Barnett-hatás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Barnett-hatást Samuel Jackson Barnett (1873 – 1956) amerikai fizikus fedezte fel 1915-ben. [1] Barnett, Owen Willans Richardson angol fizikus jóslata alapján jutott a felfedezésre.

Egy forgásban lévő nem-mágneses test mágnesezett lesz a forgás hatására. Erős forgásban levő, mágnesesen semleges test minden egyes dipólusa járulékos forgástengely körüli impulzushoz jut, körárama növekszik. Így további elemi mágneses momentumok keletkeznek, amelyek a forgás következtében azonos irányúak (a forgástengellyel párhuzamosak), és ezáltal külső mágneses teret eredményeznek. Ha egy mágnesesen semleges test ω szögsebességgel forog, akkor a mágnesezettség:


M=\chi \omega / \gamma \ ,


ahol

γ a giromágneses arány

χ, a mágneses szuszceptibilitás

Megjegyzés: a giromágneses arány egy atomos rendszer impulzusmomentumának aránya a mágneses momentumához. A giromágneses arány inverzét magnetomechanikai aránynak nevezik.

A mágnesezettség a spin tengelyével párhuzamos.

Az így keletkező mágnesezettség azonban nagyon gyenge, még ferromágneses anyagoknál is csak igen nagy fordulatszámokon mutatható ki. Ennél a kísérletnél a kialakuló mágneses tér irányából megállapították, hogy az atomi köráramok mozgó negatív töltések.

A Barnett-kísérlet megfordításában Einstein–de Haas-hatás (1915) tekerccsel körülvett vashengert mágneseznek a tekercsen átfolyó árammal. Ekkor a vas mágneses dipólusai többnyire[forrás?] a külső mágneses tér irányába állnak be, ami csak úgy lehetséges, ha az atomi dipólusok impulzusmomentumai a külső tér irányába mutatnak. Az impulzusmomentumok vektorösszege ekkor már nem nulla, és mérhető forgás figyelhető meg.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

• Hans Breuer: Atlasz 10.-Fizika. (hely nélkül): Athenaeum 2000 Kiadó. 2002. ISBN 9789639261990  

• Karl Reichel: Gyakorlati Mágnestechnika. Budapest: Műszaki Kiadó. 1985.  

• S. J. Barnett: Magnetization by Rotation. Physical Review, Vol. 6 (1915) 239–270. o.

• S. J. Barnett: Gyromagnetic and Electron-Inertia Effects. Review of Modern Physics, Vol. 7, Issue 2 (1935) 129–166. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

http://prola.aps.org/abstract/PR/v6/i4/p239_1

http://en.wikipedia.org/wiki/Einstein-de_Haas_effect

http://fenykapu.free-energy.hu/pajert/index.htm?FoAblak=../pajert48/MPIMagnesesseg.html


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Barnett, S. J. (1915. július 20.). „Magnetization by Rotation”. Physical Review, New York 6 (4), 239–270. o, Kiadó: AIP. Hozzáférés ideje: 2010. október 9.