Bizmut-trioxid
| Bizmut-trioxid | |
|---|---|
_oxide.jpg) |
|
-oxid.png) |
|
| IUPAC név | Bizmut-trioxid Bizmut(III)-oxid |
| Más nevek | Bizmit (ásvány) |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [1304-76-3] |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Bi2O3 |
| Moláris tömeg | 465,96 g/molBi=89,70%, O=10,30% |
| Megjelenés | sárga kristályok vagy por |
| Sűrűség | 8,90 g/cm3, szilárd |
| Olvadáspont |
817°C [1] |
| Forráspont |
1890°C |
| Oldhatóság (vízben) | oldhatatlan |
| Oldhatóság | savakban oldódik |
| Szerkezet | |
| Kristályszerkezet | monoklin P21/c tércsoport |
| Koordinációs geometria |
pszeudo-oktaéderes |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | nincsenek veszélyességi szimbólumok[2] |
| NFPA 704 |
0
1
0
|
| R mondatok | (nincs)[2] |
| S mondatok | (nincs)[2] |
| Lobbanáspont | nem gyúlékony |
| LD50 | 5000 mg/kg (patkány, szájon át)[2] |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | Bizmut-nitrát |
| Azonos anion | Arzén-trioxid Antimon-trioxid |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A bizmut oxigénnel két vegyületet alkot, úgymint a Bi2O3 összetételű bizmut-trioxidot és a Bi2O5 összetételű bizmut-pentoxidot.
Tartalomjegyzék |
Előállítása [szerkesztés]
A bizmut-trioxid (Bi2O3) sárga por alakjában keletkezik, ha a fém bizmutot levegőben vagy még inkább oxigénben magas hőmérsékletre hevítjük. Előállítható azonban a bizmut-hidroxid (Bi(OH)3) vagy akár a bizmut-nitrát (Bi(NO3)3) hevítéssel való elbontása útján is.
Fizikai, kémiai tulajdonságai [szerkesztés]
A bizmut-trioxid 820 °C-on olvad, és hevítéskor megbarnul. Jellegzetes tulajdonsága, hogy a platinát megtámadja, ezért nem tanácsos bizmutvegyületeket platinaedényben hevíteni. A bizmut-trioxid vízben nem oldódik. Minthogy azonban savak bizmutsók képződése közben könnyen oldják, gyenge bázisnak tekinthető. Nem amfoter jellegű és még erős bázisok sem oldják.
Felhasználása [szerkesztés]
A bizmut-oxidot ólom(II)-oxiddal együtt nagy törésmutatójú üvegek előállítására használják.
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Patnaik, Pradyot. Handbook of Inorganic Chemical Compounds. McGraw-Hill (2003). ISBN 0070494398. Hozzáférés ideje: 2009. június 6.
- ^ a b c d A bizmut-trioxid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. augusztus 28. (JavaScript szükséges) (németül)
Külső hivatkozás [szerkesztés]
Lengyel Béla, Proszt János, Szarvas Pál - Általános és szervetlen kémia
