Birjuszinszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Birjuszinszk (Бирюсинск)
Birjuszinszk
Birjuszinszk
Birjuszinszk címere
Birjuszinszk címere
Birjuszinszk zászlaja
Birjuszinszk zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyIrkutszki terület
JárásTajseti
Alapítás éve1897[1]
Városi jogokat kapott1967[2]
Irányítószám665050, 665051, 665052, 665053
Körzethívószám39563
Népesség
Teljes népesség8497 fő (2018. jan. 1.)[3]
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság310 m
Terület23 km²
Elhelyezkedése
Birjuszinszk (Oroszország)
Birjuszinszk
Birjuszinszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 55° 57′, k. h. 97° 49′Koordináták: é. sz. 55° 57′, k. h. 97° 49′
Birjuszinszk (Irkutszki terület)
Birjuszinszk
Birjuszinszk
Pozíció az Irkutszki terület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Birjuszinszk témájú médiaállományokat.

Birjuszinszk (oroszul: Бирюсинск) kisváros Oroszország ázsiai részén, az Irkutszki területen.

Lakossága: 8981 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[4]

Irkutszktól 682 km-re északnyugatra, a Birjusza folyó jobb partján fekszik. A transzszibériai vasútvonal Krasznojarszk–Irkutszk közötti szakaszának egyik állomása, és a város mellett vezet az Abakan–Tajset vasútvonal is, itteni állomásának neve Tagul. Birjuszinszk a 12 km-re fekvő Tajset bolygó-városának számít.

A levegő évi középhőmérséklete: -0,5 °C. A januári középhőmérséklet -19,5 °C, a júliusi 18,5 °C. A csapadék évi mennyisége 300–600 mm között változik. A csapadék mennyisége éves átlagban 475 mm, ennek körülbelül a fele május és augusztus között érkezik.

Történelme[szerkesztés]

1897-ben a transzszibériai vasútvonal építését kiszolgáló munkástelepülésként jött létre, eredeti neve Szujetyiha; a Birjuszába torkolló azonos nevű mellékfolyóról nevezték el. A későbbi gazdasági alapját képező hidrolízis üzem 1952-ben kezdte meg a termelést, ahol főként etil-alkoholt állítottak elő. 1967-ben a település városi rangot kapott, ekkor kapta mai nevét. A 20. század végétől a termelés egyre veszteségesebbé vált, a gyár 2005-ben végleg bezárt, a város elvesztette fő gazdasági alapját. A fafeldolgozó ipar termelése is beszűkült, a gazdasági élet alapja a vasút maradt.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]