Bazilika (Székesfehérvár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az egykori székesfehérvári királyi bazilika maradványa az államalapítás utáni korból fennmaradt építészeti emlék. Később sok uralkodót koronáztak falai között, ezért gyakran említik koronázó bazilika néven is.

Tartalomjegyzék

Építéstörténet [szerkesztés]

Székesfehérvári romkert

Első királyunk, Szent István kezdte építtetni (német székesegyházak mintájára) a XI. század elején, végső nyughelyéül. A XI. században elkészülte után a maga 60×30 m-es alapterületével és kb. 30 m-es belmagasságával a korabeli Európa egyik legnagyobb bazilikája volt.

A Szent István korabeli bazilika háromhajós, négy tornyos és valószínűleg két szentélyes volt. Déli oldalához kerengő is csatlakozott.

Szent Istvánt halála után a templom közepén temették el, kriptája ma is látható. Először azonban nem őt, hanem fiát, Imre herceget temették ide, kriptáját a déli hajó második és harmadik pillére között tárták fel.

Szent István után trónra lépő királyokat már itt koronázták meg és sokuk ide is temetkezett.

Átalakítások [szerkesztés]

1327-ben Anjou Károly király, mivel a templomba kívánt temetkezni, részben beboltoztatta főhajót. 1426-ban az itáliai származású Ozorai Pipó gótikus stílusban újjáépítette a bazilika délnyugati (Városháztér felőli) tornyát. Így a templom eddigi szimmetria-egyensúlya megbomlott, mivel ez a torony jóval magasabb volt, mint a homlokzat másik északnyugati tornya. Becslések szerint 65-70 m magas lehetett az úgynevezett Pipó-torony. Az építkezés nem kevés pénzébe került Ozorai Pipónak, így különös kegyben részesült: a bazilika falain belül temetkezhetett. Ez szinte kizárólag csak királyokat illetett meg. A tehetősebb emberek sír-kápolnát építhettek a bazilika mellé, vagy a kerengő udvarán temetkezhettek. Ozorai Pipó sírja valószínűleg az általa építtetett torony alatt volt.
Az utolsó jelentősebb építkezés Hunyadi Mátyás idejében zajlott, aki lebontatta a korábbi keleti szentélyt és a mögötte húzódó városfalat is, majd feltöltette a területet és kelet felé egy új 30 m hosszú kápolnakoszorús szentélyt épített a Hunyadi család sír-kápolnájául. Később a városfalat is visszaépítették. Az úgynevezett Mátyás-sírkápolna lehetett a koronázó templom legszebb része, a francia gótikus katedrálisok szentélyéhez lehetett hasonló pl. a párizsi Notre Dame-hoz. A bővítések után a bazilika teljes hossza már meghaladta a 100 métert.

A koronázó templom pusztulása [szerkesztés]

Az égő székesfehérvári bazilika. Miniatúra a Képes Krónikából

Székesfehérvár 1543-ban török kézre került, török várkapitány a királysírokat már ekkor kifosztotta. A koronázó bazilika pusztulása az 1601-es sikeres keresztény visszafoglaláskor kezdődött, ugyanis a törökök lőporraktárnak használták a Pipó-tornyot, s miután nem tudták megtartani a várost, nehogy a győzteseké legyen a lőpor, inkább felrobbantották. A hatalmas robbanásban összeomlott a Pipó-torony, továbbá leégett az egész templom. Az ostrom után nem állították helyre, köveiből javították ki a megsérült városfalakat. A keresztény seregek feltörték a bazilikában még sértetlen királysírokat.

1602-ben a törökök visszafoglalták a várost, ők is kőbányának használták a templomot. A templom északi oldalkápolnái használható állapotban maradtak, ezeket csak a XIX. század elején a Püspöki palota építésekor bontották el.

A XIX. századra az egykori királyi bazilika összes földfelszín feletti maradványa eltűnt. Az ezt követően megkezdődött ásatások már csak a felszín alatt tudtak alapfalakat feltárni, ebből azonban sajnos a templom pontos külalakjára már nem lehet következtetni.

Csupán egyetlen királysír maradt sértetlen a bazilikában. Ma III. Béla néven tiszteljük azt a királyt, akit feleségével 1848-ban találtak meg a templom déli oldalhajójában csatornaásás közben. Az azonosítás viszont bizonytalan, több jel mutat arra, hogy a királyi csontok Könyves Kálmán és hitvese maradványai. Erre utal egy a sírban talált körmeneti kereszt, amit csak püspökök sírjába volt szokás temetni, és Kálmán király volt az egyetlen uralkodó, aki megkoronázása előtt püspök volt.

Koronázások [szerkesztés]

Temetések [szerkesztés]

  • 1038 I. (Szent) István
  • 1116 I. (Könyves) Kálmán
  • 1141 II. Béla
  • 1162 II. Géza
  • 1163 II. László
  • 1165 IV. István
  • 1196 III. Béla
  • 1205 III. László
  • 1342 I. Anjou Károly
  • 1382 I. Anjou (Nagy) Lajos
  • 1439 Habsburg Albert
  • 1490 Hunyadi Mátyás
  • 1516 II. Ulászló
  • 1526 II. Lajos
  • 1540 Szapolyai János

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ A királyi hatalmat csak 1196-tól (apja halála után) gyakorolta.

Források [szerkesztés]

További információk [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bazilika_(Székesfehérvár)&oldid=13513590”