Barnanyakú holló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Barnanyakú holló
Brown-necked raven.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Varjúfélék (Corvidae)
Nem: Corvus
Faj: C. ruficollis
Tudományos név
Corvus ruficollis
Lesson, 1830
Elterjedés
Corvus ruficollis map.jpg
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barnanyakú holló témájú kategóriát.

A barnanyakú holló (Corvus ruficollis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egész Észak-Afrikában megtalálható; előfordulási területe Kenyától az Arab-félszigeten keresztül egészen Irán déli részéig nyúlik. Elsősorban sivatagi életmódot folytat, gyakran látható oázisok és pálmaligetek környékén.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testméretben nem éri el a közönséges hollót, 52–56 cm-es testhosszával így is tekintélyt parancsoló varjúféle. Első pillantásra nem sok különbséget lehet fölfedezni közte és „közönséges” társa között, de a gondos megfigyelő észreveheti a különbségeket: csőre sem olyan nagy és oldalról nézve szárnyai is hegyesebbek európai rokonáénál. Mégis legjellegzetesebb ismertetőjegye a sötétbarna toroktájék, melyről nevét kapta. Testének többi részén tollazata kékes- vagy lilásfekete.

Tollai rendkívül gyorsan kifakulnak, rövid idő alatt még a tiszta fekete tollak is barnás színárnyalatot kapnak. A vedlés előtt álló barnanyakú holló már határozottan barna színű; csőre és lába azonban mindig fekete marad.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyakorlatilag mindenevő. Táplálékai közt egyaránt találhatunk sáskákat, szöcskéket éppúgy, mint kígyókat, fiatal teknősöket, növényi magvakat, és más gyümölcsöket. Nem ritkán kifosztja a datolyaültetvényeket, part menti sekélyesben kisebb halat fog és megeszi a dögöt is. Nem félénk, de rendkívül éber madár. Ha elveszítjük bizalmát, roppant gyanakvóvá válik, és hamar tovaszáll.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fészkelési szokásai közönséges társához nagyon hasonlók, főleg sziklaszirteken, magas fákon fészkel. A tojó rendszerint 4–5 tojást tojik, melyeken 20–22 napig kotlik. A fiatal madarak először a 37–38. nap környékén hagyják el fészküket, 42–45 napos korukban pedig már kiválóan repülnek.

Hangja a közönséges hollóénál valamivel magasabb, nagyon hasonlít a kormos varjú károgásához.

Jelentősége a természetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem veszélyeztetett, sok helyütt kártevőként tartják nyilván. Szudánban megdézsmálják a datolyaültetvényeket, az izraeli Negev-sivatagban pedig veszélyt jelentenek a helyi egyiptomi teknős (Testudo kleinmanni) és mór teknős (Testudo graeca) populációra. 1982-ben egy barnanyakú hollópárnak otthont adó fa alatt összesen 40 db fiatal teknős páncélját számolták össze.

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Videók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Brown-necked Raven című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.