Bebo Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Bebo Károly (?, 1712 körül – Buda, 1779. április) Magyarországon működött barokk szobrász.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Születési helye, valamint születésének pontos időpontja nem ismert. 1740-től a Zichy család szolgáltában állt: a család szobrásza és építési felügyelője volt Óbudán, majd 1748-tól a család udvarmestere volt. Jäger János Henrik építésszel együtt dolgozott a Zichyek barokk stílusú óbudai kastélyán.

Békásmegyeren utca viseli nevét (a Jendrassik György utca és Zsirai Miklós utca között).

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a hajdani jezsuita templom szószéke, Székesfehérvár (1749),
  • a plébániatemplom szószéke, Óbuda (1754),
  • az óbudai-kiscelli vagy trinitárius templom berendezése, az alapító Zichy Miklós síremlékével (1760) (ez utóbbiak közül a trinitárius kolostor templomának egykori főoltára, annak aranyozott, fából faragott tartozékaival és hat gyertyatartóval, valamint az 1762-ben készült szószéke a XVIII. század vége óta a solymári katolikus kegytemplom berendezései között található[1]);
  • a Zichy-palota (Budavár, Úri u. 43.) puttós kapuzata (1766),
  • a Felsővízivárosi Szent Anna-plébánia főoltára és szószéke, Buda (1771-1774).
  • a Szentháromság-szobor (Óbuda)
  • Fogadalmi oltár (Óbuda)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bebo Károly témájú médiaállományokat.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Milbich Tamás-Hegedűs András: Solymári arcképcsarnok. Solymár, 2011.