Beethoven: 6. szimfónia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ludwig van Beethoven 6., „Pastorale” szimfóniája (F-dúr, op. 68) 1808-ban készült el. Ez egyike Beethoven kevés programzenéinek, első bemutatásakor a „Vidéki élet emlékei” címet kapta.

No.6. „Pastorale”
szimfónia
Beethoven AlmanachDerMusikgesellschaft 1834.jpg
Beethoven a 6. szimfónia írása közben (Almanach Der Musikgesellschaft, 1834.)

Szerző Ludwig van Beethoven
Opus-szám Op. 68.
Keletkezés 1808
Ősbemutató 1808. december 22., Bécs, Theather an der Wien

Hangnem F-dúr
Hangszerelés 1 piccolo, 2 fuvola, 2 oboa, 2 oboa, 2 klarinét, 2fagott, 2 kürt, 2 trombita, 2 harsona (alt és tenor), üstdob és vonósok
Időtartam 40 perc
Tételek

1. tétel – Vidám érzések ébredése a falura érkezéskor – Allegro ma non troppo
2. tétel – Jelenet a pataknál – Andante molto mosso
3. tétel – Vidám paraszti mulatság – Allegro
4. tétel – Vihar – Allegro

5. tétel – Pásztorének Örömteljes és hálás érzések a vihar után – Allegretto

Háttér – komponálás és fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beethoven imádta a természetet, rengeteg időt töltött vidéki sétákkal. Sokszor elhagyta Bécs városát azért, hogy vidéken dolgozhasson. Ám nem ő volt az első zeneszerző, aki a természetet szimfonikusan ábrázolta; például Joseph Haydn 1802-ben bemutatott Évszakok című oratóriumában szintén a természet szeretetét, táncoló parasztokat, zivatart, madárcsicsergést fest le. Beethoven nem egy újabb oratóriumot írt, hanem egy szimfóniát, így megmenekült a túl prózai jelzőtől, amit egy librettó rótt volna rá.

A 6. szimfónia Beethoven sokkal híresebb – és szenvedélyesebb – 5. szimfóniájával párhuzamosan készült el. Egy hosszú és kevés próbát megélt koncerten mutatták be az 5. szimfóniával együtt a Theater an der Wien-ben, Bécsben, 1808. december 22-én. Meglehetősen hidegen fogadták, a sokkal lángolóbb társa okozta izgalomnak köszönhetően. Bár a 6. szimfónia tartalmazza Beethoven legszebb szerzeményeit, a tömeg egy másik bátor és kalandos művet akart hallani, és viszonylag nyugodt és befelé forduló hangulatával nem nyerte el maradéktalanul a közönség tetszését.

A Theater an Der Wien, a szimfónia bemutatójának helyszíne. Jacob Alt festménye 1815-ből

A kedvezőtlen kezdetek óta azonban a mű egyike lett a szimfonikus repertoárok központi darabjainak. Mára számos hallgató kedvence, és rendkívül gyakran játszott és rögzített alkotássá vált.

Hangszerelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A partitúra szerint a művet Beethoven 1 piccolóra (a 4. tételben), 2 fuvolára, 2 oboára, 2 klarinétra, 2 fagottra, 2 kürtre, 2 trombitára (a 3., 4. és 5. tételben), 2 harsonára (alt és tenor, a 4. és 5. tételben), üstdobra (a 4. tételben) és vonósokra komponálta.

Szerkezete, tételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű szakít a rendszerint négytételes klasszikus szimfóniák szerkesztési elveivel: a 6. szimfónia öttételes. Hossza körülbelül 40 perc, az utolsó három tételt általában a tételek közti szünet megtartása nélkül adják elő.

I. tétel Vidám érzések ébredése a falura érkezéskor – Allegro ma non troppo[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. tétel – Vidám érzések ébredése a falura érkezéskor-Allegro ma non troppo

Performed by the Skidmore College Orchestra. Music courtesy of Musopen

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

A mű kezdetén a szerző könnyed, szinte lebegő tematikával indít, így lép ki a természetbe, a célja a miliő, a táj, az atmoszféra érzékeltetése. A tétel levegős hangzását nagyban segíti az F-dúr hangnem.

II. tétel Jelenet a pataknál – Andante molto mosso[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2. tétel – Jelenet a pataknál-Andante molto mosso

Performed by the Skidmore College Orchestra. Music courtesy of Musopen

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

A patakparti jelenet szintén hangulatfestő zene, halljuk, érzékeljük a patak csobogását és a tételt befejező madárkoncertet, amelyet Beethoven állítólag tréfának szánt.

III. tétel Vidám paraszti mulatság – Allegro[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

3. tétel – Vidám paraszti mulatság-Allegro

Performed by the Skidmore College Orchestra. Music courtesy of Musopen

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

A harmadik tétel a scherzo funkcióját tölti be a műben. A ritmus végig dobbantja a talpalávalót, ugyanakkor a szerző a dinamika segítségével mesterien érzékelteti a táncra gyülekezők összesereglését. A falusi muzsikusok – akárcsak Mozart szextettjében – megkapják a magukét: Beethoven belekomponálta scherzójába a késve belépő, ritmusból kieső „malac-banda” tagjait.

IV. tétel Vihar – Allegro[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

4. tétel – Vihar-Allegro

Performed by the Skidmore College Orchestra. Music courtesy of Musopen

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

A vidám mulatságot hirtelen megszakítja a kitörő vihar. A vihar ábrázolása közkeletű a zenében. Beethoven előtt Vivaldi, Haydn, Rossini is élt ezzel az effektussal. Itt a vihar ábrázolása emberközpontú, a 4. tétel a vihartól megrettent ember drámája. Ez a dráma azonban nem katasztrófával végződik, mert a vihar elmúltával kisüt a nap.

V. tétel Pásztorének Örömteljes és hálás érzések a vihar után – Allegretto[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

5. tétel – Pásztorének Örömteljes és hálás érzések a vihar után-Allegretto

Performed by the Skidmore College Orchestra. Music courtesy of Musopen

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

Ez a tétel a kiállt megpróbáltatás utáni felszabadultságot tükrözi, meghatott hangulatú, úgy szól, mint a természet gyermekének himnikus fohásza.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Symphony No. 6 (Beethoven) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap