Bodnár István (író, 1912)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést ZorróAszter (vitalap | szerkesztései) végezte 2020. december 6., 12:21-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (→‎Élete)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ez a szócikk az 1912-ben született író és újságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Bodnár István (egyértelműsítő lap).
Bodnár István
Született1912. október 11.
Semjén
Elhunyt1988. augusztus 23. (75 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaíró, költő, újságíró, lapszerkesztő, műfordító, könyvkiadó
Sablon • Wikidata • Segítség

Bodnár István (Semjén, 1912. október 11. – Budapest, 1988. augusztus 23.) író, költő, újságíró, lapszerkesztő, műfordító, könyvkiadó.

Élete[szerkesztés]

Református családban született és nevelkedett. Szülei Bodnár István és Bodnár Mária voltak. Sárospatakon járt tanítóképzőbe és ott is végzett 1933-ban. 1932-1933-ban társszerkesztője volt a Sárospataki Ifjúsági Közlönynek. Kommunista diákszervezkedésben való részvétele miatt 1933-ban elítéltek, majd 1934-ben Csehszovákiába emigrált. 1934-től 1938-ig a pozsonyi Magyar Újságnál dolgozott újságíróként. Riportjai a Népfront lapjában jelentek meg. 1938-39-ben A Magyarság Útja, néhány hónapig a Magyar Szó majd a Nemzetőr belső munkatársa volt. Miután a 30-as évek végén kiutasították Pozsonyból,[1] visszatért Magyarországra. Cikkei olyan szélsőjobboldali lapokban jelentek meg, mint a Magyarság, Egyedül Vagyunk, a Magyar Út és a Magyar Élet. [2] Bodnár István Könyvkiadó néven alapított vállalkozást. Ennek keretében adta ki a Szórakoztató regények című füzetsorozatot olyan klasszikusokkal mint Puskin, Csehov vagy Turgenyev. Emellett 1943-ban többek között nyolc saját kisregényét is kiadta. 1943-ban baloldali magatartása miatt kizárták a Sajtókamarából.[3] A felszabadulás után Törökszentmiklóson a termelőszövetkezeti bizottság elnök volt. Ezt követően a Szabad Szó és a Parasztújság című lapoknál dolgozott. Néhány évig kiadói lektorként működött, majd a Jövendőnk című újság belső munkatársa volt.

Számos művet fordított oroszból. Írt továbbá elbeszéléseket, rádiójátékokat, riportokat.

Művei[szerkesztés]

Versei:

  • Jaj! Atyám, a jövő, Rácz Ny., Sárospatak, 1932, 60 oldal

Regények, kisregények:

  • Dornkappel, Prága, Pozsony külvárosáról szóló regénye.
  • Mesemondás: tárcák, elbeszélések, 1. kötet, Franklin k.-ny., Budapest, 19??
  • Az én falum árnyékában, E. Prager kiadó, Pozsony, 1938, 233 oldal
  • Ludas Matyi - népi színjáték, Turul falufüzetek 2., Bolyai Akadémia, Budapest, 1939, 67 oldal
  • Pozsonyi éjszakák, Athenaeum, Budapest, 1941, 301 oldal
  • Vihar a Tátrában, Soóky Margit Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1942,[4] 32 oldal
  • Egyszer minden kiderül, Hungária Ny., Budapest, 1942, 32 oldal
  • Négy igaz barát, ifjúsági regény, Forrás, Budapest, 1942, 152 oldal
  • Mária útja, Siményi, Budapest, 1943, 32 oldal
  • A csempészkirály, Szórakoztató regények, Bodnár, Budapest, 1943, 32 oldal
  • Egyetlen barát, Szórakoztató regények, Bodnár, Budapest, 1943, 32 oldal
  • Ember a talpán, Szórakoztató regények, Bodnár, Budapest, 1943, 32 oldal
  • Erősebb a szerelemnél, Szórakoztató regények, Bodnár, Budapest, 1943, 32 oldal
  • Kastély a lápon, Szórakoztató regények, Bodnár, Budapest, 1943, 48 oldal
  • Mindent Zsuzsiért, Szórakoztató regények, Bodnár, Budapest, 1943, 48 oldal
  • A rengeteg hőse, Szórakoztató regények, Bodnár, Budapest, 1943, 48 oldal
  • Rongyos gazdag, Szórakoztató regények, Bodnár, Budapest, 1943, 48 oldal
  • Orvos a külvárosban, Bárd, Budapest, 1944, 413 oldal (elkobozták)
  • Ivás után, bohózat, Népi műsortár 9., Misztótfalusi, Budapest, 1947, 15 oldal
  • Nagyatádi Szabó István pályafutása, Paraszt könyvtár 1., Sarló, Budapest, 1947, 52 oldal
  • Hósirály, Tiszta szívvel füzetek, Nyíregyháza, 1991, 58 oldal[5]

Műfordításai[szerkesztés]

  • Ivan Szergejevics Turgenyev: A diadalmas szerelem dala, Hungária Ny., Budapest, 1943, 32 oldal
  • Ignatyij Nyikolajevics Potapenko: Fiatalok házassága, Szórakoztató regények, Bodnár, Budapest, 1943, 32 oldal
  • Anton Pavlovics Csehov: Ki a tettes?, Szórakoztató regények, Bodnár, Budapest, 1943, 32 oldal
  • Alekszandr Szergejevics Puskin: Furcsa esküvő, Szórakoztató regények, Bodnár, Budapest, 1943, 32 oldal
  • Ilja Gruzdjev: Gorkij élete és művészete, Faust Imre Könyvkiadó Vállalat, 1946, 210 oldal

Díjak[szerkesztés]

Szélsőjobboldali epizód[szerkesztés]

Életének szélsőjobboldali epizódjával kapcsolatos állításait Bálint Gábor Halász Péter író emlékeire alapozta. Halász ezt inkább a megélhetéssel összefüggő pálfordulásként értékelte, bár Bodnár számos ponyvaregény szerzőt hozott kellemetlen sőt veszélyes helyzetbe azzal, hogy a szélsőjobboldali sajtóban nyilvánosságra hozta valódi nevüket. A Magyar irodalmi lexikon szerint ezzel szemben 1943-ban baloldali magatartása miatt kizárták a Sajtókamarából. Az irodalomtörténet még adós a több éves szélsőjobboldali epizód értelmezésével kapcsolatosan, illetve hogy bizonyosan ugyanarról a személyről van-e szó.

Emellett a kommunista párt a náci megszállókat és hazai kiszolgálóit tekintette a legveszélyesebb ellenségnek, és ennek jegyében kereste a kapcsolatot a hivatalos népfrontpolitikán túl még szélsőjobboldali politikusokkal, személyiségekkel, csoportokkal is ha egyébként azok németellenesek voltak. (Pl. így került kapcsolatba Lázár Vilmos, Agárdi Ferenc, József Attila Rátz Kálmánnal és más szélsőjobboldaliakkal.)

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Valószínűleg Csehszovákiából, nem csak Pozsonyból, de a forrás Pozsonyt említ.
  2. ↑ Bálint Gábor állításait Halász Péter író visszaemlékezésére alapozta.
  3. ↑ Magyar irodalmi lexikon
  4. ↑ A MOKKA adatbázisában 1941.
  5. ↑ Lehetséges, hogy a szerző csak névrokona Bodnár Istvánnak.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bodnár_István_(író,_1912)&oldid=23324774”