A Bernoulli-egyenlőtlenség egy esetének ábrázolása. Itt
y
=
(
1
+
x
)
r
{\displaystyle y=(1+x)^{r}}
pirossal,
y
=
1
+
r
x
{\displaystyle y=1+rx}
pedig kék színnel van ábrázolva és
r
=
3.
{\displaystyle r=3.}
A Jakob Bernoulli svájci matematikusról[1] elnevezett Bernoulli-egyenlőtlenség a matematikai analízis egyik fontos tétele, amely szerint bármely
h
≥
−
1
{\displaystyle h\geq -1}
valós szám és
n
{\displaystyle n}
természetes szám esetén
(
1
+
h
)
n
≥
1
+
n
h
.
{\displaystyle (1+h)^{n}\geq 1+nh.}
Egyszerű, de fontos egyenlőtlenség, amivel egy hatványfüggvény alulról becsülhető.
A bizonyítás teljes indukcióval végezhető:[2]
n
=
1
{\displaystyle n=1}
-re nyilván egyenlőség áll és ha az állítás igaz
n
{\displaystyle n}
-re, akkor
(
1
+
h
)
n
+
1
=
(
1
+
h
)
n
(
1
+
h
)
≥
(
1
+
n
h
)
(
1
+
h
)
,
{\displaystyle (1+h)^{n+1}=(1+h)^{n}(1+h)\geq (1+nh)(1+h),}
ami a szorzás elvégzése után
1
+
(
n
+
1
)
h
+
n
h
2
≥
1
+
(
n
+
1
)
h
.
{\displaystyle 1+(n+1)h+nh^{2}\geq 1+(n+1)h.}
Egyenlőség nyilván csak az
n
=
0
{\displaystyle n=0}
,
n
=
1
{\displaystyle n=1}
vagy
h
=
0
{\displaystyle h=0}
esetben teljesül.
Megjegyzés:
A Bernoulli-egyenlőtlenségnél gyengébb
(
1
+
h
)
n
≥
n
h
{\displaystyle (1+h)^{n}\geq nh}
állítást sokkal körülményesebb teljes indukcióval bizonyítani.
Nemnegatív h -ra az egyenlőtlenség megkapható a binomiális tétel segítségével:
(
1
+
h
)
n
=
∑
k
=
0
n
(
n
k
)
h
k
≥
(
n
1
)
h
+
(
n
0
)
=
1
+
n
h
.
{\displaystyle (1+h)^{n}=\sum _{k=0}^{n}{\binom {n}{k}}h^{k}\geq {\binom {n}{1}}h+{\binom {n}{0}}=1+nh.}
Rokon egyenlőtlenségek [ szerkesztés ]
Szigorú egyenlőtlenség [ szerkesztés ]
Ugyanígy nevezik Bernoulli-egyenlőtlenségnek a szigorú egyenlőtlenséget megkövetelő változatot is:
Minden valós
x
>
−
1
{\displaystyle x>-1}
-re és
x
≠
0
{\displaystyle x\neq 0}
-ra és minden
n
≥
2
{\displaystyle n\geq 2}
természetes számra
(
1
+
x
)
n
>
1
+
n
x
{\displaystyle (1+x)^{n}>1+nx}
.
A bizonyítás ugyanúgy végezhető teljes indukcióval, mint a nem szigorú változat.[1]
Valós kitevős hatványok [ szerkesztés ]
Valós kitevőkre a deriváltak összehasonlításával az egyenlőtlenség a következőképpen általánosítható:
Minden
x
>
−
1
{\displaystyle x>-1}
-re
(
1
+
x
)
r
≥
1
+
r
x
{\displaystyle (1+x)^{r}\geq 1+rx}
, ha
r
≥
1
{\displaystyle r\geq 1}
és
(
1
+
x
)
r
≤
1
+
r
x
{\displaystyle (1+x)^{r}\leq 1+rx}
, ha
0
≤
r
≤
1
{\displaystyle 0\leq r\leq 1}
.
Ha nem hatványt veszünk, hanem különböző tényezők szorzatát, akkor teljes indukcióval megmutatható, hogy
∏
i
=
1
n
(
1
+
x
i
)
>
1
+
∑
i
=
1
n
x
i
{\displaystyle \prod _{i=1}^{n}(1+x_{i})>1+\sum _{i=1}^{n}x_{i}}
ahol minden
x
i
{\displaystyle x_{i}}
-re vagy
−
1
<
x
i
<
0
{\displaystyle -1<x_{i}<0\;}
, vagy
x
i
>
0
{\displaystyle x_{i}>0\;}
teljesül, és
n
{\displaystyle n}
≥
{\displaystyle \geq }
2
{\displaystyle 2}
[1]
u
i
:=
−
x
i
{\displaystyle u_{i}:=-x_{i}\;}
-et helyettesítve és a
−
1
≤
x
i
≤
0
{\displaystyle -1\leq x_{i}\leq 0}
speciális esetet tekintve a Weierstraß-szorzategyenlőtlenséget kapjuk: [3] , [4] , [5]
∏
i
=
1
n
(
1
−
u
i
)
≥
1
−
∑
i
=
1
n
u
i
.
{\displaystyle \prod _{i=1}^{n}(1-u_{i})\geq 1-\sum _{i=1}^{n}u_{i}.}
Egy sorozat határértéke [ szerkesztés ]
Állítás:
lim
n
→
∞
a
n
=
1
{\displaystyle \lim _{n\to \infty }{\sqrt[{n}]{a}}=1}
minden
a
⩾
1
{\displaystyle a\geqslant 1}
valós számra .
