Boelen-piton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Boelen-piton
Boelen Python 01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Pitonfélék (Pythonidae)
Nem: Morelia
Gray, 1842
Faj: M. boeleni
Tudományos név
Morelia boeleni
(Brongersma, 1953)
Szinonimák
  • Liasis boeleni - Brongersma, 1953
  • Liasis taronga - Worrell, 1958
  • Liasis boeleni - Stimson, 1969
  • Python boeleni - McDowell, 1975
  • Morelia boeleni - Underwood & Stimson, 1990[1]
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Boelen-piton témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Boelen-piton témájú kategóriát.

A Boelen-piton (Morelia boeleni) a hüllők (Reptilia) osztályába, a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indonézia (Nyugat-Új-Guinea a Wissel Lakes régióban) és Pápua Új-Guinea (keleti Highlands, Central és Morobe tartományai, valamint Goodenough és Torres Straits szigetek) hegyvidéki esőerdőinek lakója, kizárólag 1000 méter feletti tengerszinti magasságtól. Ködös, sötét, párás, a civilizációtól mentes területeken fordul elő.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Széles fejű, vaskos testű kígyó. Színjátszó pikkelyekkel fedett hátoldala kékesfekete vagy lilásfekete, mig hasoldala krémfehér vagy sárgásfehér. A fehér szín harántfoltok formájában az állat oldalára is kiterjed, valamint az ajakpajzsok is fehér színben pompáznak. Nagy szeme függőleges pupillájú, tehát aktivitása éjszakára tehető. Méretét tekintve a közepes testű óriáskígyók közé tartozik, hosszúsága átlagosan: 1,8–2,4 méter közé tehető.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabad természetben madarakkal és kisemlősökkel táplálkozik, terráriumi körülmények között laboratóriumi rágcsálókkal etethető.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget 3 éves korban éri el. Mint minden piton, ő is tojással szaporodik, fészekalja 14–20 tojásból áll. A nőstény a tojások köré tekeredik, az ideális költési hőmérséklet 32 °C. Ha ez alá csökken a hőmérséklet, akkor az anyapiton képes az izmai segítségével akár 7 °C-kal is növelni a hőmérsékletet. A kis pitonok 60–80 nap múlva kelnek ki, és szinezetükben eltérnek szüleiktől, általában vörösesbarna vagy rozsdabarna színekben játszanak.

Megjegyzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a Boelen-piton meglehetősen ritka faj, ezért lett Pápua Új-Guinea legfontosabb kígyófaja, miközben megkapta a legmagasabb törvényes védelmet is. A helybéliek Blu Moran (kék piton) néven ismerik vagy Papa Graun Morannak nevezik.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, vol. 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • J. M. Merthens- The livings snake of the world
  • McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World
  • Ecologyasia.com