Bod Károly

Bod Károly (albisi) (Selye, 1814. november 4. – Simontelke, 1885. június 1.) gazdálkodó

Élete

Atyját, ki református pap volt, korán elveszté, anyja makfalvai Dózsa Klára volt. Mint elődje, Bod Péter, ő is lelkipásztorkodással kezdette küzdelmes életét, később a marosvásárhelyi református kollégiumban elvégezte a jogi s teológiai évfolyamot; nem érezvén hajlamot a papi pályára, a keszthelyi gazdasági intézetbe ment, melyet, midőn befejezett, az ottani uradalomban alkalmazást nyert. 1843-ban ismereteinek kibővítése végett bejárta Német- és Olaszországot, mégpedig nagyobbrészt gyalog. A szabadságharcban mint tüzértiszt vett részt. A románok elfogták és hosszabb ideig tartották Besztercén, majd Medgyesen fogva. Később a Kemény és Bethlen grófi családok jószágait több évig kezelte. Utolsó éveiben simontelki kis birtokán a gabonaneműeken élő parazitákat tanulmányozta; sikerült is egy új fajt, a Schizonevra ceraliumot fölfedeznie, mely a búza és árpa gyökerén élősködik s melyet dr. Szaniszló Albert ismertetett és nevezett el.

Munkái

Gazdasági tárgyú gyakorlati irányú cikkei az Ismertető (1841), Magyar Gazda (1846), Kertész Gazda (1867), Erdélyi Gazda (1871–72), Kolozsvári Közlöny, Kelet, Korunk és Ellenzékben jelentek meg.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  Online hozzáférés