Biológiatörténet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szócikk egy része még lefordítandó. Segíts te is a fordításban!

Erasmus Darwin evolúciós-témájú költeményének, a The Temple of Nature-nek (A természet temploma) a borítóján az látható, hogy egy istennő lehúzza a fátylat a természetről (amit Artemisz személyesít meg). Az allegória és metafora gyakran fontos szerepet játszott a biológia történetében.

A biológia története az élővilág tanulmányozásának történetét követi végig az ókortól napjainkig. Bár a biológia csak a 19. században fejlődött önálló tudományággá, a biológiai tudományok a korábbi orvostudományi és természetrajzi hagyományokból alakultak ki, melyek egészen az ókori görög Galenusig és Arisztotelészig vezethetők vissza. A reneszánsz korában és a korai újkorban a biológiai gondolkodásmódot forradalmasította az újonnan felélénkülő érdeklődés az empirizmus iránt és számos új faj felfedezése. A mozgalom élén járt Andreas Vesalius és William Harvey, akik élettani kutatásaikban kísérleti módszereket alkalmaztak és gondos megfigyeléseket tettek; valamint Carl von Linné és Buffon gróf természettudósok, akik megkezdték az élő és fosszilis szervezetek tudományos osztályozását és az organizmusok fejlődésének és viselkedésének tanulmányozását. A mikroszkópia felfedezése a mikroorganizmusok korábban ismeretlen világa felé nyitott kaput és lefektette a sejtelmélet alapjait. A természeti teológia növekvő fontossága – részben a mechanikai filozófiára válaszként – elősegítette a természetrajz fejlődését (bár segítette a teológiai érvelés berögzülését is).

A 18-19. század folyamán a biológiai tudományok (növény és állattan) egyre elismertebb tudományterületté váltak. Lavoisier és más természettudósok megindították azt a folyamatot, melynek során az élő és élettelen világ egyre közelebb került egymáshoz a közös fizikai és kémiai törvények miatt. Alexander von Humboldt és más kutató természettudósok kutatni kezdték a szervezetek és környezetük közötti kölcsönhatásokat és azt, hogy ezek hogyan függenek a földrajzi adottságoktól – ezzel lefektették a biogeográfia (természetföldrajz), ökológia és etológia tudományának alapjait. A természetkutatók már egyre kevésbé fogadták el az esszencializmust és fontosabbnak találták a kihalást és a fajok mutabilitását. A sejtelmélet új perspektívába helyezte az élet alapjait. Ezek a fejlődések, valamint az embriológiai és paleontológiai ismeretek bővülése vezetett el ahhoz, hogy Charles Darwin felállította az evolúció és a természetes kiválasztódás elméletét. A 19. század végére a spontán képződés eszméje elbukott és felváltotta a betegségek csíraelmélete, bár a biológiai öröklődés mikéntje egyelőre ismeretlen maradt.

A 20. század elején Gregor Mendel életművének ismertté válásával a genetika gyors fejlődésnek indult – Thomas Hunt Morgannek és tanítványainak köszönhetően – és az 1930-as évekre a populációgenetika és a természetes kiválasztódás kombinációjával kialakult az új-Darwinizmus eszméje. Egyre újabb tudományágak indultak fejlődésnek, különösen miután James D. Watson és Francis Crick megfejtették a DNS szerkezetét. A központi dogma (Central Dogma) felállítása és a genetikai kód feltörése után a biológiai tudomány kettévált a szervezeti szintű biológia – az a terület, amely teljes élő szervezetekkel és ezek csoportjaival foglalkozik – és a sejt- és molekuláris biológia területeire. A 20. század végére a genomika és proteomika előretörésével a két nagy terület újra közeledni kezdett egymáshoz, mivel a szervezet-biológusok molekuláris technikákat kezdtek használni; a molekuláris és sejtbiológusok pedig vizsgálni kezdték a gének és a környezet kölcsönhatásait, valamint a szervezetek természeti populációinak genetikáját.

A biológia szó etimológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biológia szóban az ógörög βίος (bios – „élet”) és a '-lógia' utótag kapcsolódik egymáshoz, („tudomány, tudás, tanulás”) amely a görög λεγειν ('legein' – „válszt, gyűjt”) igéből származó, (λόγος, 'logos' – „szó”) főnév képzős alakja. A biológia szót mai értelmében három független tudós vezette be a köztudatba: Karl Friedrich Burdach (1800-ban), Gottfried Reinhold Treviranus (Biologie oder Philosophie der lebenden Natur, 1802) és Jean-Baptiste Lamarck (Hydrogéologie, 1802).[1][2] A szó első előfordulását azonban Michael Christoph Hanov 1766-ban megjelent Philosophiae naturalis sive physicae dogmaticae: Geologia, biologia, phytologia generalis et dendrologia című művének harmadik kötetében találjuk.

A biológia szó elterjedése előtt számos kifejezést használtak a növényi és állati élet tanulmányozására. A természetrajz a biológia leíró aspektusait tárgyalta, bár ide tartozott az ásványtan és más nembiológiai területek is. A középkortól a reneszánsz koráig a természetrajzot egyesítő keretrendszer a scala naturae volt (nagy létezési lánc).

A természetfilozófia és a természeti teológia foglalkozott a növényi és állati élet fogalmi és metafizikai alapjaival és olyan problémákkal, mint pl: miért léteznek a szervezetek és miért viselkednek úgy ahogyan, bár ezekhez a tudományokhoz tartozott a mai geológia, fizika, kémia és csillagászat tárgyköre is. Az élettan és a (gyógy)növénytan az orvostudomány területéhez tartoztak. A botanika (növénytan), a zoológia (állattan) és a geológia már a 19. század folyamán felváltották a természetrajz és a természetfilozófia elnevezéseket, még azelőtt hogy a biológia szó széleskörűen elterjedt volna.[3][4]

Ókori és középkori ismeretek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korai kultúrák biológiai ismeretei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már a legrégebbi emberek is rendelkeztek tudással a növényekről és az állatokról és azt tovább is adták utódaiknak, ezzel is növelve túlélési esélyeiket. Lehettek ismereteik az emberi és állati anatómiáról és állati viselkedési mintákról mint például a vándorlási szokásokról. A biológiai tudás fejlődésében az első nagyobb fordulat azonban a neolitikus forradalom idején jelentkezett kb. 10 000 évvel ezelőtt. Az emberek először a növényeket háziasították termesztés céljából, majd a haszonállatokat, melyek a letelepült életmód kialakulását segítették elő.[5]

Az olyan nagy ókori kultúrákban, mint a mezopotámiai, egyiptomi, indiai és kínai (többek között) kifinomult filozófiai, vallási és technikai tudás halmozódott fel – amelybe az élővilágról szerzett tudás is beletartozott –, valamint olyan teremtésmítoszok jöttek létre, amelyek az élet valamilyen aspektusán alapultak. A modern biológia gyökereit azonban a világi ógörög filozófiáig szokás visszavezetni.[6]

Az 1644-ben kiadott bővített és illusztrált Historia Plantarum borítója, amit eredetileg Kr.e. 300 körül írt Theophrasztosz

Ókori görög biológiai hagyomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A preszókratikus filozófusok számos kérdést tettek fel az élettel kapcsolatban, de kevés biológia szempontjából érdekes szisztematikus tudást hoztak létre – bár az atomisták kísérlete arra, hogy az életet tisztán fizikai fogalmakkal írják le a biológia történetében időszakosan vissza-visszatér. A Hippokratész és követői által felállított orvosi elméleteknek – különösen a humorizmusnak (humorálpatológia-testnedvek elve) – azonban tartós hatása volt.[7]

A klasszikus ókor legbefolyásosabb élet-tudósa a filozófus Arisztotelész volt. Bár korai természetfilozófiai munkái inkább spekulatívak voltak, Arisztotelész későbbi írásai már inkább empirikusak és a biológia ok-okozati összefüggéseire és az élet változatosságára fókuszáltak. Számtalan megfigyelést tett a természetben – különösen a körülötte lévő világ állatainak és növényeinek szokásait és tulajdonságait vizsgálta – melynek kategorizálására jelentős figyelmet fordított. Arisztotelész összesen 540 állatfajt osztályozott és legalább 50-et felboncolt. Úgy hitte, hogy minden természeti folyamatot intellektuális cél vezérel (az ideák elve).[8]

Arisztotelész és a 18. századig majdnem minden tudós úgy hitte, hogy a teremtmények egy tökéletességi piramisskálára helyezhetőek amely a növényektől az emberek felé halad – ez volt a scala naturae (természeti skála) vagy a Lények nagy létrája.[9] Theophrasztosz, aki Arisztotelész utóda volt a líceumban írt egy botanikai könyvsorozatot – Historia Plantarum címmel (A növények története) – amely a legfontosabb botanikai mű volt ami az ókorból fennmaradt (egészen a középkorig).

Theophrasztosz elnevezései közül sokat a legújabb korig megtartottak, például a carpos a (gyümölcs/termés) és a pericarpium (terméshéj). Idősebb Plinius szintén híres volt a növények és a természet ismeretéről és ő volt az egyik legtermékenyebb író, aki zoológiai leírásokat készített.[10]

A hellenisztikus korban a Ptolemaioszok uralkodása alatt néhány tudós – különösen Herophilosz és Erazisztratosz – kiegészítette Arisztotelész élettani művét; többek között kísérleti boncolásokat és élveboncolásokat is végrehajtottak.[11] Galénosz korának legtekintélyesebb orvosa és anatómusa volt. Bár néhány ókori atomista, mint Lucretius megkérdőjelezte az arisztotelészi teleologikus felfogást, mely szerint az élet minden formája valamilyen határozott cél vagy tervezés eredménye, a teleológia (és a kereszténység elterjedése után a természetes teleológia) mégis központi szerepet töltött be a biológiai gondolkodásban egészen a 18-19. századig.

Ernst Mayr szavaival, „Lucretius és Galénosz korától a reneszánszig a biológiában semmi olyan nem történt, aminek valódi tudományos következménye lett volna.” [12] A görög hagyomány természetrajzi és orvosi felfogásai tovább éltek de általában mindenhol feltétel nélkül elfogadták őket.[13]

A biológiai tudás a középkorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római birodalom bukásának időszakában hatalmas mennyiségű tudás odaveszett, bár az orvosok továbbra is felhasználták a görög hagyomány jelentős részét mind a gyógyításban, mind az oktatásban. A bizánci birodalomban és a muzulmán világban sok görög művet fordítottak le arab nyelvre, ezért Arisztotelésztől számos írás fennmaradhatott.

A középkor derekán (1000 – 1300) néhány európai tudós, mint például Hildegard von Bingen (Hildegardis Bingensis), Albertus Magnus és II. Frigyes német-római császár kibővítették a természetrajz kánonát. Bár az európai egyetemek kialakulása fontos volt a fizika és a filozófia fejlődése szempontjából, a biológiai tanulmányok fejlődésére alig volt hatással.[14]

Reneszánsz és kora újkori fejlődés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai reneszánsz idején újra felélénkült az érdeklődés az empirikus természetrajz és az élettan iránt. Andreas Vesalius fellépése óta számítjuk a modern nyugati orvoslás kialakulását, mivel 1543-ban megjelent korszakalkotó De humani corporis fabrica (Az emberi test működéséről) című műve, amit emberi holttestek boncolása során szerzett tapasztalatai alapján írt. Vesalius volt az első azon anatómusok sorában, akiknek hatására az élettanban és az orvostudományban a skolasztikát fokozatosan az empirizmus váltotta fel, amely inkább a közvetlen és saját tapasztalatokra hagyatkozott, mintsem az absztrakt érvelésre. A gyógynövénytan fontossága miatt az orvostudomány indirekt módon megújult empirikus forrásként szolgált a növénytan fejlődéséhez. Otto Brunfels, Hieronymus Bock és Leonhart Fuchs tekintélyes műveket írtak a vadon élő növényekről, amelyek a teljes fauna természetalapú feltárásának kezdeti lépésének tekinthetőek.[15] A bestiáriumok – melyekben az állatokról összegyűlt természetes és képletes tudást gyűjtötték össze – egyre kifinomultabbá váltak, különösen William Turner, Pierre Belon, Guillaume Rondelet, Conrad Gessner és Ulisse Aldrovandi munkájának köszönhetően.[16]


Molekuláris rendszertan és genomika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Inside of a 48-well thermal cycler, a device used to perform polymerase chain reaction on many samples at once.

Az 1980-as évekre a protein szekvenálás (az aminosav-sorrend meghatározása) máris átalakította a fajok tudományos osztályozását (különösen a kladisztika területén), és a biológusok hamarosan már az RNS és DNS szekvenciákat mint faji jellemzőket használták. Ennek hatására a molekuláris evolúció (evolúciós) biológián belül betöltött szerepének fontossága megnőtt, mivel a molekuláris rendszertan eredményei összevethetőek lettek a hagyományos morfológián alapuló evolúciós fákkal. Lynn Margulis úttörő endoszimbiotikus elmélete nyomán – mely szerint az eukarióta sejt néhány sejtszervecskéje eredetileg önálló prokarióta organizmus volt és szimbiotikus folyamatban egyesültek – az élet fájának alapvető felosztását is felülvizsgálták.

Az 1990-es években Carl Woese úttörő molekuláris rendszertani munkájának köszönhetően (amely a 16S rRNS szekvenálására támaszkodik) a korábban használt öt birodalom (domén) rendszerű felosztás – véglények (Protista), prokarióták (Archaebacteria, Eubacteria), gombák, növényekek és állatokok – háromdoménesre szűkült (archeák, baktériumokok és eukarióták).[17]

A polimeráz láncreakció (PCR) kiefjlesztése és elterjedése az 1980-as évek közepén (Kary Mullis-nak és társai munkája - Cetus Corp.) szintén vízválasztó volt a modern biotechnológia történetében, mivel nagyban megkönnyítette és felgyorsította a genetikai analízis folyamatát.

A PCR-t az expresszált szekvenciacímkék (expressed sequence tags – EST) technológiájával együtt használva sokkal több gén felfedezéséhez vezetett, mint ami a hagyományos biokémiai vagy genetikai módszerekkel lehetséges lett volna és lehetővé tette teljes genomok szekvenálását is.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Junker Geschichte der Biologie, p8.
  2. Coleman, Biology in the Nineteenth Century, pp 1–2.
  3. Mayr, The Growth of Biological Thought, pp36–37
  4. Coleman, Biology in the Nineteenth Century, pp 1–3.
  5. Magner, A History of the Life Sciences, pp 2–3
  6. Magner, A History of the Life Sciences, pp 3–9
  7. Magner, A History of the Life Sciences, pp 9–27
  8. Mayr, The Growth of Biological Thought, pp 84–90, 135; Mason, A History of the Sciences, p 41–44
  9. Mayr, The Growth of Biological Thought, pp 201–202; see also: Lovejoy, The Great Chain of Being
  10. Mayr, The Growth of Biological Thought, pp 90–91; Mason, A History of the Sciences, p 46
  11. Barnes, Hellenistic Philosophy and Science, p 383–384
  12. Mayr, The Growth of Biological Thought, pp 90–94; quotation from p 91
  13. Annas, Classical Greek Philosophy, p 252
  14. Mayr, The Growth of Biological Thought, pp 91–94
  15. Mayr, The Growth of Biological Thought, pp 94–95, 154–158
  16. Mayr, The Growth of Biological Thought, pp 166–171
  17. Sapp, Genesis, chapters 18 and 19

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Allen, Garland E. Thomas Hunt Morgan: The Man and His Science. Princeton University Press: Princeton, 1978. ISBN 0-691-08200-6
  • Allen, Garland E. Life Science in the Twentieth Century. Cambridge University Press, 1975.
  • Annas, Julia Classical Greek Philosophy. In Boardman, John; Griffin, Jasper; Murray, Oswyn (ed.) The Oxford History of the Classical World. Oxford University Press: New York, 1986. ISBN 0-19-872112-9
  • Barnes, Jonathan Hellenistic Philosophy and Science. In Boardman, John; Griffin, Jasper; Murray, Oswyn (ed.) The Oxford History of the Classical World. Oxford University Press: New York, 1986. ISBN 0-19-872112-9
  • Bowler, Peter J. The Earth Encompassed: A History of the Environmental Sciences. W. W. Norton & Company: New York, 1992. ISBN 0-393-32080-4
  • Bowler, Peter J. The Eclipse of Darwinism: Anti-Darwinian Evolution Theories in the Decades around 1900. The Johns Hopkins University Press: Baltimore, 1983. ISBN 0-8018-2932-1
  • Browne, Janet. The Secular Ark: Studies in the History of Biogeography. Yale University Press: New Have, 1983. ISBN 0-300-02460-6
  • Bud, Robert. The Uses of Life: A History of Biotechnology. Cambridge University Press: London, 1993. ISBN 0-521-38240-8
  • Caldwell, John. "Drug metabolism and pharmacogenetics: the British contribution to fields of international significance." British Journal of Pharmacology, Vol. 147, Issue S1 (January 2006), pp S89–S99.
  • Coleman, William Biology in the Nineteenth Century: Problems of Form, Function, and Transformation. Cambridge University Press: New York, 1977. ISBN 0-521-29293-X
  • Creager, Angela N. H. The Life of a Virus: Tobacco Mosaic Virus as an Experimental Model, 1930–1965. University of Chicago Press: Chicago, 2002. ISBN 0-226-12025-2
  • Creager, Angela N. H. "Building Biology across the Atlantic," essay review in Journal of the History of Biology, Vol. 36, No. 3 (September 2003), pp. 579–589.
  • de Chadarevian, Soraya. Designs for Life: Molecular Biology after World War II. Cambridge University Press: Cambridge, 2002. ISBN 0-521-57078-6
  • Dietrich, Michael R. "Paradox and Persuasion: Negotiating the Place of Molecular Evolution within Evolutionary Biology," in Journal of the History of Biology, Vol. 31 (1998), pp. 85–111.
  • Davies, Kevin. Cracking the Genome: Inside the Race to Unlock Human DNA. The Free Press: New York, 2001. ISBN 0-7432-0479-4
  • Fruton, Joseph S. Proteins, Enzymes, Genes: The Interplay of Chemistry and Biology. Yale University Press: New Haven, 1999. ISBN 0-300-07608-8
  • Gottweis, Herbert. Governing Molecules: The Discursive Politics of Genetic Engineering in Europe and the United States. MIT Press: Cambridge, MA, 1998. ISBN 0-262-07189-4
  • Gould, Stephen Jay. The Structure of Evolutionary Theory. The Belknap Press of Harvard University Press: Cambridge, 2002. ISBN 0-674-00613-5
  • Hagen, Joel B. An Entangled Bank: The Origins of Ecosystem Ecology. Rutgers University Press: New Brunswick, 1992. ISBN 0-8135-1824-5
  • Hall, Stephen S. Invisible Frontiers: The Race to Synthesize a Human Gene. Atlantic Monthly Press: New York, 1987. ISBN 0-87113-147-1
  • Holmes, Frederic Lawrence. Meselson, Stahl, and the Replication of DNA: A History of "The Most Beautiful Experiment in Biology". Yale University Press: New Haven, 2001. ISBN 0-300-08540-0
  • Junker, Thomas. Geschichte der Biologie. C. H. Beck: München, 2004.
  • Kay, Lily E. The Molecular Vision of Life: Caltech, The Rockefeller Foundation, and the Rise of the New Biology. Oxford University Press: New York, 1993. ISBN 0-19-511143-5
  • Kohler, Robert E. Lords of the Fly: Drosophila Genetics and the Experimental Life. Chicago University Press: Chicago, 1994. ISBN 0-226-45063-5
  • Kohler, Robert E. Landscapes and Labscapes: Exploring the Lab-Field Border in Biology. University of Chicago Press: Chicago, 2002. ISBN 0-226-45009-0
  • Krimsky, Sheldon. Biotechnics and Society: The Rise of Industrial Genetics. Praeger Publishers: New York, 1991. ISBN 0-275-93860-3
  • Larson, Edward J. Evolution: The Remarkable History of a Scientific Theory. The Modern Library: New York, 2004. ISBN 0-679-64288-9
  • Lennox, James: Aristotle's Biology. Stanford Encyclopedia of Philosophy, 2006. február 15
  • Lovejoy, Arthur O. The Great Chain of Being: A Study of the History of an Idea. Harvard University Press, 1936. Reprinted by Harper & Row, ISBN 0-674-36150-4, 2005 paperback: ISBN 0-674-36153-9.
  • Magner, Lois N. A History of the Life Sciences, third edition. Marcel Dekker, Inc.: New York, 2002. ISBN 0-8247-0824-5
  • Mason, Stephen F. A History of the Sciences. Collier Books: New York, 1956.
  • Mayr, Ernst. The Growth of Biological Thought: Diversity, Evolution, and Inheritance. The Belknap Press of Harvard University Press: Cambridge, Massachusetts, 1982. ISBN 0-674-36445-7
  • Mayr, Ernst and William B. Provine, eds. The Evolutionary Synthesis: Perspectives on the Unification of Biology. Harvard University Press: Cambridge, 1998. ISBN 0-674-27226-9
  • Morange, Michel. A History of Molecular Biology, translated by Matthew Cobb. Harvard University Press: Cambridge, 1998. ISBN 0-674-39855-6
  • Rabinbach, Anson. The Human Motor: Energy, Fatigue, and the Origins of Modernity. University of California Press, 1992. ISBN 0-520-07827-6
  • Rabinow, Paul. Making PCR: A Story of Biotechnology. University of Chicago Press: Chicago, 1996. ISBN 0-226-70146-8
  • Rudwick, Martin J.S. The Meaning of Fossils. The University of Chicago Press: Chicago, 1972. ISBN 0-226-73103-0
  • Raby, Peter. Bright Paradise: Victorian Scientific Travellers. Princeton University Press: Princeton, 1997. ISBN 0-691-04843-6
  • Rothman, Sheila M. and David J. Rothman. The Pursuit of Perfection: The Promise and Perils of Medical Enhancement. Vintage Books: New York, 2003. ISBN 0-679-75835-6
  • Sapp, Jan. Genesis: The Evolution of Biology. Oxford University Press: New York, 2003. ISBN 0-19-515618-8
  • Secord, James A. Victorian Sensation: The Extraordinary Publication, Reception, and Secret Authorship of Vestiges of the Natural History of Creation. University of Chicago Press: Chicago, 2000. ISBN 0-226-74410-8
  • Sulston, John. The Common Thread: A Story of Science, Politics, Ethics and the Human Genome. National Academy Press, 2002. ISBN 0-309-08409-1
  • Smocovitis, Vassiliki Betty. Unifying Biology: The Evolutionary Synthesis and Evolutionary Biology. Princeton University Press: Princeton, 1996. ISBN 0-691-03343-9
  • Summers, William C. Félix d'Herelle and the Origins of Molecular Biology, Yale University Press: New Haven, 1999. ISBN 0-300-07127-2
  • Sturtevant, A. H. A History of Genetics. Cold Spring Harbor Laboratory Press: Cold Spring Harbor, 2001. ISBN 0-87969-607-9
  • Thackray, Arnold, ed. Private Science: Biotechnology and the Rise of the Molecular Sciences. University of Pennsylvania Press: Philadelphia, 1998. ISBN 0-8122-3428-6
  • Wilson, Edward O. Naturalist. Island Press, 1994.
  • Zimmer, Carl. Evolution: the triumph of an idea. HarperCollins: New York, 2001. ISBN 0-06-113840-1

