Bethlen Gábor tér
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koordináták: é. sz. 47° 30′ 14″, k. h. 19° 4′ 45″
A Bethlen Gábor tér Budapest VII. kerületében, az Erzsébetvárosban található, az István utca és a Bethlen Gábor utca metszéspontjában elterülő, rombusz alakú tér.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A 19. század közepén még dűlőút haladt át a helyén, majd az 1880-as években a Városliget felé kiépülő Erzsébetvárosban 1889-ben alakították ki a teret. Neve ekkortól Bethlen tér, 1931-től Bethlen Gábor (1580–1629) erdélyi fejedelem után Bethlen Gábor tér. A tér mai arculata csak az 1920-as évek végén alakult ki, ekkor épült fel a zsidó hitközség siketnéma-intézete és a bérház. A teret délnyugat felől a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának, illetve a Péterfy utcai kórháznak a hátsó homlokzata határolja.
Jeles épületek [szerkesztés]
- Bethlen Gábor tér 2. Volt Izraelita Siketnémák Budapesti Országos Intézete (alapította Fochs Antal, 1874). Az 1920-as években épült eklektikus stílusban. 1944-ben a német megszállás idején a megszállókkal együttműködő Zsidó Tanács egyik szükségkórháza működött az épületben a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt. (A másik a Wesselényi utca 44. szám alatt volt.) Ide a villalakásokból internált vagyonos családok tagjai kerültek, akiket a németek külön kezeltek és ezért nem kerültek be a budapesti gettóba, hanem a Rökk Szilárd utcai és a kistarcsai gyűjtőtáborokba vitték őket. Ezekből a táborokból azután nagyszámú öreg és beteg ember került át a Bethlen téri kórházba, nagyobb összeg befizetése ellenében. 10-20 000 pengőért bárkit kórházi ápolásra szoruló betegnek nyilvánítottak. A kórház felállítása órák alatt történt, dr. Weis Adolf szegény zsidók megsegítését szolgáló szomszédos Bethlen téri raktárából szerelték fel, és 350 fekvőhelyet alakítottak ki. A kórházat dr. Fuchs Dénes, majd később dr. Biedermann János vezette. Frank György, Groszmann Ferenc és Benedek László orvosok a mostoha körülmények között végzett műtétekkel és gyógyító munkájukkal számos ember életét mentették meg. 1944. december 28-án a Bethlen téri kórházat nyilasok és SS-katonák támadták meg, az ott lévőket kifosztották és bántalmazták, majd két tucat férfit elhurcoltak és meggyilkoltak. A többiek azonban szerencsésen túlélték a holokausztot.[1] A háború után az American Joint Distribution Committee finanszírozta Magyarországi-Zsidó Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (DEGOB) működött itt[2], majd az épület egészen a 90-es évek végéig a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Tanárképző Főiskola otthona volt. Ma az amerikai székhelyű McDaniel College nemzetközi gazdasági, politikatudományi és művészeti főiskola magyarországi tagozata található benne.[3] Az épület bal oldalán található az átépítéssel kialakított Bethlen téri zsinagóga (Baumhorn Lipót és Somogyi György, 1932). A zsidó imaház eredetileg, és jelenleg is status quo zsinagóga, vagyis nem foglalt állást az ortodoxia–neológia vitában. 1985-től indult be ismét a hitélet, és folyamatosan fejlődő közössége van napjainkban is. Jelenlegi rabbija Deutsch Róbert főrabbi, aki egyúttal a magyarországi rabbikar vezetője is. Kántorai: a világhírű kántordinasztia jeles képviselője, Kálmán Tamás (tenor); és a Magyarországon jelenleg egyetlen orthodox végzettségű kántor, Schwezoff Dávid (tenor). A Zsinagóga közössége jelentős szerepet töltött be a Magyarországi Cionista Szövetség 1990-es megalakításában.
- Bethlen Gábor tér 3. Lakóház (Reiner Dezső, eklektikus, 1929). A kétudvaros épület hét emeletével és mintegy száz lakásával a főváros legnagyobb háború előtt épült bérháza, amely például a Gellért-hegyről nézve is jól láthatóan kiemelkedik a környezetéből. Az épület tetején a második világháború alatt néhány férőhelyes betonbunkert építettek, ahonnan az egész környező várost tűz alatt tudták tartani. A bunker ma is megvan. Az épület István utca felé néző sarkán működött 1929–1937 között a Bethlen Színház, helyét később a Bethlen mozi, majd 1997-től a Közép-Európa Táncszínház vette át.
Jegyzetek [szerkesztés]
Felhasznált forrás [szerkesztés]
- Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. 138. o. ISBN 963-05-6410-6
