Bischitz Johanna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bischitz Dávidné

Hevesi Bischitz Dávidné Fischer Johanna (Tata, 1827. március 8.[1]Budapest, 1898. március 28.) jótékonyságáról híres személy

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Fischer Móric herendi porcelángyáros volt, kinek házában az 1848-1849-es szabadságharc sebesült honvédjei otthont és Johanna személyében gondos ápolónőt nyertek. 1852-ben férjhez ment Bischitz Dávid kereskedőhöz, kinek oldalán bő alkalma nyílt a jótékonyság gyakorlására. Több évi fáradozás után sikerült neki Meisel Farkas Alajos akkori főrabbival együtt 1866-ban megalakítani a Pesti Izraelita Nőegyletet, melynek szinte egyedül toborzott tagokat. Vezetése alatt az egylet az ország egyik legkiválóbb jótékonysági egyesületévé növekedett. Személyes fáradozásának eredménye a nőegylet által 1867-ben létesített leányárvaház, melyet Erzsébet magyar királyné 1871-ben látogatásával tüntetett ki. A félárva gyermekek részére is menedékházat alapított, melyet Hirsch Mórról neveztek el. Az ő közreműködésével alapították a Fővárosi Gyermekkert Egyesületet. Neki köszönte létezését az 1870-ben megnyílt népkonyha, ahol minden felekezetbeli szegény nyert bő táplálékot. A Hirsh Mór által nyitott Jótékonysági Irodának elnöke lett, mely szervezet évente 120 ezer forintot osztott szét a szegények között, felekezetre való tekintet nélkül Az országnak alig volt jótékony célú egyesülete, melyben tevékeny részt nem vett volna. Bejárta a népkonyhákat, pincelakásokat, hajléktalanok menhelyét, mindenütt felkereste a nyomor fészkét, hogy segítséget vigyen. A tönk szélére jutott iparosok és kereskedők megmentésére fordított különös gondot. 1898. március 28-án halt meg, holttestét a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Családi kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Férje Bischitz Dávid 1848-49-ben nemzetőr volt, a forradalom után kereskedőként dolgozott és birtokain gazdálkodott[2] Bischitz 1895. június 9-én nyert magyar nemességet.

Férjével 45 évig élt boldog házasságban, de közös gyermekük nem született. Bischitzné férje előző házasságából született 3 fiát nevelte sajátjaként. Dávid 1897 februárjában halt meg 86 éves korában[2]

  • A családból fia, Bischitz Lajos budapesti lakos, a Felsőmagyarországi Bánya- és Kohómü Rt. vezérigazgatója – nemességének és előnevének épségben tartása mellett – 1904. április 13-án nevét Hevesy-Bisiczre változtatta, míg 1906. december 25-én engedélyt nyert a Bisicz-név elhagyásával a Hevesy családnév felvételére.[3] Lajos később báró tornyai Schosberger Eugéniát (Jenny) (1857-1931)[4] vette feleségül és házasságukból született Hevesy György Nobel-díjas kémikus.[5]
  • Mór nevű fiuk 1897 júniusában halt meg Karlsbadban, 55 éves korában.[6]

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1877. boszniai okkupációnál megsebesült katonák önfeláldozó ápolásáért I. Ferenc József király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. A szerb király a Natália-rendjelet adományozta neki. A Gyermekkert Egyesület termében elhelyezett márvány mellszobrát 1889. december 10-én avatták fel.[7] Az avatáson Szász Károly református püspök tartott elismerő beszédet az asszony nemes tevékenységéről.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Vasárnapi Újság 1898/14. száma szerint
  2. ^ a b Vasárnapi Újság 1897/6
  3. Kempelen Béla: Magyar nemes családok
  4. http://www.epa.oszk.hu/00000/00003/00020/adat053.htm
  5. http://www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz9810/hevesy.html
  6. Vasárnapi Újság 1897/26.szám
  7. http://www.esztertaska.eu/koraink.html