Berzeviczy Edmund
| Berzeviczy Edmund | |
| Született | 1836 |
| Elhunyt | 1902 (65-66 évesen) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Berzeviczy Edmund (1836. június – Berzevice, 1902. május 11.) Sáros vármegye főjegyzője, családtörténeti és heraldikai író.
Család származása[szerkesztés]
A Berzeviczyek a régi Magyarország felvidékének egyik ősi családja. A család a XIII. század óta megtartotta ősei által szerzett és alapított birtokot.[1]
Életrajza[szerkesztés]
Gimnáziumi tanulmányait Kisszebenben,[2] Eperjesen és Lőcsén végezte. 1854-1858 között a budapesti egyetemen jogot tanult. Jogi tárgyakon kívül még hallgatott filozófiát, történelmet. Kitüntetéssel szerezte meg a jogi szakvizsgát. Később még bírói és ügyvédi vizsgát is letette.
1864-ben Sáros vármegye első aljegyzője lett, a következő év októberében pedig megyei főjegyző lett. Gyors karrierje eredményeként már két év múlva, mint helyettes alispán dolgozott. De ez hamar megszakadt, mivel pályázata a minisztériumi titkárságért sikertelen volt. Hasonlóan járt a Királyi Ítélőtábla titkári állásának pályázatával. E sikertelenségek után megvált főjegyzői állásától. A vármegye palocsai uradalmában a majorsági zsellérek zendülését kellett megfékeznie 1871-ben. Megfelelő körültekintéssel, de nagy eréllyel járt el, amely után a megyei közgyűlés köszönetet mondott neki.
1873-as kolerajárvány idején alispánként végzett tevékenységét a király is méltatta és császári és királyi kamarássá nevezték ki. 1874-ben a megyei tisztikar ellen bizalmatlanság címén támadás indult, nagy többséggel bizalmat szavaztak nekik, de ö 1875 decemberében lemondott alispáni állásáról. Visszavonult csak a családjának és a tudománynak élt.
Első neje Szinyei Merse Anna volt,[3] aki 1877-ben meghalt. 18-ban másodszor nősült, második felesége Sztáray Márta grófnő volt. Egyik házasságból sem született gyermek.
Irodalmi munkássága[szerkesztés]
- Mignet M. :Stuart Mária (magyarra fordítás Budapest 1863)
- Tarkő és a Tarczyak. Vasárnapi Ujság 1864
- Berzeviczei Pohárnok István életrajza. Századok (folyóirat) 1881.
- A csatári és szedikerti Hoffmanok. Századok 1892
- A Tarkőiek hatalmi törekvései Sárosban a XIV., XV. és XVI-ik század folyamán. 1894.
- Berzeviczy Márton erdélyi kancellár. Budapest Athenaeum Ny. 1899
- Beatrix királynő. Magyar Történelmi Életrajzok Budapest 1908.
Továbbá írt a báró Bruden családról[4] és a magyarországi Sárkány Lovagrendről. A Magyar Történelmi Társulatnak 1868-tól haláláig tagja volt.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
Halála után a Magyar Történelmi Társulat 1903. áprilisi külön ülésén méltatták személyét.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ prima occupatio jogán
- ↑ Kisdiáként tanúja volt 1849-ben az oroszok benyomulásának
- ↑ Szinyei Merse Félix volt Sáros vármegyei főispán leánya
- ↑ Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
Források[szerkesztés]
- Berzeviczy Albert: Régi emlékek: 1853-1870. DAB, (????)
- Bánó József: Berzeviczy Edmund emlékezete: 1903. évfolyam. Századok, (????)