Betyárkóró
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Betyárkóró témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Betyárkóró témájú médiaállományokat és Betyárkóró témájú kategóriát. |
A kanadai betyárkóró (Erigeron canadensis) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe sorolt őszirózsafélék (Asteraceae) családjában a betyárkóró (Erigeron) nemzetség egyik faja. Egyéb nevei: Betyár-kóró, juhfark-kóró, kónizs, seprence küllőrojt.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Észak- és Közép-Amerikában honos, Európában először 1653-ban írták le. Azóta Afrikában és Ázsiában is elterjedt.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Érdes-szőrös dudvaszára 1 m magasra is megnő. A szárat elálló szőrök borítják.
Hegyes szárlevelei lándzsásak, ép vagy fűrészes szélűek.
Orsógyökerű.
Virágzata összetett, sokfészkű fürt. Az egyes virágzatok 3–5 mm szélesek, a fürtök henger alakúak. Kögvirágai sárgásak, nem feltűnő nyelves virágai fehéresek vagy halványlilák. Termése lapos, hosszúkás kaszat hosszú fehér bóbitával.
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
Kevéssé bolygatott útszélek, töltések, legelők, szántók, gyomtársulások gyakori növénye. A talaj bolygatását rosszul tűri.
Egyéves növény: ősszel csírázik, majd tőlevélrózsája telel át.
Május végétől október elejéig virágzik. Termését a szél terjeszti.
Gazdasági jelentősége[szerkesztés]
Mintegy 40-féle kultúrnövény gyomnövénye (Szabó). Ezek termését jelentősen csökkentheti:
- Amerikában a forgatás nélkül („no-till” módszerrel) termesztett szója vesztesége elérheti 83 %-ot,
- Németországban a cukorrépa termését akár 64 %-kal is csökkenthette,
- Olaszországban a szőlő 28 %-os károsodását jegyezték fel.
Európában a közvetlen károk mellett jelentős indirekt veszteségeket is okoz azzal, hogy kiválóan beilleszkedett a helyi növénytársulásokba, ahol sok kártevő és kórokozó gazdanövényévé vált. Ismertebb ilyen fajok:
- foltos növénypoloska (Lygus lineolaris),
- lucernapoloska (Adelphocoris lineolatus),
- dohányliszteske (Bemesia tabaci).
Fentiek mellett számos növénypatogén vírus alternatív gazdanövénye (Szabó).
Felhasználása[szerkesztés]
Nincs ismert gyógyhatása; az orvostudomány nem használja. A természetgyógyászat a virágzó növény föld feletti részét hasznosítja.
Vélelmezett hatóanyagai:
- illóolajok (limonen, terpineol, dipenten, cymol, linalool, matricaria-észter stb.),
- cserzőanyag,
- galluszsav,
- flavonoidok (flavon, kolin),
- benzil-benzoesav stb.[forrás?]
Alkalmazói szerint illóolajai csökkentik a gyulladásokat és gátolják a vérbőséget. A következő panaszokra, célokra alkalmazzák:
- hasmenés;
- vizelethajtás — állítólag elősegíti a húgysav eltávolítását, így megelőzheti a köszvényes rohamot;
- reumás fájdalmak, mint például a sokízületi gyulladás (poliarthritis) és az ízületkopás (artrózis);
A homeopátia a vérzések, a vérzékenység kezelésére alkalmazza. Nemcsak hatása, de káros mellékhatása sem ismert, ezért az ízületkopás kezelésére hosszan alkalmazható.
Egyes állatoknál kólikás tüneteket okozhat.
Képek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
- Növényhatározó Archiválva 2016. március 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Online gyomnövény határozó
- Erigeron canadensis L. Plants of the World Online
- Szabó: Szabó Károly Attila: Invazív gyomok és levéltetvek kapcsolata
