Białowieżai-erdő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Białowieżai-erdő
Világörökség
2005-09 Białowieski Park Narodowy 2.jpg
Kidőlt fa a Białowieżai-erdőben
Adatok
Világörökség-azonosító 33
Típus Természeti helyszín
Kritériumok IX, X
Felvétel éve 1979, 1992, 2014
Elhelyezkedése
Białowieżai-erdő (Európa)
Białowieżai-erdő
Białowieżai-erdő
Pozíció Európa térképén
é. sz. 52° 45′ 08″, k. h. 23° 55′ 45″Koordináták: é. sz. 52° 45′ 08″, k. h. 23° 55′ 45″

A Białowieżai-erdő (lengyelül: Puszcza Białowieska, belaruszul: Белавежская пушча, oroszul: Беловежская пуща) az európai síkvidéket egykor borító hatalmas kiterjedésű lombhullató és vegyes őserdő utolsó megmaradt darabja.[1] Lengyelország (Podlasiei vajdaság) és Fehéroroszország (Breszti terület és Hrodnai terület) határvidékén fekszik, Breszttől 70 km-re északra és Białystoktól 62 km-re délkeletre.

Az erdő ad otthont az európai bölény, a kontinens legnagyobb szárazföldi állata[2] 800 példányának,[3] mely a legnagyobb szabadon élő állomány a világon.[2] Az UNESCO Világörökség része, bioszféra-rezervátum és Natura 2000 különleges természetmegőrzési terület.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erdő a Balti-tenger és a Fekete-tenger vízválasztóján terül el.[1] Területe összesen mintegy 150 000 hektár, melyből a nyugati, 62 500 hektáros rész Lengyelország, a keleti, 87 500 hektáros rész pedig Fehéroroszország területén fekszik.[4] Északkeleti részén ered és kelet–nyugati irányban keresztülfolyik rajta a Narew folyó.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Białowieżai-erdő döntően lombhullató és vegyes erdő. Jellemző erdőalkotó fái a tűnyalábos fenyők, a bükk, a tölgy, az éger és a lucfenyő.[1] Az őserdei állapot jellemzője a nagy mennyiségű holtfa jelenléte.[2] Számos növény- és állatfajnak ad otthont, melyek között Nyugat-, illetve Kelet-Európára jellemző fajok egyaránt megtalálhatók.

Mivel a boreális és a mérsékelt éghajlati övek határán fekszik, így növényvilága az északi és déli flóra elemeit is felvonultatja. A szövetes növények több mint 900 fajának előfordulását jegyezték fel, melyek közül 26 fa- és 138 cserjefaj. Csaknem kétharmaduk őshonos, a fennmaradó rész emberi tevékenység eredményeképpen jelent meg.[1] Ezen kívül a virágtalan növények és gombák több mint 3000 faja, valamint csaknem 200 moha- és 283 zuzmófaj jelzi a biológiai sokszínűséget.[2]

Faunája is gazdag: az 52 honos emlősfaj között megtalálható az 1929-ben visszatelepített európai bölény, a gímszarvas, az európai őz, a vaddisznó, a hiúz, a szürke farkas, a róka, a nyest, a borz, az európai vidra, a hermelin, az eurázsiai hód és számos denevérfaj. 120 madárfaj költ a területen, köztük a haris, a rétisas, a fehér gólya, a vándorsólyom és az uhu.[1][2] Mindezek mellett megtalálható a gerinctelenek mintegy 8000 faja is.[2]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori cári kastély

A Białowieżai őserdő 8000 éves múltra tekint vissza.[1] 1386-tól a Lengyel Királysághoz tartozott; ebben az időszakban I. Zsigmond, Báthory István (erdélyi fejedelem) és III. Szász Ágost is szigorú szabályokkal védte az erdő állatállományát a királyi vadászatok érdekében.[5] Lengyelország harmadik felosztása után, a 19. században az orosz cárok vadászterülete volt, ami szintén védettséget jelentett számára, például mentes volt az erdőirtások és a korábbi erdőterületek mezőgazdasági művelésbe vonása alól.[1][4] 1888 és 1894 között épült fel a cári kastély Białowieżában.[5] Az első illegális fakivágások az első világháború idején történtek, és 1919-ben pusztult ki innen az európai bölény.[4]

Az erdőt 1921-ben nyilvánították védetté, ezt követően 1929-ben telepítették vissza európai bölényt. 1932-ben itt jött létre Lengyelország első nemzeti parkja.[1] 1939-ben az erdő a Molotov–Ribbentrop-paktum következményeként a Fehérorosz SZSZK része lett, majd a második világháború után kettévágta az országhatár.[6] A területet 1979-ben vették fel az UNESCO Világörökség listájára, 1992-ben pedig kiterjesztették a világörökségi területet a fehéroroszországi oldalra is (ahol 1991-ben jött létre a nemzeti park[6]), így kiterjedése ma 92 669 hektár.[1][7] 1993 óta bioszféra-rezervátum.[7]

Természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Białowieżai Nemzeti Park (Lengyelország)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Logo Białowieskiego Parku Narodowego.svg

A Białowieżai Nemzeti Park (lengyelül: Białowieski Park Narodowy) Lengyelország legrégebbi és Európa egyik legrégebbi nemzeti parkja. 1921-ben nyilvánították védetté, és 1932-ben emelték nemzeti park rangjára Białowieżában. A második világháború után 1947-ben állították helyre, és azóta viseli mai nevét.[1][2] A nemzeti park területét 1996-ban több mint duplájára növelték, azóta az erdő lengyelországi részének egyhatodát fedi le. A 10 517 hektáros összterületből 5726 ha szigorúan védett, de a parkot körülvevő állami erdőgazdaság 3224 hektáros területét is pufferzónának jelölték ki.[2][4]

A nemzeti park kultúrtörténeti szempontból érdekes része az 18891894 között épült cári kastély melléképületei és a századfordulón kialakított, 50 hektáros angolparkja, melyet Walery Kronenberg tervezett (a kastély maga 1944-ben leégett). A park legrégebbi épülete az 1845-ben fából épült kúria, legrégebbi műemléke pedig a III. Szász Ágost király 1752-es vadászatának emlékére emelt obeliszk.[2]

Belavezsszkaja Puscsa Nemzeti Park (Fehéroroszország)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Narew folyó a Belavezsszkaja Puscsa Nemzeti Park északi részén

A Belavezsszkaja Puscsa Nemzeti Park Fehéroroszország öt nemzeti parkjának egyike.[7] Az erdő 1939 óta (Fehéroroszországhoz kerülése óta) védett terület; 1957-től emellett állami vadászterület is volt. 1991-ben itt jött létre az ország első nemzeti parkja. A területen több mint ezer óriásfát írtak össze, köztük többszáz éves famatuzsálemekkel.[6]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Białowieżai Nemzeti Parkot évente mintegy 150 000 hazai és külföldi látogató keresi fel.[3][8] A látogatókat jelzett túraútvonalak, kilátók, pihenőhelyek szolgálják.[8] A szigorúan védett területek kötött útvonalon, legfeljebb 20 fős csoportokban, vezetővel látogathatók, és betekintést adnak a fák teljes életciklusába.[8] A többi terület szabadon látogatható; a jelzett útvonalak gyalogosan, kerékpárral és télen sível is bejárhatók.[8] A nemzeti park területén emellett vadaspark, természeti és erdészeti múzeum is működik, valamint megtekinthető a kastélypark és bölénymegfigyelő helyeket is kialakítottak.[8]

A Belavezsszkaja Puscsa Nemzeti Park csak szervezett túra keretében látogatható.[7] Látogatóinak száma a Szovjetunió összeomlása után évi 200 000-ről 15 000-re esett vissza, de 2003-ra elérte a 62 000-et.[9] Magán az erdőn kívül állatkert, könyvtár és múzeum működik a területén. Két kis szálló is a vendégek rendelkezésére áll, de gyakori, hogy breszti szállásukról tesznek egy kirándulást a nemzeti parkba.[7]

Az országhatáron Fehéroroszország az ezredforduló környékén kerítést épített,[3] de túrázók és kerékpárosok számára működik egy határátkelő.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j Belovezhskaya Pushcha / Białowieża Forest (angol nyelven). UNESCO Világörökség, 2014. (Hozzáférés: 2014. március 16.)
  2. ^ a b c d e f g h i Białowieża National Park (angol nyelven). Białowieżai Nemzeti Park, 2007. (Hozzáférés: 2014. március 16.)
  3. ^ a b c Gabriela Baczynska: FEATURE-Climate change clouds fate of ancient Polish woods (angol nyelven). Reuters, 2009. július 29. (Hozzáférés: 2014. március 16.)
  4. ^ a b c d Natural values (angol nyelven). Białowieżai Nemzeti Park, 2007. (Hozzáférés: 2014. március 16.)
  5. ^ a b The History of Belovezhskaya Pushcha (angol nyelven). Belovezhskaya Pushcha - 21 Century, 2004. (Hozzáférés: 2014. március 17.)
  6. ^ a b c Belovezhskaya Pushcha (angol nyelven). Belavezsszkaja Puscsa Nemzeti Park. (Hozzáférés: 2014. március 16.)
  7. ^ a b c d e Belovezhskaya Pushcha National Park (angol nyelven). Fehéroroszország, 2014. (Hozzáférés: 2014. március 16.)
  8. ^ a b c d e Tourism (angol nyelven). Białowieżai Nemzeti Park, 2007. (Hozzáférés: 2014. március 16.)
  9. О Беловежской Пуще (fehérorosz nyelven). Belavezsszkaja Puscsa Nemzeti Park. (Hozzáférés: 2014. március 16.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Białowieża Forest című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]