Nyáry Pál (hadvezér)

Bedeghi báró Nyáry Pál (1550 körül – 1607 december) várkapitány, törökverő hadvezér, Bocskai István erdélyi fejedelem főudvarmestere.

Pályafutása

Nyáry Lőrinc fia, a bécsi udvarban nevelkedett. Ő is katonai pályára lépett, és részt vett Esztergom és Hatvan védelmében. 1594-ben Eger várának kapitányává nevezték ki. A török sereg északra vonulásának hírére a császár idegen csapatokat küldött a vár megerősítésére, de a több más helyről, például a Báthory Zsigmond által ígért csapatok nem érkeztek meg. A törökök, III. Mohamed szultán személyes vezérletével ezt észrevéve körülzárták és heves ostrom alá vették a várat. Nyáry Pál és alvárnagya, Barcsay vezette széthúzó védőcsapatok egy ideig kitartottak, de a zsoldosok egy része követelte a vár átadását. Nyáry ugyan elfogatta a lázadókat, de ekkor még többen fellázadtak, és a várkapitányt 1596. október 14-én a várral együtt átadták a töröknek. Nyáry Lőrinchez hasonlóan ő is fogságba esett, de hamar kiszabadult. Ekkor vád alá helyezték, de ártatlansága és hősiessége bizonyítást nyert és ezért 1597-ben Melchior von Redern nagyváradi főkapitány helyettesévé nevezték ki. 1598. szeptember 29-étől öt héten keresztül ostromolta a török a várat - sikertelenül, nem kis részben Nyáry Pál elszánt vezetésének köszönhetően, ezért nagyváradi főkapitánnyá nevezték ki, és ezután még számos sikeres törökellenes akcióban vett részt. 1600-ban Várday Katával kötött második házassága után a kálvini hitre tért, és Bocskai István főudvarmestere, bizalmas embere lett. Ő írta alá a fejedelem nevében az 1606-os bécsi és zsitvarotoki békeszerződéseket. Kraszna, Bihar és Közép-Szolnok vármegye főispánjának tisztségét is betöltötte. Első neje enyingi báró Török Zsuzsanna és kisvárdai báró Várday Kata révén hatalmas örökségre tett szert: tucatnyi vár, és számtalan uradalom volt a tulajdonában, köztük Pápa, Gesztes, Diósgyőr és Kisvárda, illetve Debrecen és Miskolc városok, melyek legnagyobb részét Krisztina lánya, Esterházy Miklósné örökölte.

Forrás

Nyáry Pál: Egy magyar főúr élete és kora. Budapest, 1938.