Blackburn-díj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Blackburn-díjat (Susan Smith Blackburn Prize) 1978-ban alapították, amelyet minden évben az a legkimagaslóbb angol nyelvű színházi darab érdemel ki, melyet női szerző írt. A döntőbizottság három brit és három amerikai irodalmárból áll. A díjátadó ünnepséget, melyre minden döntőst meghívnak, felváltva tartják Londonban, New York-ban és Houstonban.

A díj mellé 22000$-t osztanak szét a döntősök között: Első díj - 10000$, Különleges ajánlás - 2000$, egyéb döntős - 1000$. Az alapítvány rendszeresen kap hozzájárulásokat Susan közeli barátaitól és másoktól, akik felismerték a díj jelentőségét. Willem de Kooning, Susan egyik barátja és csodálója, egy különleges kiadást hozott létre a győztesek, a döntőbírák, rendezők és fő közreműködők aláírásával.

A pályázó darabok jelentkezését szeptemberig fogadják el és a díjkiosztásra februárban vagy márciusban kerül sor. A világ legjelesebb szerzői képviseltetik magukat az eseményen. Minden művet elfogadnak függetlenül attól, hogy az ki lett-e adva, azonban minden első műnek számító darab a versenyt megelőző 12 hónapban kellett, hogy szülessen. Minden szöveget legalább három ember olvas el a nemzetközi olvasóbizottságból, hogy kiválasszanak végül 10-12 művet a döntőbe. Ezután minden döntős művet elolvas mind a hat zsűritag. Korábbi díjazottak nem szerepelhetnek.

A döntősök listájába bekerülni is nagy elismerésnek számít. A díj előmozdította a színházi darabok női szerzőinek számát, valamint segítette az Egyesült Királyság, Írország, az Egyesült Államok és más angolul beszélő államok közötti színházi darabok szabad vándorlását. Hat döntős később Pulitzer-díjat nyert dráma kategóriában.