Benazír Bhutto

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Benazir Bhutto szócikkből átirányítva)
Benazír Bhutto
Született1953. június 21.[1][2][3][4][5]
Karacsi
Elhunyt2007. december 27. (54 évesen)[6][1][2][3][4]
Ravalpindi[7]
Állampolgárságapakisztáni[8]
HázastársaAszif Ali Zardari
Gyermekei
SzüleiNusrat Bhutto
Zulfikar Ali Bhutto
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • Pakisztán miniszterelnöke (1988. december 2. – 1990. augusztus 6.)
  • Defence Minister of Pakistan (1988. december 4. – 1990. augusztus 6.)
  • Ellenzéki vezető (1990. november 6. – 1993. április 18.)
  • Pakisztán miniszterelnöke (1993. október 19. – 1996. november 5.)
  • Finance Minister of Pakistan (1994. január 26. – 1996. október 10.)
  • Ellenzéki vezető (1997. február 17. – 1999. október 12.)
Iskolái
  • Radcliffe College
  • Lady Margaret Hall
  • Harvard Egyetem
  • St Catherine's College
  • Convent of Jesus and Mary, Karachi
  • Karachi Grammar School
  • Convent of Jesus and Mary, Murree
  • Presentation Convent Girls High School
  • Eliot House
Kitüntetései
  • Bruno Kreisky-díj
  • ENSZ emberi jogi díj (2008)
Halál okaterrortámadás
SírhelyeMausoleum of Zulfikar Ali Bhutto

Benazír Bhutto aláírása
Benazír Bhutto aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Benazír Bhutto témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Benazír Bhutto (IPA: [beːnəziːɾ bhʊʈːoː]) urdu: بینظیر بھٹو, szindhi: بینظیر ڀُٽو (Karacsi, 1953. június 21.Ravalpindi, 2007. december 27.) pakisztáni politikus, az 1980-as évektől haláláig a Pakisztáni Néppárt vezetője, 1988-tól 1990-ig és 1993-tól 1996-ig miniszterelnök. Zulfikar Ali Bhutto néppárti miniszterelnök és iráni kurd felesége, Nuszrat Bhutto lányaként apja bukása és kivégzése után lépett politikai pályára, vezető szerepet játszott a Mohammad Ziaul Hakk katonai diktatúrája ellen harcoló ellenzékben.[9] A Zia halálát 1988-ban követő kaotikus demokratikus évtized egyik meghatározó figurája, Nawaz Sharif-fal felváltva szolgált miniszterelnökként és az ellenzék vezetőjeként. Mindkét hivatali ideje teljes választási ciklus vége előtt félbeszakadt, miután Pakisztán elnöke – Gulám Iszhák Hán, illetve Fárúk Legári – a Bhutto-kormány ellen hozott, főleg korrupciós vádak alapján feloszlatta a Nemzetgyűlést. Sharif második kormánya alatt büntetőeljárás indult ellene korrupció gyanújával, ami miatt önkéntes száműzetésbe vonult Dubaj-ba. Innen az ezredforduló után ismét meghatározó vezetője lett a Sharif-ot megdöntő Pervez Musarraf tábornok rezsime ellen szegülő demokrácia-mozgalomnak, bár ezzel egyidőben megállapodást is keresett a diktátorral, aki amnesztiát adott neki. Pakisztánba 2007 októberében visszatérve a Musarraf-rezsim végnapjainak és a 2007-es szükségállapot eseményeinek ellenzéki főszereplője lett, de az év végén esélyes elnökjelöltként politikai merénylet áldozata lett, amelynek háttere máig tisztázatlan.[10] Pakisztán első - és máig egyetlen - női miniszterelnöke és az ország történelmének egy meghatározó alakja, ezen felül az első nő, akit bármely muszlim többségű állam vezetőjének választottak.[11]

Élete a miniszterelnökségig[szerkesztés]

Prominens larkánai síita családban született Karacsiban, a Pakisztáni Domínium idején. Lady Jennings Óvodába, majd a katolikus Jézus és Mária Konvent lányiskolába járt Karacsiban. Két évet a ravalpindi Presentation Convent iskolában töltött, ezután a Marri (angol átírásban Murree) hegyi üdülővárosbeli Jézus Mária Konventbe járt. Az alapiskolai képzést 15 éves korában fejezte be, a középiskolát Karacsiban végezte.

Az Amerikai Egyesült Államokban tanult tovább. A Harvard Egyetem Radcliffe College-ába járt 1969 és 1973 között, ahol cum laude minősítéssel szerzett Bachelor of Arts diplomát összehasonlító kormányzattanból. Megválasztották a Phi Beta Kappa Társaság tagjának is. Bhutto később azt mondta erről az időszakról, hogy élete egyik legboldogabb időszaka volt, amely megalapozta a demokráciában való hitét.

Ezt követően az Egyesült Királyságban továbbtanult: az oxfordi Lady Margaret Hallban tanult filozófiát, politikát és közgazdaságtant, emellett kurzusokat vett nemzetközi jogból és diplomáciából is.

Családja[szerkesztés]

1987. december 18-án házasságot kötött Asif Zardárival, a 100 ezer fős zardári törzs vezető családjának tagjával, aki Londonban végzett és nagy vállalatai is voltak.

Gyermekei: Fia, Bilaval 1988-ban, Bahtijár és Ászifa nevű lánya 1990-ben illetve 1993-ban születtek.

Miniszterelnök[szerkesztés]

Korrupciós vádak[szerkesztés]

Száműzetésben[szerkesztés]

Visszatérése Pakisztánba[szerkesztés]

Nyolcévi száműzetéséből 2007. október 18-án tért haza. Karacsiban negyedmilliós tömeg várta a volt kormányfőt.[12]

Meggyilkolása[szerkesztés]

2007. december 27-én merénylet következtében életét vesztette egy Ravalpindiben tartott választási gyűlésen. Halála után az országban zavargások törtek ki, a 2008. január 7-ére tervezett választásokat februárra halasztották. Bhutto pártjának vezetését fia vette át. A merénylet utáni kormánynyilatkozatok a gyilkosság körülményeiről nem eloszlatták, hanem inkább fokozták a gyanút, hogy a Pervez Musarraf körüli politikai erőknek közük volt a merénylethez.[13]

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • A Kelet lánya. Önéletrajz; ford. Páll Márta; Ulpius-ház, Bp., 2007

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. http://www.time.com/time/world/article/0,8599,1698466,00.html, https://web.archive.org/web/20080209132427/http://www.time.com:80/time/world/article/0,8599,1698466,00.html
  7. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  8. LIBRIS, 2012. november 13. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  9. Bhutto nem válthatta meg Pakisztánt
  10. Merényletben meghalt Benazír Bhutto pakisztáni politikus. [2007. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 27.)
  11. http://www.ng.hu/Civilizacio/2004/11/Benazir_Bhutto_az_elso_noi_miniszterelnok_iszlam_orszag_elen
  12. Keresztes Imre: Szükségállapot Pakisztánban. Törvényt bont. In.: HVG. XXIX. évf., 45. (1485.) sz., 9. p.
  13. Már a kormány szerint sem a napfénytető végzett Bhuttóval

További információk[szerkesztés]