Bellus
| Bellus | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Trencséni |
| Járás | Puhói |
| Turisztikai régió | Puhói |
| Rang | község |
| Polgármester | Ján Prekop |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 5874 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 114 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 251 m |
| Terület | 51,34 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Bellus
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 49° 04′, k. h. 18° 20′ | |
| Bellus weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Bellus (szlovákul Beluša) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, az Puhói járásban. 2011-ben 5874 lakosából 5678 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Puhótól 5 km-re délre a Vág bal partján fekszik. Szentjánosháza és Vágerdőalja tartozik hozzá.
Története [szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint a falu területén már az újkőkorban és a korai bronzkorban ie. 2000–1500 körül is éltek emberek. A vonaldíszes kerámiák népének, valamint a lausitzi és a puhói kultúra népének települését és temetőjét találták itt meg. A falu környéke lényegében azóta folyamatosan lakott volt. Első írásos említése 1330-ból származik "terra Belos" alakban, abban a dokumentumban, mely a birtok határát jelöli ki. Következő említése a bellusi és a viszolaji területet elhatároló oklevélben található 1369-ben "Belus" alakban. 1375-ben "civitas Belus" néven abban a Nagy Lajos király által kiadott oklevélben található, melyben a király Trencsént más várakkal együtt tárnokmesterének, Bebek Györgynek adja. 1439-ig a trencséni váruradalom, majd ezután a kaszai és az illavai uradalom része. 1598-ban 153 háza volt. 1659-ben Bellus I. Lipót császártól városi és vásártartási jogot kapott. A 17. században egymás után alakultak meg a bellusi céhek, legelsőnek a cipészek céhe alakult meg. 1720-ban 88 adózó háztartása volt. 1723-ban tűz pusztított a településen, melyben az összes régi ház leégett. 1784-ben 309 házában 334 család és 1779 lakos élt. 1813-ban a Vág elöntötte a települést, az árvíz hatalmas károkat okozott. 1823-ban ismét árvíz pusztított. 1827. szeptember 15-én a nagy tűzvészben 130 ház égett le. 1828-ban 302 háza és 2001 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, kézművességgel és fazekassággal foglalkoztak. 1831-ben kolerajárvány pusztított. 1883-ra létrejött a vasúti összeköttetés a környező településekkel, megépült a vasútállomás is. 1887-ben a települést községgé sorolták vissza. 1910-ben 2521 lakosából 2360 szlovák és 105 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Illavai járásához tartozott. 1936-ban árvíz okozott nagy károkat a településen.
2001-ben 6052 lakosából 6000 szlovák volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. század második felében épült.
- Árpád-házi Szent Erzsébetnek szentelt templomát 1560-ban építették.
- Szentjánosháza Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére épített temploma 1990-ben épült.
- A szentjánosházi Nepomuki Szent János kápolna 1766-ban épült.
- Az öt új emlékmű a település öt nagy katasztófájában elhunytakra emlékeztet.
- Gyógyfürdője 22 °C-os kénes-szénsavas melegvízzel várja a vendégeket.
- Hegyesmajtény felé eső határában az út mellett érdekes természeti képződmény, kőkapu látható.
Források [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||||
