Bayer István (gyógyszerész)

Bayer István (Budapest, 1923. október 18. – ) magyar gyógyszerész, ENSZ-szakértő, az Országos Gyógyszerészeti Intézet igazgatója.

Életrajz

Bayer István 1923-ban született Budapesten. Apja, Bayer Antal, ifj. és nagyapja, Bayer Antal, id. is gyógyszerészek voltak, anyja, Faragó Aranka vegyész végzettséggel rendelkezett. Tanulmányait 1933 és 1941 között a Piarista Gimnáziumban végezte, 1945-ben szerzett gyógyszerészi diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

Miután édesapja 1945 elején Budapest bombázásának az áldozata lett, még az egyetem befejezése előtt átvette a családi Kereszt gyógyszertár (Andrássy út) vezetését, amit a gyógyszertárak államosításáig, 1950-ig ellátott. 1950 és 1952 között a Richter gyár munkatársa, ahol növénykémiai kutatással foglalkozott. 1952 és 1954 között a Gyógyszeripari Kutató Intézet munkatársa, majd 1954-től átkerült az Egészségügyi Minisztérium kötelékébe. Itt a műszaki fejlesztési osztályon dolgozott, amelyet 1956 és 1962 között vezetett is. Közben megnősült, felesége, Gáthy Éva (1924-2002) ugyancsak gyógyszerész, gyermekei Bayer Fluckiger Éva matematikus és Bayer Antal fordító, szerkesztő.

1962-ben kinevezték az újonnan megalapított Országos Gyógyszerészeti Intézet első igazgatójának. Az intézményt 1967-ig majd 1973-tól 1984-es nyugdíjazásáig vezette.

1967-től 1973-ig az ENSZ Kábítószer-főosztályán dolgozott Genfben. Ezt követően 1976 és 1990 között a magyar kormányt képviselte az ENSZ Kábítószer Bizottságában, amelynek 1984-ben az elnöki tisztét is betöltötte. 1988-ban az új nemzetközi kábítószeregyezményt kidolgozó ENSZ konferencia bizottsági elnöke. Évtizedeken keresztül dolgozott szakértőként az ENSZ és a WHO (Egészségügyi Világszervezet) megbízásából.

1970-ben az Orvostovábbképző Intézet (OTKI) Gyógyszerészeti Tanszékének a vezetőjévé nevezték ki, ezt a tisztet 1990-ig töltötte be.

1953 és 1967 között a Magyar Gyógyszerkönyvi Bizottság és az ETT Gyógyszerészeti és Gyógyszerkönyvi Bizottság titkára, az Acta Pharmaceutica Hungarica szerkesztője. 1959-től 1964-ig a Gyógyszerész Szakcsoport főtitkára, 1973 és 1983 között a Magyar Tudományos Akadémia és az Egészségügyi Minisztérium Gyógyszerészeti Gyógyszerkönyvi Bizottságának az elnöke

Számtalan publikációja jelent meg hazai és nemzetközi szaklapokban és folyóiratokban gyógynövénykémia, gyógyszeranalitika és gyógyszerellenőrzés témakörben, majd kábítószerellenőrzéssel és drogkutatással kapcsolatban.

Önálló kötetek

• Az addendum és a formulae normales egyes recepturai vonatkozásai (1959)
• A kábítószer (Gondolat kiadó, 1989)
• A drogok történelme: a kábítószerek története az ókortól napjainkig (Aranyhal kiadó, 2000)
• Drogok és emberek: múlt, jelen, jövő (Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, 2005)
• A gyógyszerészet kialakulása és fejlődése (Galenus kiadó, 2010)

Kitüntetések

• Munka érdemrend arany fokozata (1974)
• Schulek érem (1978)
• Winkler érem (1982)
• Szocialista Magyarországért (1984)
• Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikereszt fokozata (1994)
• Serge Sotiroff érem (1994)
• Magyar Gyógyszerész Kamara Aranyérme (2000)
• Kabay János díj (2001)
• Batthyány-Strattman díj (2003)
• Kazay Endre díj (2003)
• Magyar Köztársasági Érdemkereszt (2006)

Források

• Who is Who Magyarországon
• Dr. Gombos Margit: A gyógyszerészet egyetlen „diplomatája” (Phoenix Futár, 2009. május)