Barankovics István

Barankovics István
Hivatali idő 1945. május 8. – 1949. március 10. A Demokrata Néppárt főtitkára
Előd	gróf Pálffy József
Utód	(a párt feloszlott)
Született	1906. december 13. Polgár
Elhunyt	1974. március 13. (67 évesen) New York (Amerikai Egyesült Államok)
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Párt	Demokrata Néppárt
Foglalkozás	hírlapíró
Iskolái	Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium és Kollégium (–1929) Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1944, államtudomány)
Vallás	katolikus
Barankovics István aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Barankovics István témájú médiaállományokat.

Barankovics István (Polgár, 1906. december 13. – New York, 1974. március 13.) magyar hírlapíró, a Demokrata Néppárt elnöke 1945-től annak 1949. évi önfeloszlatásáig.

Nevéhez fűződik a konzervatív-legitimista kereszténydemokráciával szembeni republikánus-keresztényszocialista irányvonal kialakítása, valamint olyan lapok szerkesztése mint az Az Ország Útja, a Kis Újság, a Magyar Nemzet, s a Hazánk. A második világháborút követő 1947-es országgyűlési választásokat követően pártja a legerősebb ellenzéki erőt képviselte a magyar törvényhozásban. A Rákosi-rendszer kiépülésével emigrációba kényszerült, mely alatt 1950-től a Magyar Nemzeti Bizottmány végrehajtó bizottsági tagja, majd 1951-től vallás- és közoktatásügyi bizottságának vezetője volt; 1958-tól haláláig a Közép-európai Kereszténydemokrata Unió (CDUCE) elnöki tisztségét töltötte be.

Fiatalkora

A Barankovics házaspár mindkét tagja pedagógusként dolgozott, az édesapa a községbeli katolikus elemi iskola kántortanítója volt. Elsőszülött fiuk, István az egri ciszterci Szent Bernát Gimnázium (1948-as államosítása után hosszabb ideig a Gárdonyi Géza Tanítóképző, 1959-től Gárdonyi Géza Gimnázium, 1997. július 1-jétől a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium) tanulójaként 1929-ben érettségizett, majd ösztöndíjasként a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem (1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem) jogi karán folytatta tanulmányait. Hallgatói évei alatt, a budai Szent Imre Kollégiumban ismerkedett meg a szociális reformokat támogató katolikus diákok táborával, míg végül 1928-ban a negyven tagegyesületet tömörítő Országos Magyar Katolikus Főiskolai Diákszövetségnek főtitkárává választották; itt kezdett el először publikálni, a diákszövetség Vox Academica című lapjában. Ezt követően hagyta abba tanulmányait, hogy újságírásból és házi tanítóskodásból megélvén közéleti szereplővé lépjen elő, melyet Huszár Károly, a Katolikus Néppárt korábbi képviselője, volt miniszterelnök egyengetett.

A DNP előtti évek

Barankovics belépett az Asztalos Miklós és Szász Béla által 1925. április 2-án alapított Bartha Miklós Társaságba, mely tagjai között tudhatta József Attilát s Kodolányi János népi írót is. A társaság vitaestjein már fel-felmerültek a szociális problémák s a földreform kérdése, mely végül az ebből kiváló Wesselényi Reform Klub (1929. november 7.) központi kérdése lett, ahol Barankovics vezetőségi taggá vált. Ugyanebben az évben Barankovics aláírta azt a feliratot, melyet a klub Serédi Jusztinián hercegprímáshoz intézett a témában, hogy kezdeményezze az egyházi birtokok felosztását a földmunkások, a törpebirtokosok s a bérlő szövetkezetek között. A hercegprímáshoz végül a Felsőházban felajánlást tett, miszerint a katolikus egyház 850 ezer holdnyi birtokának jelentős részét szétosztja, amennyiben az egyéb, világi nagybirtokosok is hasonló lépést tesznek. Az utóbbi társadalmi osztály miatt azonban a felajánlást sosem követték tettek, a klub működését pedig 1931. május 8-án az Országos Magyar Gazdasági Egylet elnöke a feliratra reagálva, azt izgatásnak minősítve, betiltotta.

