Belém-torony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Jeromos-kolostor és a Belém-torony
Világörökség
Torre Belem (Lisboa).jpg
A Belém-torony a Tejo folyó partján
Adatok
Ország Portugália
Típus Kulturális helyszín
Felvétel éve 1983
Elhelyezkedése
Belém-torony (Portugália)
Belém-torony
Belém-torony
Pozíció Portugália térképén
é. sz. 38° 41′ 17″, ny. h. 9° 13′ 00″Koordináták: é. sz. 38° 41′ 17″, ny. h. 9° 13′ 00″

A Belém-torony (Torre de Belém) egy kecses arányú 16. századi erőd, dusan faragott erkélyekkel tornyocskákkal a templomosok keresztjei hordozó cimerpajzsokkal, a portugál főváros, Lisszabon egyik elővárosában, Belémben.

1515 és 1521 között építtette I. Mánuel portugál király a portugál késő gótika később róla elnevezett stílusában, a Mánuel stílusban, Vasco da Gama felfedezőútjának emlékére. Ez az elegáns, a nagy felfedezések korában erős Portugáliának emléket állító épület a város egyik szimbólumává vált. 1983-ban a közeli Szent Jeromos-kolostorral együtt a Világörökség részévé nyilvánították.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torony egyrészt Lisszabon ünnepélyes kapujának épült, másrészt Lisszabon védelmi rendszerének részeként. A védőöv építését II. János kezdte el a cascaisi és a caparicai Szent Sebestyén-erőddel. Belém partjait addig egy lehorgonyzott hajó, a Grande Nau védte; ezt váltotta fel az I. Mánuel uralkodásának utolsó öt évében felépült Belém-torony.

A tornyot az a Francisco de Arruda hadmérnök tervezte, aki már több erődítményt épített Marokkó portugál fennhatóság alatt álló területein. A mór díszítőművészet hatása szemmel látható a boltíves ablakok és balkonok finom dekorációjában, valamint az őrtorony bordázott kupoláin. Az épület díszítésében valószínűleg részt vett Diogo de Boitaca, a közeli Jeromos-rendiek kolostorának első építésze is. A lőréses gyilokjárót és magukat a lőréseket is a Mánuel stílus gazdag szobrászati díszítményeivel dekorálták.

Reneszánsz erkély a Belém-torony első emeletén.

Amikor 1580-ban, a portugál trónharcok során a spanyol seregek megszállták Lisszabont, a torony is megadta magát Fernando Álvarez de Toledonak, Alba hercegének. A következő évszázadokban a tornyot többnyire vámházként, valamint börtönnek használták (úgy, hogy a föld alatti cellákba rendszeresen betört a víz).

Művészeti és építészeti jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Belém-tornyot a portugál késő gótika (Mánuel stílus) egyik fő alkotásának tartják. Valóban számos tipikusan mánueli motívummal díszítették, úgy mint az armilláris gömb (Mánuel jelképe) vagy a Krisztus-lovagrend keresztje (Mánuel a rend tagja volt). A tornyot két részre oszthatjuk: a szabálytalan hatszög alakú bástya és maga az ötemeletes torony, a bástya északi oldalán, melyek együttese leginkább egy karavella orrára hasonlít.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]