Barta Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barta Sándor
Barta Sándor.jpg
Barta Sándor 1922-ben
Élete
Született 1897. október 7.
magyar Budapest
Elhunyt 1938. június 3.[1] (40 évesen)
 Szovjetunió
Nemzetiség magyar
Felesége Újvári Erzsi (Kassák Erzsébet)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, dráma, novella, regény
Első műve Vörös zászló (vers, 1918)

Barta Sándor, írói álnevein: (b. s.), Besnyő Sándor, (B. S.) (Budapest, 1897. október 7.Szovjetunió, 1938. június 3.) magyar regényíró, költő és szerkesztő. Felesége Kassák Erzsébet volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskolás évei alatt édesapja mellett dolgozott, s részt vett a Galilei Kör munkájában. Fiatalon TBC-s lett. A Tanácsköztársaság alatt újságíró volt, a bukás után pedig bécsi emigrációjában a Ma című folyóirat segédszerkesztője, s a Tűz című hetilap munkatársa volt. Saját folyóiratot is alapított Akasztott ember címmel (1922–1923). Az osztrák fővárosban előbb Kassák köréhez tartozott, majd 1924-ben Komját Aladár Egység-csoportjához csatlakozott, s belépett a KMP-be. 1925-től a Szovjetunióban élt, ahol tagja lett a Proletárírók Oroszországi Egyesülése magyar szekciójában, később pedig részt vett a Forradalmi Írók Nemzetközi Szervezetének alapításában, valamint munkájában. Később a Szovjet Írók Szövetségében dolgozott, illetve különböző hivatali pozíciókat töltött be. 1938-ban Új Hang címen folyóiratot indított, ám koholt vádak alapján március 14-én letartóztatták, május 22-én halálraítélték, s június 3-án végrehajtották az ítéletet. 1957. augusztus 29-én rehabilitálták.[1]

Felesége Kassák Lajos húga, Kassák Erzsébet volt, aki Újvári Erzsi néven alkotott.

Költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kassák Lajos Ma című lapjában tűnt fel, eredeti tehetséggel alkotott expresszionista verseivel, novelláival. Első verskötete Vörös zászló címmel 1918-ban jelent meg. Művei a szocialista világnézetet szolgálták. 1925-ben Moszkvába ment, s a proletkult mozgalom hatása alá kerülve a sematizmus felerősödik munkáiban. Abszurd látásmódja a Cirkusz kapitalizmus című drámájában hatásosan érvényesült. Realista prózaműve az Aranyásók (1935).

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vörös zászló (vers, 1918)
  • Cirkusz kapitalizmus (dráma, 1920)
  • Igen (1920)
  • Mese a trombitakezű diákról (novellák, 1922)
  • Tisztelt hullaház! (novellák, 1922)
  • Csodálatos történet vagy mint fedezte fel William Cookendy polgári riporter a földet, amelyen él (regény, 1925)
  • 350 000, avagy krónikás elbeszélés az ausztromarxizmus hazájából (elbeszélés, 1931)
  • Nincs kegyelem (regény, 1933)
  • Aranyásók (regény, Lányi Sarolta zárószövegével 1935)
  • Pánik a városban (válogatott elbeszélések, 1959)
  • Ki vagy? (Válogatott versek, 1962)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Barta Sándor témájú médiaállományokat.
  • A magyar irodalom arcképcsarnoka
  • A magyar irodalom története
  • Magyar életrajzi lexikon
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
  • Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. Bp., Győző A., 1927.
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Schweikert, Werner: Bibliographie der ungarischen Literatur des 20. Jahrhunderts in deutscher Sprache. Flein bei Heilbronn, Verlag Werner Schweikert, 2000.
  • Társadalmi lexikon. Szerk. Madzsar József. Bp., Népszava-Könyvkereskedés, 1928.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Liselotte Maas: Handbuch der deutschen Exilpresse 1933-1945. I-III. k. (München-Wien, 1976-1981)
  • Irodalmi Szemle; 1982/6. (Pasiaková, J.)