Bejza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bejza
La Palmyre 006.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Lóantilopformák (Hippotraginae)
Nem: Oryx
Faj: O. beisa
Tudományos név
Oryx beisa
(Rüppell, 1835)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Bejza témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bejza témájú kategóriát.

Bejza a Samburu Nemzeti Parkban, Kenya

A bejza (Oryx beisa) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a lóantilopformák alcsaládjába tartozó kelet-afrikai kérődző. Egyes tudósok szerint valójában nem különálló faj, hanem a Dél-Afrikában előforduló nyársas antilop (Oryx gazella) egyik alfaja – ebben az esetben latin neve Oryx gazella beisa.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bejza Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Kenya, Szomália, Szudán és Uganda füves pusztaságainak és félsivatagainak lakója. A bojtosfülű alfaj (Oryx beisa callotis, egyesek szerint szintén a nyársas antilop alfaja) Kenyában és Tanzániában fordul elő.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bejza nagyon hasonlít a nyársas antilophoz, bár annál némileg kisebb. A borjak barnás-sárgás színűek, a kifejlett példányok háta, nyaka és oldala szürkésbarna, a hasukon levő fehér szőrzetet az oldaluk alján végigfutó vízszintes, fekete sáv határolja. A mellső lábakon a térdízület felett fekete folt látható. A fej világosabb színű, de fekete részek vannak rajta: az orrán egy nagy, harang alakú folt, a homlokán egy kisebb sötét terület, kétoldalt egy-egy, a szarvtövektől a szemein keresztül futó, áll aljáig érő sáv, végül pedig a nyaka alján végigvonuló, a fülek tövéig érő sötét vonal. A háton a gerinc mentén is végigvonul egy vékony vonal egészen a fekete, bozontos farokig.

A nemek alapvetően hasonlóak, bár a hímek nagyobbak és erőteljesebb felépítésűek. Testhosszuk 160–190 centiméter, marmagasságuk pedig 110–120 centiméter körül mozog. A farok 70–80 centiméteres hosszt érhet el. A bejzák tömege 150–200 kilogramm körül mozog. A fülek hosszúak és vékonyak, az egyik alfajnál (Oryx beisa callotis) fekete szőrpamacs van a végükön. A szarvak vékonyak, egyenesek és az alsó részük bordázott. Hosszuk 75–120 centiméteres is lehet – a teheneké általában vékonyabb, de hosszabb.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bejza jellegzetes arcmintázata

A bejza a többi Oryxhoz hasonlóan alapvetően társas lény, amely a puszták, félsivatagok, szavannák fűféléit fogyasztja, és vándorol a jobb legelők felé. A csordák 6–40 tagot számlálnak. A kisebbek egyneműek (fiatal bikák vagy tehenek és borjaik csordái), a nagyobbak hierarchikusan felépülő kevert neműek egy domináns bika irányítása alatt. Egyes idősebb hímek territóriumot tartanak fenn, amit óvnak minden betolakodó bikától, és igyekeznek oda csábítani a tehéncsordákat.

A bejzák főként a nap elején és végén, a hűvösebb órákban aktívak, de kiválóan alkalmazkodtak a magas hőmérséklethez és a viszonylag kis mennyiségben rendelkezésre álló vízhez. Testük akár 46,5 °C-osra is felhevülhet, hogy így csökkentsék a párologtatásukat.

Impozáns szarvait a bejza csak a fajtársak ellen használja, a ragadozók (oroszlán, leopárd, foltos hiéna, afrikai vadkutya) elől inkább elmenekül.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bejzáknak nincs kitüntetett párzási időszaka. A tehenek 1,5–2 évesen, a bikák ötévesen lesznek ivarérettek. Az egyetlen borjú 8,5–10 hónapos vemhesség után jön a világra, és bár hamarosan képes lábra állni és menni, 2–6 héten át a csordától bizonyos távolságra rejtőzködik, és anyja rendszeresen visszatér hozzá táplálni őt. Ezután a borjú a csorda tagja lesz, és a 3,5 hónap után bekövetkező elválasztást követően a fiatal bikák elhagyják a csapatot, a tehenek viszont anyjuk csordájával maradnak.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bejzákat mindenekelőtt a bőrükért és húsukért folytatott orvvadászat, illetve az emberek által lakott területek terjeszkedése és az élőhelyüket károsító túlzott legeltetés fenyegeti. Egy 1999-es becslés szerint az összállomány mintegy 67 000 példányt számlált (50 000 Oryx beisa beisa és 17 000 Oryx beisa callotis), és azóta is folyamatosan fogy (Ugandából és Eritreából feltehetően már ki is szorultak a bejzák). A faj helyzetét nehezíti, hogy az állomány nagy része nem védett területeken él. Mindezek miatt a Természetvédelmi Világszövetség mérsékelten veszélyeztetettnek tekinti, és elképzelhetően tartja, hogy a jövőben a „sebezhető” kategóriába kell átsorolni. Fogságban csak a bojt nélküli alfajt tartják.

Rokonai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bejza mellett az Oryx nemnek három faja ismeretes:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lóantilopformák (Hippotraginae)
Addax Oryx Gazella Namibia(1).JPG Arab bejza
Fakó lóantilop Bejza
Fekete lóantilop Kardszarvú antilop
Kék lóantilop Nyársas antilop