Beöthy István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Beöthy István
Született
1897. szeptember 2.
Heves
Elhunyt
1961. november 27. (64 évesen)
Párizs
Foglalkozása építész
szobrász

Beöthy István (Etienne Beothy Heves, 1897. szeptember 2.Párizs, 1961. november 27.) szobrász, teoretikus, az aranysor megalkotója.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekéveit Jászapátiban töltötte. 1918-ban építészetet tanult a Műegyetemen. 1919-ben szabadiskola Rippl-Rónai és Vedres Márk műhelyében. 1920 és 1924[1] között a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára járt, ahonnan művészetről vallott felfogása miatt kizárták, végül Vaszary János növendékeként festő szakon végzett. 1925-1926-ban európai tanulmányúton vett részt, majd 1926-ban letelepedett Párizsban.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1931-ben alapító tagja volt az Abstraction-Création csoportnak. 1936-ban megszervezte a Les Artistes Musicalistes, 1938-ban a párizsi magyar képzőművészek kiállítását Budapesten. A második világháború alatt bekapcsolódott a francia ellenállási mozgalomba (röplapokat sokszorosított)[2], a Magyar Függetlenségi Mozgalom alelnöke volt. 1946-ban a Salon des Réalités Nouvelles alapító, 1957-től vezetőségi tagja. 1947-ben több magyar művész szereplését biztosította a Réalités Nouvelles című folyóiratban, majd 1948-ban megszervezte párizsi kiállításukat.

Az 1950-es években építészeti, urbanisztikai, ipari formatervezési munkák foglalkoztatták. Részt vett a Forme et Vie (Forma és Élet) folyóirat szerkesztésében, illetve az Espace (Tér) csoport tevékenységében. Az Union des Artistes Modernes vezetőségének tagjává választották. Halála előtt egy színelméleti abc kidolgozásán fáradozott. Tervezte egy Kör elnevezésű, absztrakt művészekből álló társulás létrehozását. Előkészítette egy önálló, a művészeti írásait egybefoglaló magyar nyelvű kötet kiadását.

Értékelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. századi modern plasztika nemzetközi élvonalában számon tartott művész. Alkotásait az európai avantgárd legjelentősebb absztrakt képviselőinek műveivel együtt említik. Formavilágát kezdetben Hans Arp és Archipenko, később Max Bill munkásságával rokoníthatjuk. A közös vonások a művészeti műhelyre, az időbeli együttmunkálkodásra utalnak. Szemlélete kialakításában fontos szerepe volt az Abstraction-Création csoportban végzett munkásságának. Ez idő alatt öntötte végleges formába Aranysor című tanulmányát. A 30-as években ritmus-plasztikáival a tér-idő, a harmónia, a forma és ritmus összhangjának kifejezésére törekedett. Hullámvonalú, spirálisan csavarodó, pillér hatású szobrainak sajátossága a zártság, a határozott befoglaló vonal, ugyanakkor mégis szabadon áramló hajlékonyság. Szobrait nemes anyagból formálta, mahagóni és paliszanderfából vagy aranyló bronzba öntve.

Elméleti munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elméleti munkásságában jelentős szerepet foglal el Aranysor c. műve. Kutatásainak kiindulópontja az antik "sectio aurea" (aranymetszés) elve, azaz egy távolság bizonyos felosztási módja. Az általa meghatározott aranysor egy, a képzőművészetben alkalmazható arányelméletet hozott létre. Művét 1939-ben közölte Problème de la Création, valamint Série d'Or címen. 1952-1953-ban az École des Beaux-Arts előadássorozatán az arányok és színek összefüggését taglalta. Munkássága Magyarországon az 1983-as pécsi és budapesti, a teljes életművet bemutató kiállításig kevéssé volt ismert.

Beöthy, aki a XX. századi szobrászat egyik legjelentősebb alkotója és teoretikusa volt, 1920–25 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd 1926-ban Párizsban telepedett le. Ekkoriban különösen Arp és Archipenko szobrai hatottak rá, és leegyszerűsített emberi alakokat ábrázoló szobraival az organikus absztrakció felé kezdett közeledni. A 30-as években készült csavarodó, oszlopszerű tér-plasztikáiban az idő, a tér és a ritmus harmóniájának megteremtésére törekedett, majd a 30-as évek végétől a alaktan és az arányok problémájával foglalkozó Aranysor című tanulmánykötetében (hamarosan közreadjuk az ARTPORTÁLON a fordítását) kifejtett elméletét igyekezett munkáiban is bemutatni. 1932-ben alapítótagja volt az Abstraction-Création csoportnak, neki köszönhető, hogy 1938-ban megvalósult az első absztrakt kiállítás Budapesten, 1946-ban pedig egyik létrehozója volt a Réalités Nouvelles szalonnak. A magángyűjteményekből és a Galerie Lahumière-től kölcsönzött művekből létrehozott kiállításon mintegy harminc, különböző korszakokból származó szobor, több mint ötven papírra készült alkotás, ceruzarajz, akvarell, pasztell és guás, valamint számos, a művész által készített fotó szerepel. A fotók közül tizennégy még Budapesten, 1925 között született, míg a több mint ötven másik Franciaországban, 1950 és 1961 között. A kiállítás május 2-áig látogatható.

Fontosabb írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Abstraction-Création füzetek: tanulmányok az absztrakt művészetről, 1932-36
  • Le problème de la Création, Párizs, 1939
  • La Série d'Or, Párizs, 1939
  • Réalités Nouvelles füzetek: Írások a művészetek szintéziséről, Párizs, 1947, 1950-1954
  • L'Espace-Temps, Art d'Aujourd'hui, 1951. április-május
  • Functionnalisme et eurythmie, Formes et Vie, 1951. No. 1.

Egyéni kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1928 • Galerie Sacre du Printemps, Párizs
  • 1929 • Galerie Zak, Párizs
  • 1930 • Galerie Bonaparte, Párizs
  • 1931 • ~ szobrai és rajzai [Peitler I. képeivel], Kovács Á. Szalonja
  • 1934 • ~ szobrai [Closon festményeivel], Abstraction-Création Kiállítóterem, Párizs
  • 1942 • Centre d'Etudes Hongroises, Párizs
  • 1946 • Galerie Denise René [Auguste Herbinnel], Párizs
  • 1948 • Galerie Maeght (gyűjt.) Párizs
  • 1952 • La Librairie des Archers, Lyon
  • 1953 • Galerie Ex-Libris, Brüsszel • G. CAW, Antwerpen
  • 1958 • Berri-Lardy, Párizs
  • 1974 • Bargere [Auguste Herbinnel], Köln
  • 1979 • Sculpturen-M., Marl (gyűjt)
  • 1983 • Janus Pannonius Múzeum, Pécs (gyűjt., kat.)
  • 1985 • Etienne Beothy et l'avant-garde hongroise, Galerie Franka Berndt, Párizs
  • 1990 • Állandó különterem • Musée d'Art Moderne, Grenoble
  • 1991 • Galerie Franka Berndt, Párizs.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Passuth Krisztina: Beöthy István. Enciklopédia Kiadó, 2010.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]