Bernard van Orley

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bernard van Orley
Bernard durer.jpg
Született
1487
Brüsszel
Elhunyt
1541. január 6. (54 évesen)
Brüsszel
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernard van Orley témájú médiaállományokat.

Bernard van Orley (Névváltozatai: Barent, Barend, Bernaert, Bernart; Brüsszel, 1487. — Brüsszel, 1541. január 6.) németalföldi festő, az északi reneszánsz jeles képviselője, a gobelinek és az ólomüveg ablakok kiváló tervezője. Ismert arcképét Albrecht Dürer festette meg 1521-ben.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Van Orley nemesi családból származott, atyja is festő volt, s talán a fiú is először tőle tanult festeni, atyja festői munkássága mára már nem maradt fenn, s a Szent Lukács céh nyilvántartásában sem szerepel. Brüsszel a 15-18. században vezető helyet töltött be a minőségi gótikus, majd reneszánsz stílusú kárpitok előállításában, ezen műhelyekben sajátíthatta el Van Orley az új stílusokat, itáliai reneszánszot és a manierizmust.

A rajz-, az olajfestés, az akvarell terén is otthonosan működött, elgondolásait kiváló kompozíciókba szerkesztette. Eredetileg az antwerpeni Aalmoezenenier-kápolnának festette Utolsó itélet című képét (napjainkban Koninklijk Museum voor Schone Kunsten, Antwerpen), aranyozott alapra festett, amely a kép színeit és tartósságát is jótékonyan befolyásolta. 1517-ben vették fel az antwerpeni Szent Lukács céhbe.

Habsburg Margit, majd Habsburg Mária és V. Károly császár szolgálatában dolgozott. Valamennyi mecénása arképét megfestette, V. Károly egyik korai arcképe megtalálható a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Ezen magas rangú uralkodóknak sok faliszőnyegmintát is rajzolt és festett, ezekre nagy volt az igény. V. Károly császár részére 12 vadászjelenetet ábrázolt az év 12 hónapjának megfelelően, a jelenetek a Brüsszel környéki erdőkön-mezőkön játszódnak le, rajtuk a császár, a hercegek és a hercegnők természet után vannak ábrázolva, e jeleneteket hibátlanul szőtték a faliszőnyegekbe.[1]

Az 1525-ös páviai csata (1528-1531 közt; falikárpit, Capodimonte-palota, Nápoly)

Maurits grófnak 16 szőnyegkartont küldött Van Orley, valamennyin egy-egy férfi vagy női lovas látható életnagyságban. Maurits grófnak annyira megtetszettek ezek az alkotások, hogy felfogadott egy Delftben lakó festőt, Hans Joardaen van Antwerpent, s vele olajfestékkel lemásoltatta mind a 16 kartont.

Oltárképeket, szárnyas oltárokat, portrékat is nagy számban festett, beszállt csatajelenetek ábrázolásába is, lásd például az 1525-ös páviai csata jelenetét, amelyet selyem szőnyegre tervezett William Dermoyen mesterrel, elkészült 1528-1531 közt a brüsszeli manufaktúrában, ma a nápolyi Museo di Capodimonte őrzi. Igen sokoldalú és termékeny alkotó volt, élete végén ólomüveg ablakokra tervezte a bibliai jeleneteket és az uralkodó-családok arcmásait, köztük a brüsszeli Szent Mihály és Szent Gudula templomok kereszthajóiban. Később, 1566-1585 közt az ólomüvegablakok nagy része a vallási zavargások áldozata lett.

Jelentős az az életmű, amelyet hátrahagyott, de azt is meg kell jegyezni, hogy gazdag mecénásai által a lehetőségei szinte korlátlanok voltak a nyugodt alkotói munkára, gyermekeiből is festőket, gobelintervezőket nevelt. Legkiválóbb tanítványai közül való Pieter Coecke van Aelst és Michiel Coxcie.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernard van Orley témájú médiaállományokat.
  • Művészeti lexikon. 2. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor kiadása, 1935. Orley, Bernaert van lásd 236. p.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Karel van Mander: Hírneves németalföldi és német festők élete. Budapest : Helikon Kiadó, 1987. Narent van Orley brüsszeli festő élete lásd 43. p.