Újságírói munkája

Barankovics keresztény érzülete s szociális érzékenysége miatt szövetségesére talált Dessewffy Gyula személyében, aki az 1939-ben alapított, államtudománnyal s nemzetpolitikával foglalkozó, havonta megjelenő folyóiratának, Az Ország Útjának társszerkesztőjének kérte fel. Dessewffy ugyanebben az évben megvásárolta a Kis Újságot, ahol Barankovics segédszerkesztői feladatot, valamint politikai rovatot kapott.

Barankovics kidolgozott publicisztikai stílusa több forrásból táplálkozott; Pázmány Péter bíboros barokkos, a magyar irodalmi nyelvet megteremtő prózája, kortársa, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök finom, lírai hangja, s a népi írók – kiváltképp Illyés Gyula, Németh László, s Féja Géza – mind hatást gyakoroltak rá.

Az Ország Útja a második világháború kezdete után négy évvel, 1943-ban megszűnt, valamint Pethő Sándor, a Magyar Nemzet korábbi főszerkesztője halálos kimenetelű autóbalesetet szenvedett, így Barankovics István vállalta el a lap főszerkesztőségét. A nácizmus, illetve az Übermensch-elmélet ellen szóló cikkei miatt a Margarethe hadműveletet követő német megszálló erők és a Gestapo nyomására a lapot betiltották. A letartóztatás ellen Budára, a ferencesek rendházába menekült, ahol szerzetesi csuhában vészelte át a hatóságok kutatóhadjáratát s a város ostromát.

Demokrata Néppárt

1944. október 13-án tartotta alapuló ülését a Keresztény Demokrata Néppárt, miután Kovrig Béla és gróf Pálffy József, a Katolikus Szociális Népmozgalom tagjai megnyerték Serédi Jusztinián hercegprímás, Kerkai Jenő (a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületének megalapítója és vezetője) és boldog altorjai báró Apor Vilmos győri püspök támogatását, s miután a püspöki kar 1944. március 14-i konferenciáján is rábólintott egy keresztény párt létrehozására. Annak érdekében, hogy elejét vegyék a szélsőbaloldal vádjainak – miszerint a csoportosulás klerikális és reakciós – meghívták intézőbizottságába a baloldali körökben is elismert, de még mindig bujdokló Barankovicsot.

1945 tavaszára Barankovics és Pálffy ellentétes politikai programja két szárnyra osztotta a pártot. A párt intézőbizottsága május 8-ai ülésén Barankovicsot választotta a párt vezetőjének, aki Demokrata Néppárt néven végül bejegyeztette a pártot. A konzervatív-legitimista Pálffy és a republikánus-keresztényszocializmus elveit követő Barankovics ellentétét Mindszenty bíboros próbálta kibékíteni, majd végül Pálffy mellé állt, lévén az antibolsevik hercegprímással szemben Barankovics a francia neokatolikusokhoz hasonlóan nem ítélte el elvből a marxista pártokkal való együttműködést. A pártszakadást követően mind Barankovics, mind Pálffy Demokrata Néppártként nyújtotta be kérelmét az Országos Nemzeti Bizottságnak, ami 1945. szeptember 17-én a szalámitaktikát követve csupán a Barankovics-pártnak engedélyezte az indulást a választásokon.

Politikai elvei

XIII. Leó pápa (1878–1903), aki kiadta a Rerum novarum című enciklikát XI. Piusz pápa a Rerum Novarum 40. évfordulójára kiadott enciklikája tovább értelmezi a gazdasági és szociális rendet

„	Tisztes jólét, amit a munka biztosít, szabadság, amely nem ismer elnyomást, és nemzeti függetlenség, amely nem sért senki mást – ez az az ország, amelyet építeni akarunk.	”
– Barankovics István, győri beszéd

Barankovics három forrást tekintett előképének – Szabó Dezső kolozsvári író, kritikus, publicista nép-nemzeti érzületét, Ady Endre forradalmi radikalizmusát, s Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök szociális érzékenységét.

