Baros Gyula
Baros Gyula (Budapest, 1876. január 22. – Budapest, 1936. október 17.) középiskolai tanár, irodalomtörténész, 1927-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Felsőfokú tanulmányait a budapesti egyetemen végezte magyar-latin szakon. 1899-től nőnevelő, 1906-tól a Veres Pálné Leánygimnázium tanára, több alkalommal (1912-1915 és 1932-1936 közt) igazgatói teendőket látott el a gimnáziumban. 1919-1921 közt magyar nyelvi szakfelügyelői feladatot vállalt Budapesten.
Korán bekapcsolódott az irodalomtörténészek körébe. Horváth Jánossal és Pintér Jenővel 1911-ben megalapította a Magyar Irodalomtörténeti Társaságot, s több ízben is a társaság folyóiratának, az Irodalomtörténet c. kiadványnak helyettes szerkesztője (1915-1916 és 1933-1936 közt) volt. Maga is foglalkozott irodalomtörténet-írással, kisebb tanulmányait szaklapokban (Irodalomtörténet; Napkelet) publikálta, de szép számmal jelentek meg művei kötetekben is. Legjelesebb munkája Boldog Margit legendájának közreadása 1927-ben.[1] 1927-ben választotta be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába. A Farkasréti temetőben temették el.
Művei (válogatás) [szerkesztés]
- Barcsay és Báróczy. Sajókaza, 1905.
- Radványi verses könyvek. Budapest, 1905.
- Rimay János szerelmi lírája. Budapest., 1906)
- Petőfi a magyar költők lantján. Endrődi Sándorral. Budapest, 1910.
- Gróf Széchenyi István emlékezete. Budapest, 1910.
- Arany János és Tisza Domokos. Budapest, 1911.
- Adatok Barcsay Ábrahám levelezéséhez. Budapest, 1911.
- Arany, Petőfi és a ponyvairodalom. Budapest, 1918.
- Madách nyomai szépirodalmunkban. Budapest, 1923.
- Jókai a szépirodalomban. Budapest, 1925.
- Boldog Margit legendája /A XVI. századi szöveget ... átírta ... Baros Gyula. Budapest. : Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 1927.186 p. ill.
Irodalom [szerkesztés]
- Nekrológ. It. 1936.
Források [szerkesztés]
- ↑ A művet újra kinyomtatta a Magyar Királyi Egyetemi Nyomda 1938-ban, majd a Korda Kiadó 1942-ben.
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 121. o. Online hozzáférés
- Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 144. o. ISBN 963-05-6805-5

