Belső égésű motor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A belső égésű motor egy olyan volumetrikus működésű hőerőgép, amelynél egy megfelelően megválasztott periodikus termodinamikai munkafolyamat során a tüzelőanyag a hengerben elég és munkaközeg hője mechanikai munkává alakul. A többi hőerőgépet ezzel szemben külső égésű motornak kellene nevezni, azonban ez a kifejezés nem terjedt el, ezeknél az égéstermékek egy másik közegnek adják át energiájukat (víznek gőzt fejlesztve, amely mozgásba hozza a gőzturbinát, vagy egy másik gáznak a Stirling-motor esetében).

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wankel-motor
Négyütemű otto-motor
Kétütemű otto-motor

Attól függően, hogy a teljes munkaciklus hány ütemben valósul meg: (Egy ütem a dugattyúnak az alsó holtponttól a felső holtpontig vagy ellenkező irányban megtett útja)

A tüzelőanyag adagolása és elégése szempontjából:

A volumetrikus működés fajtája szerint:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Belső égésű motor témájú médiaállományokat.