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Junker Geschichte der Biologie, p8.
  2. Coleman, Biology in the Nineteenth Century, pp 1–2.
  3. Mayr, The Growth of Biological Thought, pp36–37
  4. Coleman, Biology in the Nineteenth Century, pp 1–3.
  5. Magner, A History of the Life Sciences, pp 2–3
  6. Magner, A History of the Life Sciences, pp 3–9
  7. Magner, A History of the Life Sciences, pp 9–27
  8. Mayr, The Growth of Biological Thought, pp 84–90, 135; Mason, A History of the Sciences, p 41–44
  9. Mayr, The Growth of Biological Thought, pp 201–202; see also: Lovejoy, The Great Chain of Being
  10. Mayr, The Growth of Biological Thought, pp 90–91; Mason, A History of the Sciences, p 46
  11. Barnes, Hellenistic Philosophy and Science, p 383–384
  12. Mayr, The Growth of Biological Thought, pp 90–94; quotation from p 91
  13. Annas, Classical Greek Philosophy, p 252
  14. Mayr, The Growth of Biological Thought, pp 91–94
  15. Mayr, The Growth of Biological Thought, pp 94–95, 154–158
  16. Mayr, The Growth of Biological Thought, pp 166–171
  17. Sapp, Genesis, chapters 18 and 19

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]