Blazsek Sándor Hugó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Blazsek Sándor Hugó
Született1899. augusztus 6.
Szászrégen
Elhunyt1981. április 26. (81 évesen)
Kolozsvár
GyermekeiBlazsek Vladimir Sándor
Foglalkozásalapszerkesztő,
lapkiadó,
gazdasági újságíró
SablonWikidataSegítség

Blazsek Sándor Hugó (Szászrégen, 1899. augusztus 6.Kolozsvár, 1981. április 26.) erdélyi magyar lapszerkesztő, lapkiadó, gazdasági újságíró.

Életpályája[szerkesztés]

A marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. Az olasz fronton harcolt az első világháborúban.

Üzleti pályája[szerkesztés]

1920-ban alapította és szerkesztette a Műszaki Értesítő-t (Organ Industrial). Ez a lap 1924-től Bursa Automobilelor (Autó Tőzsde - Auto Börse) címmel és három nyelven jelent meg. A lap sikeres volt és széles körű érdeklődésre tett szert, ezért 1932-től a Román Motoklub hivatalos lapja is lett (Organ oficial al Moto-Clubului Roman).

Blazsek Sándor 1923 májusában egy újabb gazdasági szaklapot alapított: a Fierul-t (Vaskereskedők Szakközlönye-Eisenhandlers Zeitschrift).

Ennek a gazdasági kiadványnak tulajdonosa, kiadója és főszerkesztője volt egészen 1940. szeptember 13-ig, amikor a második bécsi döntés következményeként megtiltották a megjelenését. Addig ez a sajtótermék három nyelven, románul, magyarul és németül jelent meg. Blazsek Sándor ezeket a nyelveket anyanyelvi szinten beszélte. Sikeres érdekvédelmi tevékenysége révén ezt az időszakos kiadványt a Vas-, Gép-, Műszaki-, Acéláru- és Fémkereskedők Szindikátusának hivatalos orgánumaként fogadták el a Szindikátus egyik országos konferenciája alkalmával.

Igen sokrétű publicisztikai aktivitásának eredményeként még egy harmadik szaklapot is indított: az Orologiul-t, az órás és ékszerész kereskedők országos sajtó orgánumát. Mély nyomot hagyhatott a szakmában, mert még 1955-években is elismeréssel emlegették egyes órások ezt a lapot.

Mindhárom független sajtótermék harcosan képviselte az adott szakterület kiskereskedőinek érdekeit az akkori romániai bel- és külföldi nagyipar diktátumával szemben. Mindezeknek az országos jellegű lapoknak Romániában egyedülálló módon Kolozsváron volt a szerkesztősége és kiadóhivatala, de később Bukarestben is nyitott képviseleti irodát.

Ezeknek a fontos érdekképviseleti időszaki kiadványoknak a megjelenését Kolozsváron később sem engedélyezték, jóllehet nem voltak politikai jellegű sajtótermékek. A háború utáni kommunista rendszerváltás végképp elsodorta mindhárom lapnak a létét.

A szűkreszabott háborús viszonyok ellenére 1941-ben kiskereskedelmi jellegű marketing kiadványt szerkesztett és jelentetett meg: „Kolozsvári útmutató és beszerzési források“ címen.

Aktív kezdeményező kedvét még a nehéz háború utáni gazdasági helyzet ellenére sem vesztette el, pedig a magánkezdeményezéseknek határt szabtak a „szocializmus építésének“ elnyomó intézkedései. Az 1950-es években alapította a Munca manuala (Kézi Munka) elnevezésű szövetkezetet, amelynek keretében irodai tevékenységet végző vállalkozóknak sikerült átmenteniük vállalkozásukat. Az osztályharcos viszonyok lazulása folyamán irodai magánvállalkozóként dolgozott igen aktívan utolsó pillanatig, 1981-ben bekövetkezett haláláig.

Egy olyan magyar volt aki Trianon után is végig helytállt Erdélyben és soha sem volt megalkuvó.

Források[szerkesztés]

  • Tudományos Füzetek 90. sz. Szerkeszti Dr. György Lajos (A transzivániai múzeum egyesület kiadása.)
  • Romániában az 1935. évben megjelent román-magyar és magyar időszaki sajtótermékek jegyzéke. (Összeállította: Monoki István egyetemi könyvtáros) Cluj, 1936 Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Nyomása
  • Hilda Hencz: Publicatiile periodice maghiare din Bucuresti (Bukaresti magyar időszaki kiadványok) Editura biblioteca bucurestilor, Bucuresti, 2011
  • Blazsek Sándor: Kolozsvári útmutató és beszerzési források, Kolozsvár 1941, Polonyi és Társa Nyomda, Országos Szécsényi Könyvtár Kisnyomtatványtár, 2009, Budapest
  • Személyes közléssel nyert adatok