Batizfalvy István
| Batizfalvy István | |
| Született | 1824. október 26. Rimaszombat |
| Elhunyt | 1899. október 11. (74 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | pedagógus, szakíró, szerkesztő |
| Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Batizfalvy István, (Rimaszombat, 1824. október 26. – Budapest, 1899. október 11.) főgimnáziumi tanár, szakíró, szerkesztő.
Életpályája[szerkesztés]
Középiskoláit az osgyáni és rozsnyói gimnáziumban végezte. Ezután bölcsészeti-teológiai tanfolyamot hallgatott Késmárkon és Szarvason, jogot Sárospatakon. Az 1848-49 évi forradalom és szabadságharcban tevékenyen részt vett. Az elnyomás éveiben tanár lett Rozsnyón, majd 1860-ban Pest-Budán az evangélikus főgimnáziumban. Pedagógiai műveket és tankönyveket írt, amelyek több kiadást megértek. Szerkesztői tevékenysége is jelentős volt.
Munkái[szerkesztés]
- Történeti életrajzok, (Pest, 1852);
- Aranybánya, ugyanott, 1852 (mindkettő Ballagi Károllyal);
- Magyar királyok és vezérek arcképcsarnoka,. uo. 1863:
- A magyarországi prot. egyház története, (Budapest, 1888)
Szerkesztői munkássága[szerkesztés]
Szerkesztette a Heckenast által 1859 és 1864 között kiadott Ismerettárt (10 kötet), Az 1861-ki magyar orsz. gyűlés 3 kötet (Pest, 1861, 3 kötet), A Magyar Nép Lapját 1863-ban és Ballagi Mórral 1861 és 1863 között a Házi kincstárt.
Források[szerkesztés]
- A Pallas nagy lexikona (vezetékneve Batizfalvi írásmóddal)
- Magyar életrajzi lexikon