Bellerophontész

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bellerophontész egy Kr. e. 5. században készült görög vázán
Bellerophón itatja Pégaszoszt, márvány dombormű rajza

Bellerophontész (más néven Bellerophón, Βελλεροφῶν) görög mitológiai alak, Glaukosz és Eürümedé fia, Sziszüphosz unokája, lükiai király volt. A róla szóló mítosz egyes változatai szerint valójában Poszeidón nemzette.

Eredeti neve Hipponoosz volt, ám szülővárosában meggyilkolt egy férfit, innen kapott új nevet, amely görög nyelven ennyit tesz: „Bellerosz-ölő”. A gyilkosság után menekülnie kellett, Tirünszben, Proitosz király fogadta be, ekkor kötött barátságot Oineusz kalüdóni királlyal. Az uralkodó felesége, Anteia beleszeretett, s egy alkalommal felkínálkozott neki, ám Bellerophontész elutasította, mivel nem akarta az őt befogadó királyt megsérteni. Az asszony dühében bepanaszolta férjénél, hogy szerelmével üldözi. A király nem akarta maga megöletni Bellerophontészt, hisz ő maga nyújtott neki előzőleg védelmet, ezért apósához, Iobatészhez küldte Lükiába, azzal a titkos üzenettel, hogy valamilyen módon tegye el láb alól. Iobatész sem vállalta magára a nyílt gyilkosságot, inkább olyan feladatot bízott vendégére, amely szinte mindenkinek az életébe került volna. Először Khimaiba küldte, majd a vad hegylakók, végül az amazónok ellen, ám Bellerophontész Pégaszosz hátán lovagolva mindenütt győzelmet aratott. Hazatértekor Iobatész parancsára a lükiai palotaőrök lesből megrohanták az életére törve, ő azonban valamennyit legyőzte s megölte. A király ekkor ismerte fel, hogy vendége az istenek oltalma alatt áll, hozzáadta leányát, Philonét, s megtette örökösének.

Később Bellerophontész meglátogatta Proitoszt, s bosszút állt a cselszövő Anteián. Nagy szerencséje miatt elbízta magát: egyszer Pégaszosz hátán fel akart szállni az istenek lakhelyére, az Olümposzra, ám Zeusz megvadította a szárnyas lovat, amely levetette lovasát. Bellerophontész fejjel belezuhant egy tüskebokorba, s élete végéig vakon és tébolyodottan vándorolt. Örököse fia, Hippolokhosz lett, akit Glaukosz követett, a trójai háború hőse.

Történetében sok ismert motívum egyesülése figyelhető meg. A visszautasított nő, aki bosszúból megrágalmazza szerelmét, több görög mítoszban is visszatérő elem (Phaidra és Hippolütosz, Asztüdameia és Péleusz), de a történet ismert a Bibliából is (József és Putifárné). Az Iobatészhez küldött levélnek szintén van bibliai párhuzama Dávid és Uriás konfliktusában. A három veszélyes próba, amelyet a kérőnek szerelme kezéért ki kell állnia, a népmesékből lehet ismerős.

Bellerophontész történetét először Homérosz adta elő az Iliasz-ban, később Pindarosz dolgozta fel, Homérosznál alaposabban. Euripidész tragédiát írt róla, amely elveszett, s amelyet Arisztophanész parodizált ki Béke című komédiájában. Az ókorból igen sok vázakép maradt fenn Bellerophontészról, valamint egy híres márvány dombormű, amelyen épp Pégaszoszt itatja. Jean-Baptiste Lully a 17. században az egyik legsikeresebb operáját írta meg történetéből.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap