Baros Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baros Gyula
Született 1876. január 22.
Budapest
Elhunyt 1936. október 17. (60 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pedagógus,
irodalomtörténész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baros Gyula témájú médiaállományokat.

Baros Gyula (Budapest, 1876. január 22.Budapest, 1936. október 17.) középiskolai tanár, irodalomtörténész, 1927-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőfokú tanulmányait a budapesti egyetemen végezte magyar-latin szakon. 1899-től nőnevelő, 1906-tól a Veres Pálné Leánygimnázium tanára, több alkalommal (1912–1915 és 1932–1936 közt) igazgatói teendőket látott el a gimnáziumban. 1919–1921 közt magyar nyelvi szakfelügyelői feladatot vállalt Budapesten.

Korán bekapcsolódott az irodalomtörténészek körébe. Horváth Jánossal és Pintér Jenővel 1911-ben megalapította a Magyar Irodalomtörténeti Társaságot, s több ízben is a társaság folyóiratának, az Irodalomtörténet c. kiadványnak helyettes szerkesztője (1915–1916 és 1933–1936 közt) volt. Maga is foglalkozott irodalomtörténet-írással, kisebb tanulmányait szaklapokban (Irodalomtörténet; Napkelet) publikálta, de szép számmal jelentek meg művei kötetekben is. Legjelesebb munkája Boldog Margit legendájának közreadása 1927-ben.[1] 1927-ben választotta be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába. A Farkasréti temetőben temették el.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Barcsay és Báróczy. Sajókaza, 1905.
  • Radványi verses könyvek. Budapest, 1905.
  • Rimay János szerelmi lírája. Budapest., 1906)
  • Petőfi a magyar költők lantján. Endrődi Sándorral. Budapest, 1910.
  • Gróf Széchenyi István emlékezete. Budapest, 1910.
  • Arany János és Tisza Domokos. Budapest, 1911.
  • Adatok Barcsay Ábrahám levelezéséhez. Budapest, 1911.
  • Arany, Petőfi és a ponyvairodalom. Budapest, 1918.
  • Madách nyomai szépirodalmunkban. Budapest, 1923.
  • Jókai a szépirodalomban. Budapest, 1925.
  • Boldog Margit legendája /A XVI. századi szöveget ... átírta ... Baros Gyula. Budapest. : Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 1927.186 p. ill.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nekrológ. It. 1936.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baros Gyula témájú médiaállományokat.
  1. A művet újra kinyomtatta a Magyar Királyi Egyetemi Nyomda 1938-ban, majd a Korda Kiadó 1942-ben.
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 121. o.  
  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 144. o. ISBN 963-05-6805-5