Benefícium
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A benefícium (beneficium) szó latin eredetű. Jótétemény, kedvezmény, kiváltság, hűbéri szolgáltatás fejében adott birtok, javadalom, egyházi javadalom (stallum). Az egyik legfontosabb "magánjogi" intézmény volt a középkorban és az újkorban. A beneficium eredetileg élethosszig nyújtott birtok volt; nagysága változó volt, akár 100 - 200 manust (jobbágytelket) is elérhette. Mindenesetre 12 manus fölött már lovas katonai szolgálatot kellett érte teljesíteni.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Forrás
- Ruszoly József: Európa jogtörténete.
