Bartal György (jogtörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bartal György
Idősebb Bartal György arcképe a Vasárnapi Ujságban (1858)
Idősebb Bartal György arcképe a Vasárnapi Ujságban (1858)
Született 1785. április 24.
Füss
Elhunyt 1865. szeptember 20. (80 évesen)
Damazérkarcsa
Foglalkozása királyi udvari tanácsos
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bartal György témájú médiaállományokat.

Beleházai idősebb Bartal György (Füss, 1785. április 24.Damazérkarcsa, 1865. szeptember 20.) magyar királyi udvari tanácsos, Szent István rendi és aranysarkantyús vitéz, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korán árvaságra jutott fiút nagybátyja, Kulcsár Tamás, Komárom vármegye szolgabírája és ennek neje nevelték; a gimnázium alsóbb osztályait Pozsonyban, a két felsőt 17991801-ben Nagyszombatban tanulta; a bölcseleti s jogi tanfolyamot 18011805-ig a pozsonyi akadémián hallgatta; egy évi joggyakorlat után 1806-ban fölesküdött királyi táblai jegyzőnek és jelen volt az 1807. budai s 1808. pozsonyi országgyüléseken, mint Ghyczy József személynöki itélőmester, majd Ürményi János királyi táblai előadó birónak irodai kiadója. 1809. február 12-én ügyvédi oklevelet nyert. Pálffy Lipót gróf főispáni helytartó által 1810. április 9-én Pozsony vármegye másod aljegyzőjévé s levéltárnokává, 1817. főjegyzőjévé neveztetett. 1823. augusztus 4-én a megye alispánjává s 1825. augusztus 16-án országgyűlési követévé választatott; ekkor Nagy Pál mellett a magyar nyelvért küzdött. 1827. november 17-én Majláth György királyi személynök által személynöki itélőmesternek neveztetvén, elvált megyéjétől. A királyi táblai pályán szerzett neve őt csakhamar nádori itélőmesterré s 1830 januárjában udvari tanácsossá s királyi udvari kancellári előadóvá emelte. Ekkor magyar királyi udvari tanácsos és május 25-én az országgyülési ügyek előadója lett; ezen hivatalában részt vett az 18321836. és 18391840. országgyűléseken, sőt gyakran Erdély legfontosabb ügyeinek elintézésében is. 1830. szeptember 28-án Ferdinánd király koronázásakor aranysarkantyús vitézzé emeltetett. 1833. május 23-án a Szent István rend vitéze s 1846. július 2-án annak kincstárnoka lett. 1848. május 8-án a magyar udvari kancellária megszünvén, az ujonnan alkotott magyar királyi külügyminisztériumban államtanácsossá s első osztályfőnökké neveztetett ki, mely tisztét november 12-éig viselte. Ezután többnyire Pozsonyban és csallóközi jószágán élt visszavonultan. V. Ferdinánd király 1848. május 20-án gyémántgyűrűvel ajándékozta meg. A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-én igazgató, 1858. december 15-én tiszteleti taggá választotta.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Commentariorum ad historiam status jurisque publici Hungariae aevi medii libri XV. Posonii, 1847. 3 kötet. (Ism. Uj M. Muzeum 1858. Pauler Tivadar.)
  • Csallóköz történeti vázlata. Pest, 1860.
  • A párthus és hun-magyar scythákról. Szerző arczképével és rövid életrajzával kiadja Toldy Ferencz. U. ott, 1860.
  • Béla király halhatatlan jegyzőjének, Mátyásnak ujabb diadaláról. U. ott, 1861.
  • A párthus hún-magyar scythákról tanulmányai befejezéseül kiadta Knauz Nándor. U. ott, 1862.
  • Nyilt levele barátjához Knauz Nándorhoz Toldy Ferencz «Valamijére Szent Istvánról». U. ott, 1862.
  • Béla király halhatatlan jegyzőjének hajdani szittyáiról főtekintettel macedoni Nagy Sándor korára. U. ott, 1864.

Történeti értekezései az Uj M. Muzeumban (1858–59), M. Akad. Értesítőben (1859. 1861.) és a M. Tudom. Értekezőben (1862.) jelentek meg; az Egyetemes M. Encyclopaediába történeti s jogtörténeti cikkeket irt.

Arcképe kőre rajzolva nyomt. Rohn 1860. Pesten, megjelent 3. alatt említett munkája, a M. Tud. Értekező I. kötete, és az uj M. Múzeum 1860. I. kötete mellett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]