Baros Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baros Gyula
Született 1876. január 22.
Budapest
Elhunyt 1936. október 17. (60 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pedagógus,
irodalomtörténész

Baros Gyula (Budapest, 1876. január 22.Budapest, 1936. október 17.) középiskolai tanár, irodalomtörténész, 1927-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőfokú tanulmányait a budapesti egyetemen végezte magyar-latin szakon. 1899-től nőnevelő, 1906-tól a Veres Pálné Leánygimnázium tanára, több alkalommal (1912-1915 és 1932-1936 közt) igazgatói teendőket látott el a gimnáziumban. 1919-1921 közt magyar nyelvi szakfelügyelői feladatot vállalt Budapesten.

Korán bekapcsolódott az irodalomtörténészek körébe. Horváth Jánossal és Pintér Jenővel 1911-ben megalapította a Magyar Irodalomtörténeti Társaságot, s több ízben is a társaság folyóiratának, az Irodalomtörténet c. kiadványnak helyettes szerkesztője (1915-1916 és 1933-1936 közt) volt. Maga is foglalkozott irodalomtörténet-írással, kisebb tanulmányait szaklapokban (Irodalomtörténet; Napkelet) publikálta, de szép számmal jelentek meg művei kötetekben is. Legjelesebb munkája Boldog Margit legendájának közreadása 1927-ben.[1] 1927-ben választotta be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába. A Farkasréti temetőben temették el.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Barcsay és Báróczy. Sajókaza, 1905.
  • Radványi verses könyvek. Budapest, 1905.
  • Rimay János szerelmi lírája. Budapest., 1906)
  • Petőfi a magyar költők lantján. Endrődi Sándorral. Budapest, 1910.
  • Gróf Széchenyi István emlékezete. Budapest, 1910.
  • Arany János és Tisza Domokos. Budapest, 1911.
  • Adatok Barcsay Ábrahám levelezéséhez. Budapest, 1911.
  • Arany, Petőfi és a ponyvairodalom. Budapest, 1918.
  • Madách nyomai szépirodalmunkban. Budapest, 1923.
  • Jókai a szépirodalomban. Budapest, 1925.
  • Boldog Margit legendája /A XVI. századi szöveget ... átírta ... Baros Gyula. Budapest. : Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 1927.186 p. ill.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nekrológ. It. 1936.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baros Gyula témájú médiaállományokat.
  1. A művet újra kinyomtatta a Magyar Királyi Egyetemi Nyomda 1938-ban, majd a Korda Kiadó 1942-ben.
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 121. o.  
  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 144. o. ISBN 963-05-6805-5