Bizonyítás: Definiáljuk az
x
n
⩾
0
{\displaystyle x_{n}\geqslant 0}
sorozatot a következőképpen:
a
n
=
1
+
x
n
{\displaystyle {\sqrt[{n}]{a}}=1+x_{n}}
.
Ekkor a Bernoulli-egyenlőtlenség szerint
a
=
(
1
+
x
n
)
n
≥
1
+
n
x
n
{\displaystyle a=(1+x_{n})^{n}\geq 1+nx_{n}}
,
így
a
−
1
n
≥
x
n
≥
0
{\displaystyle {\frac {a-1}{n}}\geq x_{n}\geq 0}
.
De
lim
n
→
∞
a
−
1
n
=
0
{\displaystyle \lim _{n\to \infty }{\frac {a-1}{n}}=0}
,
tehát
lim
n
→
∞
x
n
=
0
{\displaystyle \lim _{n\to \infty }x_{n}=0}
.
És végül
lim
n
→
∞
a
n
=
1
+
lim
n
→
∞
x
n
=
1
+
0
=
1.
{\displaystyle \lim _{n\to \infty }{\sqrt[{n}]{a}}=1+\lim _{n\to \infty }x_{n}=1+0=1.}
Egyszerűsége ellenére a Bernoulli-egyenlőtlenség sokszor hasznosnak bizonyul becslésekben. Legyen rögzítve egy
x
∈
R
{\displaystyle x\in \mathbb {R} }
. Ekkor
x
n
≥
−
1
{\displaystyle {\frac {x}{n}}\geq -1}
minden
n
≥
n
0
(
x
)
{\displaystyle n\geq n_{0}(x)}
-re. A Bernoulli-egyenlőtlenséggel
(
1
+
x
n
)
n
≥
1
+
n
⋅
x
n
=
1
+
x
{\displaystyle \left(1+{\frac {x}{n}}\right)^{n}\geq 1+n\cdot {\frac {x}{n}}=1+x}
minden
n
≥
n
0
(
x
)
{\displaystyle n\geq n_{0}(x)}
-re.
Mivel
e
x
=
lim
n
→
∞
(
1
+
x
n
)
n
,
{\displaystyle e^{x}=\lim _{n\to \infty }\left(1+{\frac {x}{n}}\right)^{n},}
azért beláttuk a
1
+
x
≤
e
x
{\displaystyle 1+x\leq e^{x}}
minden
x
∈
R
{\displaystyle x\in \mathbb {R} }
-re az
egyenlőtlenséget.
A számtani-mértani közép egyenlőtlensége [ szerkesztés ]
A Bernoulli-egyenlőtlenséget felhasználva teljes indukcióval:
Legyen
x
n
+
1
{\displaystyle x_{n+1}}
az
x
1
,
…
,
x
n
,
x
n
+
1
{\displaystyle x_{1},\dots ,x_{n},x_{n+1}}
pozitív számok maximuma, és
x
¯
a
r
i
t
h
m
{\displaystyle {\bar {x}}_{\mathrm {arithm} }}
x
1
,
…
,
x
n
{\displaystyle x_{1},\dots ,x_{n}}
számtani közepe. Ekkor
x
n
+
1
−
x
¯
a
r
i
t
h
m
≥
0
{\displaystyle x_{n+1}-{\bar {x}}_{\mathrm {arithm} }\geq 0}
, és a Bernoulli-egyenlőtlenség folytán
(
x
1
+
⋯
+
x
n
+
1
(
n
+
1
)
x
¯
a
r
i
t
h
m
)
n
+
1
=
(
1
+
x
n
+
1
−
x
¯
a
r
i
t
h
m
(
n
+
1
)
x
¯
a
r
i
t
h
m
)
n
+
1
≥
1
+
x
n
+
1
−
x
¯
a
r
i
t
h
m
x
¯
a
r
i
t
h
m
=
x
n
+
1
x
¯
a
r
i
t
h
m
{\displaystyle \left({\frac {x_{1}+\dots +x_{n+1}}{(n+1){\bar {x}}_{\mathrm {arithm} }}}\right)^{n+1}=\left(1+{\frac {x_{n+1}-{\bar {x}}_{\mathrm {arithm} }}{(n+1){\bar {x}}_{\mathrm {arithm} }}}\right)^{n+1}\geq 1+{\frac {x_{n+1}-{\bar {x}}_{\mathrm {arithm} }}{{\bar {x}}_{\mathrm {arithm} }}}={\frac {x_{n+1}}{{\bar {x}}_{\mathrm {arithm} }}}}
.
Az indukciós feltétellel
(
x
1
+
⋯
+
x
n
+
1
n
+
1
)
n
+
1
≥
x
¯
a
r
i
t
h
m
n
+
1
x
n
+
1
x
¯
a
r
i
t
h
m
=
x
¯
a
r
i
t
h
m
n
x
n
+
1
≥
x
1
⋯
x
n
x
n
+
1
{\displaystyle \left({\frac {x_{1}+\dots +x_{n+1}}{n+1}}\right)^{n+1}\geq {\bar {x}}_{\mathrm {arithm} }^{n+1}{\frac {x_{n+1}}{{\bar {x}}_{\mathrm {arithm} }}}={\bar {x}}_{\mathrm {arithm} }^{n}x_{n+1}\geq x_{1}\cdots x_{n}x_{n+1}}
,
ami éppen az, amit bizonyítani akartunk.
A bizonyítás megtalálható például Heuser könyvében (H. Heuser, Lehrbuch der Analysis , Teil 1, Kapitel 12.2.)
Császár Ákos: Valós analízis ISBN 978-963-19-0113-9