Benzoeviasz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A benzoeviasz egy balzsamszerű viasz, melyet számos, Délkelet-Ázsiában honos, a Styrax nemzetségbe tartozó fa kérgéből nyernek. Fő összetevője a benzoesav.[1] Számos területen alkalmazzák, például egyes parfümökben, gyógyszerekben és élelmiszerekben is előfordulhat.

Elterjedt elnevezése a benzoegumi, de ez a név téves, ugyanis kémiailag nem gumi, azaz nem vízben oldható poliszacharid.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két fő benzoeviasz fajta van: sziámi és szumátrai. A sziámi fajtát a Styrax tonkinensis fából állítják elő, mely Thaiföldön, Laoszban, Kambodzsában, és Vietnamban honos. A szumátrai fajtát a Styrax benzoin fából állítják elő, mely Szumátrán őshonos. Mindkét fából hasonló módszerrel nyerik a benzoeviaszt, azaz a fák kérgét megsértve azok védekező váladékként választják ki a benzoeviaszt.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A benzoeviasz kedvelt összetevője a parfümöknek, mert saját, kellemes illattal rendelkezik, valamint megköti, és csak lassan bocsátja ki a hozzá kevert egyéb illatanyagokat.
  • A keleti ortodox egyházaknál (leginkább Oroszországban) a liturgiához tartozó füstölő egyik alapanyaga.
  • Japán, indiai, és kínai stílusú füstölőkben is megtalálható.
  • Az indiai kultúrában a belőle készült sambrani vagy sambraani füstölőket a haj kezelésére, illatosítására, valamint fertőzések megelőzésére használják.
  • Élelmiszerek esetén főként zsírok tartósítására alkalmazzák, E906 kóddal. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva. Nincs ismert mellékhatása, de a benzoesavra érzékeny egyéneknél allergiás reakciókat válthat ki.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Benzoeviasz témájú médiaállományokat.
  1. Pastrorova I, de Koster CG, Boom JJ (1997.). „Analytic Study of Free and Ester Bound Benzoic and Cinnamic Acids of Gum Benzoin Resins by GC-MS HPLC-frit FAB-MS”. Phytochem Anal (8), 63-73. o.