Baumgarten Egmont

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baumgarten Egmont
Született1859
Bécs
Elhunyt1912 április 7.
Budapest
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos,
egyetemi magántanár
SablonWikidataSegítség

Baumgarten Egmont (Bécs, 1859Budapest, 1912. április 7.)[1] gégész, orvos, tanár.

Élete[szerkesztés]

Baumgarten Antal és Baumgarten Cecília fia. Budapesten és Bécsben tanult, az utóbbi helyen volt kórházi orvos, majd Chiari tanárnál képezte ki magát gégespecialistává. 1885-től kezdve Budapesten volt, előbb a Stefánia-kórház, majd a Poliklinika gégegyógyászi főorvosa és egyszer­smind egyetemi magántanár. Számos tanul­mánya jelent meg hazai és külföldi szakfolyó­iratokban. Nagyobb művei: Die Epistaxis és A rostacsont gennyedeséről. 1912. április 7-én délután 1 órakor hunyt el. Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található (5A parcella, 34. sor, 4. sír).[2] Neje Kohn Irén volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bp. V. ker. állami halotti akv. 160/1912. folyószám.
  2. Öröklét

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919.; Bp., Kassák Kiadó, 1999-
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.