Bartók Béla (mérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Engusz (vitalap | szerkesztései) 2020. december 12., 11:20-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Irodalom: +kat)
Ifj. Bartók Béla
Bartók Béla (középen) Szokolay Sándorral és Balázs Árpáddal (1982)
Bartók Béla (középen) Szokolay Sándorral és Balázs Árpáddal (1982)
Született1910. augusztus 22.
Budapest
Elhunyt1994. június 17. (83 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaSimay Judith (1907–2002), (h.1935-)
SzüleiBartók Béla
Ziegler Márta (1893–1967)
Foglalkozásageodéta mérnök
egyházi vezető
emlékiratíró
IskoláiTrefort utcai Mintagimnázium
Műegyetem
SírhelyeFarkasréti temető
SablonWikidataSegítség

Bartók Béla (Budapest, 1910. augusztus 22. – Budapest, 1994. június 17.) általános mérnök (ma geodéta mérnökként ismert szakterület), MÁV-főmérnök, geodéta, író, a Magyarországi Unitárius Egyház főgondnoka. Bartók Béla zeneszerző fia, Bartók Béla iskolaigazgató unokája. Féltestvére az apja második házasságából született Bartók Péter.

Élete

Bartók Béla zeneszerző elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot Budapesten. 1914. július 25-én apja az unitárius vallásra tért át.[1] A gyermek a budapesti Trefort utcai Mintagimnáziumban végezte a középiskolát, majd a Műegyetemen szerzett diplomát. Ezt követően mint tanársegéd évente négy-öt héten keresztül dolgozott Nógrádverőcén mint külsős geodétaoktató és gyakorlatvezető.

A Magyar Államvasutaknál pályafenntartási mérnök volt, felsőrendű szintezési munkákkal bizták meg. 1938-ban a központi budapesti szolgálatra került, majd Erdély visszacsatolását követően hét hónapig dolgozott Zsibón a Dés-Zsibói második vágány építésénél. 1944-ben Szentendrére vonult be, utána Komáromba, 1944. december 16-án pedig a front közeledése miatt elhagyta az országot, 1945-ben tért vissza.

1953-ban került a MÁV Tervező Intézethez, ahol a geodéziai osztály vezetője lett. Ezzel egyidejűleg a Műegyetem Geodéziai Tanszékén gyakorlatvezetői feladatkört is ellátott. 1958-ban a Közlekedéstudományi Egyesület választmányi tagja, később a Geodéziai és Topográfiai Egyesület tagja lett.

Romániába utazott, mivel 1971. március 25-én Bukarestben édesapja születésének 90. évfordulója alkalmából emlékülést tartottak, melyet utána szülőfalujában, Nagyszentmiklóson koszorúzási ünnepség követett. Ezt megelőzően, még 1931-ben idősebb Bartók Béla nem volt hajlandó az 50. születésnapjára a szülőházán elhelyezett emléktábla felavatási ünnepségén részt venni, ugyanis csak román nyelven szerepelt rajta a felirat. 1940 után ugyan kétnyelvű táblát készítettek, de ezt 1948-ban eltávolították és kizárólag román nyelvű tábla került fel helyette. Emiatt március 18-án Bukarestben Bartók Béla bejelentette tiltakozását, ezután amikor a helyszínre érkezett, ott már egy kétnyelvű tábla állt. A MÁV-nál 1971-ig dolgozott, műszaki főtanácsosi rangig emelkedett. Ez év őszén bejelentette, hogy nyugdíjazását kéri, melynek főbb okai a hivatalvezetőknek, személyzeti osztályoknak és pártszervezeteknek a Bartók által tett utazások miatti irigysége és rosszindulata volt.

1971. október 31-én megválasztották az Unitárius Egyház főgondnokává. 1971 és 1989 között összesen 38-szor utazott külföldre egyházi ügyekben. Mivel szembetűnően hasonlított édesapjára, róla mintázta az ezerforintos bankón szereplő Bartók-portét az azt tervező Vagyóczky Károly grafikusművész, 1983-ban.[2]

Művei

  • Apám életének krónikája (Gomboczné Konkoly Adrienne közreműködésével, Zeneműkiadó, Budapest, 1981)
  • Bartók Béla Családi Levelei (Szerkesztőként, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1981)
  • Bartók Béla műhelyében (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982)
  • Az öt földrész – Ahogy én láttam 186 utazásomat (Püski Könyvkiadó, Budapest, 1992)

Jegyzetek

  1. Áttérések, 57. lap, 3. tétel, 187/1916-os iktatószám.
  2. Bónis Ferenc: Emlék-képek ifjabb Bartók Béláról. Hitel, 2013. december 86. old.

Források

Irodalom

  • Dille, Denijs: Bartók Béla családfája. Bp., Balassi Kiadó, 1996.
  • Unitárius kislexikon. Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 1999.
  • Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Bp., Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Szluka Emil, Schneider László. Bp., Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.