Blåfjella-Skjækerfjella Nemzeti Park

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Blåfjella-Skjækerfjella Nemzeti Park
IUCN kategória: II (Nemzeti park)
Gulo gulo 1.jpg
Rozsomák
Ország  Norvégia
Elhelyezkedése Nord-Trøndelag megye
Legközelebbi város Steinkjer
Terület 1924 km²
Alapítás ideje 2004
Felügyelő szervezet Direktoratet for naturforvaltning (Természetvédelmi igazgatóság)
Elhelyezkedése
Blåfjella-Skjækerfjella Nemzeti Park (Norvégia)
Blåfjella-Skjækerfjella Nemzeti Park
Blåfjella-Skjækerfjella Nemzeti Park
Pozíció Norvégia térképén
é. sz. 64° 09′ 00″, k. h. 13° 14′ 00″Koordináták: é. sz. 64° 09′ 00″, k. h. 13° 14′ 00″

A Blåfjella-Skjækerfjella Nemzeti Park (déli számi nyelven: Låarte-Skæhkere nasjonalpark) Norvégiában Nord-Trøndelag megye, ezen belül Verda, Steinkjer, Snåsa, Grong és Lierne község területén, a Skandináv-hegység magashegyi fjell-vidékén található. 2004. december 17-én nyitották meg, együtt a tőle keletre elhelyezkedő Lierne Nemzeti Parkkal.[1]

A svéd határ mentén fekszik 1924 km²-en, számos őserdő-jellegű területtel.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A park két erősen különböző részre oszlik, amelyek csaknem teljesen elválnak egymástól. Délen, a Skjækerfjella területén 1000–1100 méteres hegyek vannak, az északi részen, a Blåfjella vidékén van a terület legmagasabb csúcsa, az 1333 méteres Midtiklumpen. A két terület között hegyi parasztgazdaságok is vannak.

Délen termékenyebb a talaj, gazdag a vegetáció. Északon szegényes a növényzet. A Raudfjellet hegy anyagában sok a szerpentinit, ami vörös színt kölcsönöz a kopár talajnak.

Dél-Norvégia nemzeti parkjai. A Blåfjella-Skjækerfjella a 15. számú

Növényzet és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi hegyek közötti mocsarakban gyakori a közönséges tőzegrozmaring, a tőzegáfonya és a közönséges lápcsillag. A közönséges lucfenyő bevándorló fajként itt jelent meg először Norvégia területén.

A park nagyobb emlős állatai a sarki róka, az eurázsiai hiúz, a rozsomák, és a barna medve. A madárvilág különlegessége a kis póling. Több itt előforduló növény- és állatfaj szerepel a vörös listán.

Kulturális örökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évszázadok óta élnek számik a környéken. Számos parasztgazdaság és hegyi legelő is van a termékenyebb részeken.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lierne nasjonalparksenter információs központot üzemeltet Lierne településen. A megyei turistaszövetség (Nord-Trøndelag Turistforening, NTT) néhány önellátó menedékházakat tart fenn a park területén. A parasztgazdaságok is biztosítanak szálláslehetőséget.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tom Schandy og Tom Helgesen: «100 norske naturperler», Forlaget Tom&Tom, Vestfossen 2008, side 193.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]