Beniczky Ödön

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Beniczky Ödön
Huszár-kormány 1919-32.JPG
Beniczky Ödön a Huszár-kormány tagjaként. Az első sorban jobbról a harmadik.
Született 1878. február 12.
Zólyom
Elhunyt 1931. január 20. (52 évesen)
Budapest
Foglalkozása politikus, országgyűlési képviselő, miniszter, újságíró, főispán

Beniczky Ödön, benicei és micsinyei, (Zólyom, 1878. február 12.Budapest, 1931. január 20.) legitimista politikus, miniszter, Horthy Miklós elszánt politikai ellenfele.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1896-tól az Alkotmány című lap politikai rovatvezetőjeként dolgozott. Az I. világháború előtt 1906-tól 1917-ig néppárti országgyűlési képviselő volt. 1917-ben Bars, majd Esztergom vármegyeispánja, a Károlyi Mihály-kormány idején kormánybiztosa is. 1919 elején lemondott, és Bécsben az ellenforradalmi Antibolsevista Comité tagja lett.

Miniszterként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Friedrich-kormányban belügyi államtitkár, majd 1919. szeptember 11-étől belügyminiszter volt. Tárcáját 1920. március 15-éig a Huszár-kormányban is megtartotta. A kormánypártból 1920. december 23-án kilépett a legitimisták kis csoportja, Beniczky és Windischgraetz Lajos vezetésével. Mindkét királypuccsban a királyt támogatta. A második királypuccs után Beniczkyt letartóztatták, majd nem sokkal később szabadon engedték.

A „Beniczky-ügy”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1925. május 31-én Az Újság c. lapban közzétette a katonai ügyészség előtt elhangzott vallomást a Somogyi-Bacsó-gyilkosságról, Horthy különítményeinek 1919-20. évi rémtetteiről. Ez alkalommal ismét letartóztatták és kormányzósértésért kétévi börtönre ítélték. Szalai Miklós írja Beniczkyről: „ 1925. május végén a magyar politikai életet új botrány, a Beniczky-ügy rázta meg. A mindig is szélsőségesen legitimista Beniczky Ödön Az Újság c. lapban nyilvánosságra hozta azokat az adatokat, amelyek Horthynak a különböző fehérterrorista kilengésekben, egyebek között Somogyi Béla és Bacsó Béla szociáldemokrata újságírók nagy port felvert meggyilkolásában való bűnrészességét igazolták. Az egész baloldal az ügyet a kormány és Horthy elleni támadásra használta fel. A legitimisták azonban, köztük Andrássy, akik pedig döntő vallomással szolgálhattak volna, nem avatkoztak be a küzdelembe. Pedig az üggyel egybeesett a legitimista mozgalom első országos nagygyűlése Körmenden. A kormánytámogató legitimisták nem is mertek a nagygyűlésre elmenni. De sem Andrássy, sem a többi legitimista politikus nem tett semmiféle militáns kijelentést, hanem a legitimista mozgalom kizárólag békés, alkotmányos jellegét hangsúlyozták. A baloldal arra gyanakodott, hogy a kormányzat a legitimisták hallgatását valamilyen közjogi engedmény ígéretével vásárolta meg, azonban ennél valószínűbb, hogy a legitimisták úgy ítélték meg: a helyzet semmiképpen nem alkalmas a Bethlen-kormány megbuktatására, fellépésükkel csak a kormányzósértéssel, rágalmazással és államtitok elárulásával vádolt Beniczkynek ártanának. Andrássyt az antilegitimista orgánumok Beniczky felbujtásával, a baloldaliak viszont Beniczky cserbenhagyásával vádolták: ő mindkét vádat erőteljesen visszautasította. A június 18-án Genfből hazatért Bethlen határozott fellépésével megvédte Horthyt, és úrrá lett a válságon. Beniczky Ödönt végül háromévi börtönre ítélték.” (Szalai, 187. old.)

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Beniczky Ödön témájú médiaállományokat.

Beniczky kiszabadulása után mint képviselőjelölt megbukott. Ezután visszavonult a politikai élettől. Öngyilkos lett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]