Bartter-szindróma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Bartter-szindróma Frederic Crosby Bartterről elnevezett, ritka autoszomális, recesszív módon öröklődő veleszületett vesebetegség, ami a tubuláris transzportzavarok csoportjába tartozik. A rendellenesség a vese Henle-kacsának felszálló vastag szegmentumában elhelyezkedő ioncsatornák genetikai hibája miatt alakul ki. A tünetek kialakulásáért a só- és vízháztartás zavarai tehetők felelőssé, főként a nátrium,a kálium és a kalcium egyensúlyzavarai.

A betegség kialakulása (pathogenesis)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nephron szerkezete.
A nephron ozmotikus gradiense.

Az előzőleg a véráramból kiszűrődő nagy mennyiségű elsődleges vizeletből a felszálló vastag szegmentumot (TAL-t) alkotó sejtek ioncsatornáinak hibája miatt (a kacsdiuretikum például Furosemid-érzékeny Na, K, Cl kotranszporter kiesett működése miatt) az elektrolitok visszaszívása (reabszorpció) nem jöhet létre. (Aszerint, hogy melyik ioncsatorna, illetve szabályozó elem hibás, genetikailag különböző 1., 2., stb. típusú Bartter-szindrómát különítünk el.) Ezen sejtek feladata lenne az ionok eltávolítása a primer vizeletből, amivel megőriznék azokat a szervezet számára. Mivel a sejtek feladatukat nem látják el, a tubulusban ionok maradnak. A kotranszporter hibája közvetlenül csak Na- és Cl- vesztést okoz, hiszen a K felszívódása után normálisan is visszajut a sejtekből a tubulusba. A vesetubulusokban maradt ionok megváltoztatják a nephron későbbi szakaszának elektrokémiai tulajdonságait, töltését és ionkoncentrációit, ezért a disztális kanyarulatos csatorna területén a Ca-ionok felvétele is romlik. A gyűjtőcsatornába jutó nagy mennyiségű Na miatt megsokszorozódik az ott folyó Na-felszíváshoz kötött K-kiválasztás. Ez a folyamat a Na-vesztés miatt létrejövő aldoszteron többlettel együtt lesz végeredményben felelős az alacsony K-szintért (hypokalaemia). Ugyanez a folyamat okozza a H-ion (proton) kiválasztás növekedését, mivel a H-ionok ebben az esetben a K-ionokkal megegyezően viselkednek. A protonveszteség a szervezet pH-értékét megváltoztatja, és azt bázikus irányba tolja (metabolikus alkalózis). Mivel a belső velőben nem jöhet létre elegendően magas Na+ koncentráció (lásd a nephron ozmotikus gradiense című ábrát), a tubulusokban (elsődleges vizeletben) levő víz visszavételének hajtóereje csökken, végeredményben pedig nagy mennyiségű víz távozik, ami csökkentve a keringő vér mennyiségét alacsony vérnyomást (hypotensio) okoz.

I. típus (neonatális) II. típus (neonatális) III. típus (klasszikus) IV. típus (szenzoneurális eltérésekkel) Gitelman-szindróma (korai felnőttkorban)
Hibás csatorna/pumpa Na, K, Cl kotranszporter K-csatorna (ROMK) basolateralis Cl-csatorna (CLC) basolateralis Cl-csatorna (CLC) Barttin alegysége Na, Cl kotranszporter (disztális tubulus)
Mutált gén Solute carrier family 12 (SLC12A1) [SLC12A1/15q15-q21] KCNJ1 [KCNJ1/11q25] Chloride channel Kb (CLCNKB) [CLCNKB/1p36] Bartter syndrome, with sensorineural deafness (BSND) [BSND/1p31] Solute carrier family 12 (SLC12A3) [SLC12A3/156q13]
Tünetek

Jellegzetes triász:

  • Bartter- szindróma
  • Veseelégtelenség
  • Nagyothallás (belső fül K-csatornái is érintettek)

Tünetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tünetek korai gyermekkorban jelentkeznek. Klinikailag a Na-vesztés miatti alacsony vérnyomás a fő tünet, melyet másodlagos hiperaldoszteronizmus kísér, ez azonban nem képes a sóvesztést és az alacsony vérnyomást teljesen korrigálni és ödémát sem okoz. Emellé társul a kóros szomjúság (polidipszia), nagy mennyiségű vizeletürítés (poliuria), esetenként tapasztalható növekedési és szellemi visszamaradottság. A csökkent Ca-visszavétel megnöveli a vizelet Ca-tartalmát (hypercalcuria), és csökkenti a vérplazma Ca-szintjét (hypocalcaemia). Az esetlegesen kialakuló hypocalcaemia fő tünetei a megnövekedett izomreaktivitás, izomgörcsök (Chvostek-tünet, Erb-jel, Trousseau-tünet), valamint eltérések az EKG-regisztrátumban, mint a megnyúlt QT-távolság, a kamrafibrilláció és a szívmegállás. A hypokalemia miatt vázizom gyengeséget és a bélmozgások megszűnését (ileus), veseeredetű (nephrogen) diabetes insipidust, a szervezet pH-értékenek csökkenése (metabolikus acidosis), a perifériás erek fokozott összehúzódottságát és ellenállását tapasztalhatjuk. Az alacsony K-szint mellett gyakori hormonális elváltozások az alacsony renin, inzulin, aldoszteron és növekedési hormon felszabadulás. Az alacsony inzulinszint miatt csökken a bevihető cukor mennyisége (glükóz intolerancia). A hypokalemia is eltéréseket hoz létre az EKG-képben, így megfigyelhetők a kifejezett P-hullámok, a szív ingerületvezetési zavarai (megnyúlt PQ-távolság), zavar a szívverések szabályosságában (aritmiák), ST-depresszió, lapos vagy negatív T-hullámok és az U-hullám megjelenése.

Diagnózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hypokalemia: (vizelet K > 20 mEq/l) +- hypokalemia miatt kialakuló nephrogen diabetes insipidus (DI).
  • Hiperaldoszteronizmus és hyperreninaemia.
  • Vérnyomás csökkent vagy normális, oedema nincs.
  • A JGA a vesebiopsziás leletben hypertrophiát mutathat.
  • Metabolikus alkalózis, elmelkedett serum bikarbonát szint.
  • Hypomagnezaemia
  • Magas vizelet clorid-tartalom.
  • Diferenciálás: Pseudobartter, diuretikum vagy hashajtó abusus(alacsony vizelet clorid) ,Cushing-szindróma. és Conn-szindróma(hypertensio).

Kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]