Bogár István (tanító)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bogár István
Született1923. május 18.
Őcsény
Elhunyt1990. október 5. (67 évesen)
Szekszárd
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásanéptanító,
népművelő
SablonWikidataSegítség

Bogár István (Őcsény, 1923. május 18.Szekszárd, 1990. október 5.) néptanító, népművelő.

Életrajz[szerkesztés]

Őcsényben született 1923. május 18-án. „Sárköz szülötte lévén nagycsaládom az egész Sárköz – írja önéletrajzában. – Eredményeim eléréséhez, gyűjtőmunkám sikeréhez egész Sárköz segített hozzá. Mindent a sárköziekért akartam tenni és tettem is.”

Bogár István apai és anyai ágon is őcsényi középparaszti családból származott, a Bogár és a Deák család évszázadok óta Őcsényben élt és él ma is. Kunszabó Ferenc Sárköz című könyvében így emlékezett Bogár István gyermekkori családi körülményeiről: „…neki is megvan a maga nehéz gyermekkora, mintegy edzésként, hogy aztán egész életében értse fajtáját: szülei korán elválnak, ő két testvérével anyjánál marad, aki örökség-földből mindhármójukat kitaníttatja - a föld rá is megy, szinte az utolsó holdig, s mire István állásba kerül, kisebb testvére taníttatásához már ő is hozzájárul.” A már felnőtt Bogár István munkásságában, néprajzi indíttatásában nagy szerepe volt családjának, apai nagyanyjának, dédapjának, valamint édesanyjának, Deák Sárának.

Bogár István elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Szekszárdon járt polgáriba. A Nagykőrösi Református Liceum és Tanítóképző Intézetben tanítói képesítést szerzett 1943-ban. Néprajzi gyűjtőmunkára Csikai Pál tanár ösztönözte. 1943-tól kántortanító Sárpilisen, 1948–1971 között az iskola igazgatója. A sárpilisi kántortanítói állásra 1943-ban négy jelölt pályázott: Bogár István őcsényi, Borda János vejti, Hatla József kispeterdi tanító és Hargitai Bálint. Nevezettek kántorpróbára meg is jelentek, a választók egyhangúlag Bogár István megválasztása mellett döntöttek.

Keze alól több generáció került ki. E munka mellett a falu népművelési lehetőségeinek is alakítója lett.

A népi együttessé alakult dalos kart 1971-ig vezette. Ez alatt Kiváló Együttes címet, valamint A szocialista kultúráért kitüntetést kapott a csoport.

Sárpilisi néprajzi, népművelői munkája mellett Bogár István vezette a Decsi Népi Együttest és a Decsi Asszonykórust, ez utóbbi az országos Röpülj páva népdaléneklési versenyen első díjat nyert, Kiváló Együttes címet kapott. 1952–1986 között az Öcsényi Népi Együttes művészeti vezetője. 1971-től a Tolna Megyei Tanács Városi Bizottság Művelődési Osztályán néprajzi felügyelő. 1975-től nyugdíjba vonulásáig, 1983-ig a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ főmunkatársa. Segítő munkát végzett, szakmai tanácsokkal látta el Tolna megye valamennyi népi együttesét, népdaléneklő csoportját. 1966-ban megszervezője volt a Sárközi Napok, majd a Sárközi Lakodalom rendezvényének, amelyet 1983-ig szervezett.

Az 1966-ban tartott rendezvényt a Sárpilisi Népi Együttes megalakulása 20. évfordulójának tiszteletére szervezték meg. Erre az időre már a környező sárközi falvak: Őcsény, Decs, Alsónyék is rendelkezett hagyományőrző együttessel, népdalkörrel, tánccsoporttal. A pilisi jubileum megünneplésének ötlete találkozott egy, a többi sárközi faluban is megfogalmazódó igénnyel: egy nagy, az egész Sárközt átfogó rendezvénysorozat tervével. 1966 júniusában a sárpilisi új szabadtéri színpadon nyitotta meg a rendezvénysorozatot az akkori külügyminiszter, Péter János, ki alsónyéki származású volt. A Sárközi Napok keretében „20 éves a Sárpilisi Népi Együttes" címmel kiállítás nyílt a pilisi iskolában. Képek, újságcikkek, filmek mutatták be az együttes 20 esztendejét, a néprajzi gyűjtőmunkát és kutatást. A rendezvény mérlege kilencnapos zsúfolt program, jól sikerült találkozók, öt kiállítás, tíz műsoros est, bemutató, négy filmvetítés a Sárköz falvaiban. Néprajzkutatók tanácskozásai, úttörő-találkozó, három nagy sikerű bál, több mint harminc különböző együttes – táncegyüttesek, kórusok, gyermektánccsoportok, bábcsoportok műsorai.

1967-ben Bogár tanya néven néprajzi magángyűjteményt hozott létre Szekszárd-Szőlőhegyen. A tanyán hazaiak mellett 52 országból érkezett vendégek ismerhették meg a Sárköz népi kultúráját, tárgyi emlékeit és Bogár István sárközi dallamkincsét.

Szervező munkája mellett mintegy ezer előadást, tájékoztatót tartott a Sárköz népdalairól, népszokásairól. Publikációi szaklapokban és a Tolna Megyei Népújságban jelentek meg. Könyvet írt a Sárpilisi Népi Együttes sikereiről, keserveiről, történetéről. Még nyugdíjas éveiben is részt vett a sötétvölgyi Úttörőtáborban nyaranta megrendezett néprajzi táborok munkájában, vezetésében. Halálának híre hirtelen és váratlanul következett be 1990. október 5-én.

Elismerései[szerkesztés]