Balogh Elemér (filozófus)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen XXLVenom999 (vitalap | szerkesztései) 2020. január 3., 16:09-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Öngyilkos személyek kategória hozzáadva (a HotCattel))
Balogh Elemér
Született1917. július 11.
Záhony
Elhunyt1965. április 6. (47 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaKutrucz Gizella
Gyermekeikét gyermek
Foglalkozásafilozófus, egyetemi tanár
Halál okaöngyilkosság
SírhelyeFarkasréti temető (39-3-31)[1][2]
Sablon • Wikidata • Segítség

Balogh Elemér (Záhony, 1917. július 11.[3] – Budapest, 1965. április 6.) filozófus, tanszékvezető egyetemi tanár, a bölcsészettudományok kandidátusa.

Mint marxista filozófus, ideológus elsősorban az ateista filozófiával, a vallás kritikájával valamint az antiszemitizmus és a cionizmus bírálatával foglalkozott.

Élete

A debreceni Tisza István Tudományegyetemen tanár szakon folytatta tanulmányait. Ennek során került kapcsolatba az illegális kommunista mozgalommal, Zöld Sándorral és körével: Újhelyi Szilárddal, Losonczy Gézával, Tariska Istvánnal és másokkal, és kapcsolódott be 1938 elején a Márciusi Front munkájába. A mozgalomban ismerkedett meg feleségével, Kutrucz Gizellával is. Egy lányuk született. 1942-ben[4]szerezte meg középiskolai tanári oklevelét. A debreceni Györffy István Kollégium támogatója, majd 1946-tól a Debrecenben alakuló népi kollégiumok pártfogója volt.

1945-ben a Magyar Kommunista Párt debreceni városi bizottságának első titkára, 1945–1946 között a Szabolcs megyei földosztó bizottságok kormánybiztosa volt.

1948-tól 1950-ig az első pártiskolákon tanított. 1949-ben a Debreceni Tudományegyetemen szerezte meg doktori oklevelét szociológiából A magyar antiszemitizmus bírálata című értekezésével.

1948-tól 1950-ig a Pártfőiskola filozófia tanára volt, majd 1950-től a Budapesti Orvostudományi Egyetem Filozófiai Tanszékének tanszékvezetője tanárként, majd 1952-től egyetemi tanárként. Közben éveken keresztül szerkesztette a Természet és Társadalom[5] valamint a Pedagógiai Szemle[6] című újságokat.

A Magyar Tudományos Akadémián Mátrai László és Fogarasi Béla aspiránsa (1952–1954), majd az MSZMP és a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) ún. pártaspiránsa (1957–1959). A filozófiai tudományok kandidátusa fokozatot Berlinben, 1959-ben szerezte meg Georg Lukács und die ungarische Konterrevolution (~Lukács György és a magyar ellenforradalom) című értekezésével (honosítva: Budapest, 1965).[7]

Súlyos betegsége következtében vonult nyugállományba majd öngyilkos lett.

Könyvei

  • A kereszténység eredete, Budapest, 1951
  • A marxi filozófiai materializmus – A világ anyagisága - Az MDP Pártfőiskoláján tartott előadás, Szikra Könyvkiadó, Budapest, 1954
  • Balogh Elemér-Katona Péter: Anyag és tudat, Szikra Könyvkiadó, Budapest, 1955
  • Az antiszemitizmus és a cionizmus igazi arca, Szikra Könyvkiadó, Budapest, 1955
  • Balogh Elemér-Lajtha Kálmán: Materialista és antiklerikális hagyományainkról, Szikra Könyvkiadó, Budapest, 1955

Néhány rövidebb írása

  • Falurajzok 1935, MTA Szociológiai Kutató Intézete, Budapest, 1990 benne Balogh Elemér: Sárhida község szociográfiája
  • Táj- és népkutatás a középiskolában, Államtudományi Intézet Táj- és Népkutató Osztálya, Budapest, 1942, A magyar táj- és népismeret könyvtára 6. benne Balogh Elemér: Megfigyelések a hortobágyi csikós és ménes pusztai életéből
  • A vallás a Párt és az állam szempontjából, Társadalmi Szemle 1950. július-augusztus, Szikra Könyvkiadó, Budapest, 1950
  • A vallás keletkezése, Budapest, 1950
  • A „véletlen” szerepe az egyházi reakció propagandájában, Természet és Technika, 1952. 8. szám, Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1952
  • Miért jelent a dialektikus materializmus forradalmi változást a filozófiában?, Prop., 1952. 2. szám
  • A csodákról, Természet és Technika, 1952. 12. szám, Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1952
  • Az „isteni célszerűségről”, Természet és Technika, 1952. 9. szám, Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1952
  • A kereszténység eredete, Természet és Technika, 1953. 3. szám, Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1953
  • A teremtésről és a világ „végokairól”, Természet és Technika, 1953. 1. szám, Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1953
  • A „megbocsátás” a dolgozók lefegyverzésének ideológiai eszköze, Természet és Technika, 1954. 4. szám, Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1954
  • Csokonai „A lélek halhatatlanságáról”, Természet és Társadalom, Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1955
  • Prohászka Ottokár és tudomány, Természet és Társadalom, 1955. 11. szám, Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1955
  • A vallás társadalmi gyökerei, Prop., 1955. 9. szám
  • A marxizmus állásfoglalása a vallás kérdésében, Prop., 1955. 1. szám
  • A lélek halhatatlansága és a halál, Természet és Társadalom, 1956. 5. sz., Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1956
  • Balogh Elemér – Heller Ágnes: A filozófiai vita néhány tanulsága, Természet és Társadalom, 1956. 7. sz., Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1956
  • Az irracionalizmus bírálatához. Vita Lukács Györggyel, Magyar Filozófiai Szemle 1959/1-2 és 3-4. szám, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959
  • Az antiszemitizmusról, Belpolitikai szemle, 1959. január, II. évf. 1. szám

Jegyzetek

  1. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  3. ↑ PIM: július 4.
  4. ↑ PIM: 1941
  5. ↑ A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) havi folyóirata
  6. ↑ A Közoktatásügyi Minisztérium tudományos pedagógiai folyóirata
  7. ↑ Az 1955-ben benyújtott kandidátusi értekezésének címe A vallás, mint tudatforma és uralkodó felépítmény. A vallás néhány kérdése az imperializmusban. volt.

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Balogh_Elemér_(filozófus)&oldid=22098554”