Bandurria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bandurria
Bandurria1 wbg.jpg

Besorolás
húros
pengetős, fogólapos
Hangolás g♯–c♯′–f♯′–b′–e″–a″
Rokon hangszerek mandolin, ciszter
Hangminta Sound hallgat
Hangszerjátékos bandurrista

A bandurria spanyol népi pengetős hangszer, a laúd hangszercsalád tagja, főként az aragóniai és a kasztíliai népzenében használatos.

A modern bandurria teste körte alakú, nyaka rövid, háta lapos, hat dupla fémhúrja van. Különböző méretekben és hangolásban létezik (szoprán, kontraalt, tenor, basszus és kontrabasszus), de a köznyelvben csak a legmagasabb hangút hívják bandurriának, a mélyebb hangúakat laúdnak. A bandurriát pengetővel szólaltatják meg.

A bandurria elnevezésének forrása a ’húros hangszer’ jelentésű sumer pan-tur. A görögbe ez pandura (πανδοῦρα)[1] néven került be, ami egy háromhúros lantféle hangszer neve volt, innen pedig a latinba mint PANDURA vagy később PANDURIUM. A bandurria hangszerészeti szempontból a ciszter és a gitár rokona.[2]

A bandurria spanyol nagymesterei Félix de Santos, Araceli Yustas, Pedro Chamorro és Manuel Grandío.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]