Beethoven: 2. szimfónia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Beethoven: 2. szimfónia
szimfónia
Beethoven Hornemann.jpg
Ludwig van Beethoven 1803-ban,

Szerző Ludwig van Beethoven
Opus-szám Op. 36.
Keletkezés 1801 - 1802
Ajánlás Karl Lichnowsky
Ősbemutató 1803. április 5.
Megjelenés

1804 - Zenekari szólamok

1820 - Partitúra

Hangnem D-dúr
Időtartam kb. 30 perc
Tételek

1. tétel - Adagio molto — Allegro con brio
2. tétel - Larghetto
3. tétel - Scherzo: Allegro

4. tétel - Allegro molto

A II. szimfóniát Ludwig van Beethoven 1801 és 1802 között komponálta, és az ősbemutatója 1803. április 5.-én volt a Theater an der Wien-ben.[1] A mű keletkezésének éve egy időbe esik a heiligenstadti végrendelet megírásával. Beethoven ekkor már tudta, hogy teljes süketség vár rá, és a társadalmon kívül fog élni, és ebben a vigasztalhatatlan lelkiállapotban írja meg ezt a szimfóniát ami teljesen ellentmond a külső világnak, és egy igazán derűs, fiatalos tüzes erő jellemzi.[2]

A II. szimfónia keletkezéséről jóval többet tudunk mint az elsőről. Beethoven a következőket mondta a szimfónia kapcsán: "Rossz szokásom szerint e szimfóniámat sem a kabátom ujjából ráztam ki."[3] Lassú és gondos munkával készült a szimfónia, aprólékos módon csiszolgatta Beethoven minden témáját, míg azok tökéletesek nem voltak.[3] Három partitúrát irt és Cipriani Potter szerint a harmadik egészen más volt mint az első.[3] A szimfónia még a régi keretek között íródott, mintegy betetőzése a régi iránynak, éppúgy, mint az Eroica kiindulópontja lesz az újnak.[4]

Keletkezés, háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Heiligenstadti-testamentum kézirata

A II. szimfónia munkamenetéről már többet tudunk mint az I. szimfóniáéról. A munka fő része az 1801-1802-es években zajlott. Az egyik vázlatkönyvében a Prométheusz-baletthez készült zenei jegyzetek mellett találjuk meg az első tételhez készült zenei vázlatokat.[jegyzet 1] Egy másik vázlatkönyvében a fináléhoz találunk jegyzeteket. erről Nottenbohm kimutatta, hogy Beethoven 1801 októberétől 1802 májusáig használta, és ebbe a vázlatkönyvben a finálé majdnem teljes alakját találjuk.[2] Beethoven még a bemutató idején is több változtatást hajtott végre a kéziraton. Állítólag három különböző változat volt, ám ezek nem maradtak fenn, csak a végleges partitúrát ismerjük.[2]

A szimfónia keletkezésének ideje egybeesik az 1802. október 6-án kelt Heiligenstadti Testamentummal. Alig találunk olyan Beethoven művet ami ennyire ellentmond a külső életviszonyoknak.[1] Egyes kutatók szerint ám ez a tragikus lelkiállapot Beethovennél csak múló, futó dolog volt.[5] Azzal támasztják alá hogy Beethoven a zene nyelvén sokkal őszintén tudott kommunikálni, mint írásbeli fogalmazásban, és az ebben az időben keletkezett művei többek között a II. szimfónia is, az élni akarását támasztják alá, szemben a Heiligenstadti-végrendelet szövegével, ami az élettől búcsúzó ember hangja volt.[5]

Lichnowsky herceg, akinek a II. szimfóniát ajánlotta, hatszáz forint évjáradékot fizetett neki, Lobkowitz Ferdinánd herceg pedig házi zenekarát bocsájtotta rendelkezésére.[6]

Tételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. tétel - Adagio molto — Allegro con brio[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2. tétel - Larghetto[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

3. tétel - Scherzo: Allegro[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

4. tétel - Allegro molto[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangszerelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[7]

A mű hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második mérete és kidolgozási módja messze maga mögött hagyja elődei szimfóniáit. Különösen a második és negyedik tétel széles formája, ötletes és színes szólamjátéka viszi előbbre a szimfóniát.[8] A kortársak egy része elragadtatással ír a szimfóniáról. Különösen az I. tételt és a Scherzót nevezték "hatalmas"-nak, "kolosszális"-nak. A második Larghetto tétel, hatástalan maradt, míg az utolsó tételt túl bizarrnak találták. Beethoven nagyra tartotta ezt a művét, annak ellenére, hogy tudjuk ő önmaga legszigorúbb kritikusa volt.[9]

Beethoven a művet második szerzői estjén, 1803. április 5.-én mutatta be.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Demény Dezső. Hangverseny kalauz (Szinfóniák, Szinfónikus költemények, Nyitányok), 4. kiadás, Rózsavölgyi és Társa 
  • Falk Géza. Beethoven összes szimfóniája. Szöllősy Könyvkiadó (1975) 
  • Bartha Dénes: Beethoven és kilenc szimfóniája. Budapest: Zeneműkiadó. 1975 ISBN 9633300401  
  • Tóth Dénes. Hangversenykalauz I. Klasszikus Zene. Zeneműkiadó (1956) 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Tóth Dénes 1956, 141. o.
  2. ^ a b c Bartha 1975, 203. o.
  3. ^ a b c Demény, 64. o.
  4. Demény, 65. o.
  5. ^ a b Bartha 1975, 204. o.
  6. Tóth Dénes 1956, 143. o.
  7. Symphony No.2, Op.36 (Beethoven, Ludwig van) (angol nyelven). imslp.org. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
  8. Falk 1943, 56. o.
  9. Demény, 68. o.

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Prométheusz teremtményei balett bemutatója 1801 március 28.-án volt. Beethoven később nyitány formájában is feldolgozta, ami a Prométheusz-nyitány, op. 43. nevet viseli.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap