Ben Vautier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ben Vautier
Ben Vautier (1995).png
Született
1935. július 18. (79 éves)
Nápoly
Foglalkozása festő
művész
költő

Ben Vautier (Nápoly, Olaszország, 1935. július 18. –) francia művész.

Nizzában él és dolgozik. A francia dadaizmus, Marcel Duchamp és John Cage volt pályája elején nagy hatással rá. A mail-art is érdekelte.

Akció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1962-ben például Ben Vautier Nizza utcáin vett filmre egy eseménysorozatot, amelyek közül néhánynak a forgatókönyvét már 1960-ban megírta. Szó-képek tábláit tartotta, és az azokon megjelölt gesztusokat tette, cselekményeket végezte el. Miközben a falra írt, Vautier feljegyezte, „Ben écrit sur les mures” (Ben a falra ír). Miután megfestett egy táblát, amin „Regardez Ben va faire un geste” (Nézzék, Ben egy mozdulatot tesz) állt, letérdelt, felragasztotta a posztert a falra, megmozgatta térdeit és feltette a kezeit. Vautier az akciókat szó szerint, tárgy-ként/-fiasan, vizuális formákban és vizuális jelek szavaiként mutatta be. Teste a kölcsönös megfelelésekhez, a gondolat cselekedetté alakításának adta a helyet.

Test és művészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vautier eseményei a testet a vizuális információ kulcsaként helyezi el különböző jelrendszerekbe, amelyek belesűrűsödnek a képbe és cselekménybe, miközben azok mindvégig képesek a szó-reprezentációk, kép-reprezentációk és test-prezentációk közötti különbségek illusztrálására. Vautier bizonyságokat keresett a test-akciók és koncepciók közti paradoxonok természetéhez, hasonló formában, mint René Magritte tette a festészet és a költészet kapcsolatát feltérképező peinture-poésie-jében. Vautier azonban kiterjesztette Magritte jelentés összeolvasztásairól, mellérendelésekről, többértelműségről, a tárgyak és szavak elhidegüléséről szóló diskurzusát, utalva arra, hogy mindkettő milyen erősen kötődik a testhez.

Önmagát fizikailag és verbális kifejezéseivel a kommunikáció jelölő-központjába helyezte Vautier. Derűs magyarázatokkal látta el a művészek hírvivő szerepét a nézők és a nézett dolgok sokasága között, amint a valóság dolgaira mutogatnak és jelképes előjátékokkal alkudoznak jelentéseikről.

Az önmagára irányított figyelemmel Vautier elválasztotta az ego tényét és formáját a kultúra társadalmi keretében felolvadt, a művészt felfogó szerep-tudattól. Jelenléte a karrierizmus, a művészi szignó, a művészet gazdasága és a művészet történeti piacának alakjai közti kölcsönös kapcsolatokat anyagi értelemben is hiteles kép-szövegekbe írta. A jelenlétnek ez a tudatos előkészítése és fenntartása az egyén „szabadságaként teljesül be” – a felszabadulás folyamata viszont a normán keresztül és az ellen. történik – ahogyan azt Julia Kristeva egy másik kontextusban megfigyelte.

Fluxus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vautier ragaszkodása a nyelv vizuális megjelenítéséhez a Fluxus módszerek között a textuálist erősítette meg. Tábláival nem tett mást, mint folyamatosan fejlesztette a gondolat, az érzékelés, az akció és a tapasztalás közötti kapcsolatot. A jelentést adó jeleket, a „képszöveget” az erős egyén, a művész, mint a nézhető és olvasható világ reformjának nyilvánvalóan diszfunkcionális eszközeit formálta meg. Használhatatlanok és nélkülözhetetlenek. Normákból indulnak ki és a normák ellen hatnak. A Fluxus gondolatvilágának megfelelt ez a paradoxonokban gazdag gyakorlat. Ezen összetett apparátus feletti elmélkedés és az ezzel való találkozás esztétikai jutalom: „Mutassátok meg nekik az Igazságot” – mondta Gandhi –, „aztán majd meglátják a Szépséget is.”

  • Zöld üveg: Az üveg tele van műanyag kupakkal, az üvegen címke van „piszkos víz” felirattal, tartalma: piszkos víz.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]