Alexander Graham Bell
| Alexander Graham Bell | |
 |
|
| Született | Edinburgh 1847. március 3. |
| Elhunyt | Baddeck 1922. augusztus 2. (75 évesen) |
Alexander Graham Bell (Edinburgh, Skócia, 1847. március 3. – Baddeck, Új-Skócia, Kanada 1922. augusztus 2.) skót születésű amerikai fizikus, a telefon feltalálója (1876), a siketoktatási rendszer kidolgozója.[1] Egyik alapító tagja, és második elnöke a National Geographic Society-nek.[2]
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Skóciában született. Felsőfokú tanulmányokat az edinburgh-i és a londoni egyetemen folytatott. Apja, Alexander Melville Bell (1819-1905) kidolgozott egy fonetikai rendszert, ami „visible speech” ('látható beszéd') néven Alexander Graham Bell révén vált világszerte ismertté. A „visible speech” a siketek hangzóbeszédre tanításának kitűnő eszköze. Alexander Graham Bell 1868-70-ig apjánál dolgozott Londonban, majd az Amerikai Egyesült Államokba költözött 1871-ben. 1873-77 közt a bostoni egyetemen a hangfiziológiát tanított. 1871-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött és a bostoni egyetem professzora lett.
Bell hitt az eugenikában, az örökletes siketséggel kapcsolatos vizsgálódásai során (édesanyja is nagyot halló/siket volt) hallásjavító készülékekkel kísérletezett. 1875-ben ennek során jutott el azokhoz a felismerésékhez, amelyek a telefon feltalálásához vezettek. 1876-ban szabadalmat kapott találmányára, amit be is mutatott a philadelphiai Centenáriumi Kiállításon. A telefont hatalmas érdeklődéssel fogadták, azonban a Egyesült Nyugati Távíró Társaság végül elállt a találmány megvásárlásától. Bell ezért 1877-ben megalapította a Bell Telephone Companyt, amely 1885-től American Telephone and Telegraph Co. (AT&T) néven fejlődött multinacionális vállalattá.
Bellnek szinte gyermekkorától haláláig voltak más találmányai, például már tizenegy éves korában feltalálta azt a gépet, amely tisztítja a búzát, ennek révén jutott hozzá egy feltaláló műhelyhez, a továbbiakban az optikai távközlés, az otthoni légkondicionálás terén voltak találmányai, ez utóbbi hozzájárult a légi közlekedési technológia (repüléstechnika) fejlődéséhez. Az utolsó szabadalmaztatott találmánya, amit 75 éves korában jelentett be, a leggyorsabb szárnyashajó volt, ami még ma is létezik.
Bell elkötelezte magát a tudomány és a technológia irányában. 1890-ben Washingtonban rendkívül hasznos információs centrumot létesített (The Volta Bureau for the Increase and Diffusion of Knowledge Relating to the Deaf), ugyanakkor alapított egy társaságot, amely 1953-tól Alexander Graham Bell nevét viseli (The Alexander Graham Bell Assotiation for the Deaf- AGBAD). A társaság ma is él és működik.[3] Írásai főként gyűjteményes munkákban jelentek meg. 1898-ban a National Geographic Society elnökévé választották. Bell és veje, Gilbert Grosvenor a száraz folyóiratot gyönyörű fotókkal és érdekes írásokkal bővítette, így lett a National Geographic a világ legismertebb magazinjainak egyike. Ezenkívül ő az egyik alapítója a Science magazinnak.
1922. augusztus 2-án halt meg. Azon a napon az USA-ban minden telefonszolgáltatás egy percre megállt az ő tiszteletére.
Vitás kérdések [szerkesztés]
Közismert, hogy számos világra szóló találmány nem úgy születik, hogy egyetlen ember fejéből kipattan az 'isteni szikra', Bell rengeteg találmányon dolgozott, nagyon sok tapasztalatot szerzett, így jutott el a telefonhoz. Anyagilag magának kellett találmányát szabadalmaztatni, ami költséges és időigényeges vállalkozás. S a szabadalmaztatás után sem egyenes az út, a távírdáknak nyilván konkurenciát jelentett, így saját vállalkozás révén kellett befuttatnia találmányát. Felmerült, hogy akár többen is közel állhattak a telefon feltalálásához. (Egy 1863-as szerkezet, mely alkotójától, a német friedrichsdorfi Philipp Reis (1834-1874) fizikus és feltalálótól (1834-1874) a „Telephon” nevet kapta, képes volt átadni és fogadni a „jó minőségű” beszédet. Jóval több mint száz évvel a telefon találmányának Bell által való szabadalmaztatása (1876) után 2001-ben az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa határozatban közölte, hogy egy másik feltalálónak, az olasz származású amerikai Antonio Meuccinak (1808-1889) tulajdonítja a telefont, aki Bell laboratóriumában dolgozott.[4]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ http://www.unitarian.ro/osveny/hresunit.htm
- ↑ http://translate.google.hu/translate?hl=hu&sl=en&u=http://www.pbs.org/transistor/album1/addlbios/bellag.html&ei=W46WSfm2D4mK0AW3mtWzAg&sa=X&oi=translate&resnum=1&ct=result&prev=/search%3Fq%3DAlexander%2BGraham%2BBell%2BNational%2BGeographic%2BSociety%26hl%3Dhu%26sa%3DX
- ↑ AGBAD
- ↑ Kétségek övezik a telefon feltalálóját.
Források [szerkesztés]
- Ki Kicsoda A Tudományban (Anno kiadó)
- www.freeweb.hu/dp/hires/bell.htm
- www.alexandergrahambell.org Alexander Graham Bell
- www.pbs.org/transistor/album1/addlbios/bellag.html
- www.thocp.net/biographies/bell_alexander.html
- Gordosné Szabó Anna: Bell, Alexander Graham. In: Pedagógiai Lexikon. 1. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó. 1997. 161. p.
- Alexander Graham Bell
- The History of the Telephone - Alexander Graham Bell
- Kétségek övezik a telefon feltalálóját, 2003
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