Programja a pápai szociális enciklikára épült, mint a XIII. Leó pápa által 1891-ben kiadott Rerum novarum, vagy a XI. Piusz pápa 1931-es Quadragesimo Annója; ellentétbe helyezi pártját az előző időszak „álkeresztény” pártjaitól.

1947. augusztus 10-én Győrött hirdette ki Barankovics a DNP választási programját, céljaikat, s főbb irányelveiket:

• ún. evangéliumi szocializmus, azaz a magántulajdon eltörlése helyett mindenkinek annyi vagyona legyen, hogy meg tudja teremteni mind a gazdasági, mind a személyi függetlenségét
• Wilhelm Röpke „harmadikutassága”
• elutasít minden politikai szélsőséget
• családi bér, a jövedelmek igazságosan újraelosztása
• a teherviselők képességeivel arányos közteherviselés
• az egyházak iskolafenntartó jogának védelme
• teljes magyar függetlenség
• nyitottság minden nagyhatalom felé (de nem a nyugat és kelet közötti hídként)
• reálpolitika a szovjet magyar viszonyban
• a párturalmi törekvések megszüntetése

Elhallgatás, emigráció

A politikus sírja Budapesten, a Kerepesi temetőben

„	Ez a törvény elkobozta a szülőknek azt a velük született jogát, hogy gyerekeiket maguk választotta szellemben oktattathassák és neveltethessék.	”
– Barankovics István

Az 1947-es választásokat követően Barankovics István a kormánytöbbséggel szemben is gyakran felszólalt, mint például 1948. június 16-án az egyházi iskolák bezárása kapcsán. Felszólalása után titkos szavazást kért – mivel abba vetette reményeit, hogy a kormánykoalíció egyébként vallásos tagjai így az államosítás ellen, a Demokrata Néppárt álláspontja mellett fognak szavazni –, azonban ezt megtagadták tőle. 1948. december 14-ei felszólalásában pedig Rákosiék választási ígéreteit vetette össze eddigi valós ténykedésükkel.

Az ezekhez hasonló ellenzéki működés miatt 1949. január 25-én Rákosi azt követelte Barankovicstól, hogy tanúskodjon Mindszenty esztergomi érsek elleni koncepciós per során – politikai ellentétükre alapozván –, cserébe a Demokrata Néppárt tagjainak semmi bántódásuk nem esik. Barankovics ezt a felszólítást visszautasította.

„	Barankovics: Nagyon is tudom, hogy a hatalomnak ki vagyok szolgáltatva, tudom, hogy csak a lét és a becsület között van választásom, de a becsületet választom. Rákosi: Ön nem e világi ember!	”
– Barankovics István

A döntés következményeképpen február 2-án be kellett jelentenie a párt feloszlását, majd feleségével, Jánosi József jezsuita szerzetessel, s Blaskó Máriával amerikai segítséggel elhagyta az országot. Hátramaradt párttársai 1949. február 4-én mondták ki a párt feloszlatását, mellyel hivatalos lapjuk, a Hazánk is megszűnt.

Emigrációja elején Ausztriában élt, mégpedig a salzburgi menekültügyi iroda vezetőjeként. 1950-től a Magyar Nemzeti Bizottmányban végrehajtó bizottsági tagként volt jelen, majd egy évvel később vallás- és közoktatásügyi bizottság vezetőjének nevezték ki. Ugyanebben az évben telepedett le az Amerikai Egyesült Államokban. Élete vége felé elvállalta New Yorkban a Kelet-európai Kereszténydemokrata Unió elnöki posztját, mígnem az 1960-as évekre vissza nem vonult az emigráció politikai életéből. 1974. március 13-án hunyt el New Yorkban.

Művei

• Programmbeszéd a Demokrata Néppárt 1945. évi szeptember hó 25-iki értekezletén; Athenaeum, Bp., 1945
• Keresztény demokrácia. Mit akar a Demokrata Néppárt? Programbeszédként elhangzott Győrött 1947. aug 10.; szerzői, Bp., 1947
• Die grosse Warnung; NZN, Zürich, 1949
• Barankovics István előterjesztése az emigráció kultúrpolitikai programmja tárgyában a Magyar Nemzeti Bizottmány Végrehajtó Bizottságának ülésén; s.n., New York, 1952
• Barankovics István felszólalása a Magyar Nemzeti Bizottmány Végrehajtó Bizottságában; s.n., s.l., 1956?
• Az u.n. nemzeti képviselet kérdéséről. 1957. november 4.; s.n., New York, 1957
• Egyetemes zsinat és vasfüggöny; Hungarian Quarterly, New York, 1962
• A katolikus hit és egyház helyzete Magyarországon; Hungarian Quarterly, New York, 1963 (angolul is)
• Juhász Vilmos emlékezete; Magyar Bizottság, New York, 1968
• Dr. Barankovics István családi levelei az emigrációból Nagykállóba; Salga Miklós, Nyíregyháza, 2000
• Híven önmagunkhoz. Barankovics István összegyűjtött írásai a kereszténydemokráciáról; szerk. Kovács K. Zoltán, Gyorgyevics Miklós; Barankovics Akadémia Alapítvány, Bp., 2001
• Demokrácia, egyház, szabadság; szerk. Kovács K. Zoltán, Gyorgyevics Miklós; Szt. István Társulat, Bp., 2002
• "Nem fényleni, hanem használni". Barankovics István válogatott írásai az emigrációból; szerk. Petrás Éva; Barankovics István. Alapítvány–Gondolat, Bp., 2020 (75 éves a Kereszténydemokrata Néppárt)

Jegyzetek

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Barankovics István témában.

Források

• Mészáros István: Mindszenty és Barankovics. Adalékok a "keresztény párt" problematikájához, in: Magyar egyháztörténeti vázlatok, 2007, 3-4. szám, 233. oldal.
• Kereszténydemokrácia Magyarországon. Dir. Balogh László. Perfs. Bakos Katalin, Buzogány Mária, Csallóközi Zoltán, Haág Zalán, Hajdú Péter, Jenik Péter, Juhász László, Kenyeres gyula, Miklós Péter, Pusztai Virág, Sándor Katalin, Zakar Péter, 2008
• Szecskó Károly: Adalékok Barankovics István (1906-1974) egri éveinek történetéhez, in: Magyar egyháztörténeti vázlatok, 2010, 1-2. szám, 63-67.

További információk

• Barankovics Emlékkönyv[1]
• Barankovics István beszédei, írásai. Barankovics István Alapítvány[2] Archiválva 2014. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Életrajzok Barankovics Istvánról. Barankovics István Alapítvány[3] Archiválva 2014. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Barankovics István 1947-es választási rádióbeszéde. Barankovics István Alapítvány[4] Archiválva 2014. március 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Barankovics István interjúja az emigrációban Mindszenty bíboros letartóztatásának körülményeiről. Barankovics István Alapítvány[5]
• Barankovics István interjúja emigrációba kényszerítésének körülményeiről. Barankovics István Alapítvány[6] Archiválva 2014. március 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Barankovics István öröksége. A modern magyar kereszténydemokrácia atyja; szerk. Kovács K. Zoltán, Rosdy Pál; Barankovics István Alapítvány, Bp., 1997
• Mészáros István: Mindszenty és Barankovics. Adalékok a "keresztény párt" problematikájához; Eötvös József, Bp., 2005
• Az élő hagyomány. Barankovics István és a magyarországi kereszténydemokrácia öröksége; Barankovics Alapítvány–Gondolat, Bp., 2007 (Barankovics könyvek)
• Szakolczai György–Szabó Róbert: Két kísérlet a proletárdiktatúra elhárítására. Barankovics és a DNP, 1945–1949. Bibó és a DNP, 1956; Gondolat, Bp., 2011
• Egy élet a kereszténydemokráciáért. Kovács K. Zoltán válogatott írásai; szerk. Szabó Róbert, Gyorgyevics Miklós; Barankovics István Alapítvány, Bp., 2017
• Kálmán Peregrin: Mindszenty, Tomek, Barankovics. Arcvonások és fordulópontok a keleti politika világában; Szt. István Társulat, Bp., 2020