Bielek László
| Bielek László | |
| Született | 1744. augusztus 24. Kiszucaújhely |
| Elhunyt | 1807. november 14. (63 évesen) Kőszeg |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | pap, pedagógus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bielek László (Kiszucaújhely, 1744. augusztus 24. – Kőszeg, 1807. november 14.) piarista pap, tanár.
Élete[szerkesztés]
Nemes szülőktől származott; a humaniorák elvégzése után 1764. október 3-án a kegyesrendiek társaságába lépett és 1773. március 12-én felszentelték áldozópappá. Több évig tanított, mire az egyetemen bölcselettudor lett. 1776–1782-ben a nyitrai gimnázium tanára volt, 1792–1795-ben Máramarosszigeten tanított bölcseletet, matematikát és történetet. Ezután rector, plébános és magyar hitszónok lett Debrecenben, Kalocsán és Nagykárolyban; majd 1800–1803 között Veszprémben, Máramarosszigeten volt vicerector. 1803 augusztusában a nyitrai piarista rendház alvikáriusának nevezték ki. 1805-ben Selmecen volt aligazgató.
Egyebek mellett korának divatos műfaját, az epigrammát művelte. Epigramma-gyűjteményében (Epigrammatum libri III [Epigrammák három könyve], Pest, 1789) főként rendtársai, például Hannulik, Horányi Elek, Pállya István szerepelnek. Voltaire ellen 20 epigrammát írt.[1]
Művei[szerkesztés]
- Epigrammatum libri III. Pesthini, 1789
- Erkölcsi oktatás. 1. rész. Kassa. 1792
- Mária tisztelője szent István magyar király. Pest. 1795 (Szegeden 1783-ban mondott egyházi beszéd Napraforgó virág szerzője ellen. Kézirata az Országos Széchényi Könyvtárban)
- Szent István magyar király igaz romai katholikus. Uo. 1795
- Majores hungarorum, Pars I. Analecta II. Comit. Bihar. et Trenchin. Liber regius, 1552. Uo. 1796 (Censurai példány az OSZK-ban)
- Ad rev. patrem Joan. Nep. Jankovits. Colocae, 1797
- A t. varbói Kruspér Elisabethahoz, nagy-kászonyi Kászonyi Ferencz úr élete párjához. Uo. 1797 (költemény)
- Rev. dno Martino Takáts in ec cl. Colocensi canonico (Kalocsa, 1797)
- Urnapi beszéd, melyet Debreczen városában tartott az Igazság Pajssa szerzője ellen. Pozsony és Pest, 1797
- Ex parte altera ejusdem arboris trunci, duo genii Hungariae… H. n. (1798)
- Illustr. dno libero baroni Josepho Bernyákovits de Olovatz. Colocae (1798)
- Rev. dno Stephano Katona… Uo. (1798)
- Rev. dno Petro Klobusiczky de aedem… Uo. 1798
- Piramis honoribus excell. ac rev. dni Ladislai e com. Kolonits de Kollegrad. H. n., 1798
- Arany gondolatok. Bécs, 1800 (Németből szabadon ford. Ism. Religio 1870. I. 41. sz.) Online
- Vér szeme a religiónak. Bécs, 1801 (ford.)
- Ad diem onomasticum rev. dni Antonii Kapuvári. Veszpremii. 1802 (költemény)
- Epithaphium ad solennia Josephi Bajzáth de Pészak episcopi Veszprémiensis. Uo. 1802
- Ordinis s. Benedicti postliminio in Hungaria restituti. Uo. 1802 (költemény)
- Elogium ad solennia justa Josephi Tengler episcopi Jauriensis. Uo. 1802
- A kegyes áhitatosságnak tárháza. Vácz, 1803 (Fuchs Xaver Ferenc után ford.)
- Az öreg Tóbiásnak élete. Uo. 1803
- Ad onomasim Emerici Nedeczky canonicii. Schemnicii, 1804
- A róm. kath. catechismus. Nagyszombat, 1804
- Sermo extemporaneus habitus ad Ferd. Grötschel. Uo. 1805
- Oktató és imádságos könyvecske. Nagyszombat, 1805
- Samariai asszony és kegyes édesdeden megtérő Jézus. Ford. Uo. 1806
- Ad excell. archi praesulem Colocensem Ladislaum e com. Kolonits. H. és év n.
- Rövid jelentése a minden esztendőben tartani szokott áhitatosságnak Selmecz városának Kalvária hegyén, 1806 (németből ford.)
- (2. kiadás. Uo. 1837. és kijavítva Pest, 1863)
- Bessenyei Györgyöt dicsérő verse van Debrecen, 1796. január 21. Milton Elveszett paradicsoma I. darabjának 2. levelén.
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
- Új Magyar Irodalmi Lexikon.
- szmit.sk
- ↑ szerk.: Klaniczay Tibor: A magyar irodalom története (2. kötet). Budapest: Akadémiai Kiadó, 578–579. o.. 963 05 1641 1 2. kötet (1964) Az epigramma című alfejezet.
