Balogh András (festő)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a festőről szól. Hasonló címmel lásd még: Balogh András (egyértelműsítő lap).
Balogh András
Született1919. március 14.
Budapest
Elhunyt1992. március 18. (73 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásafestőművész,
művészeti szakíró,
egyetemi tanár
IskoláiMagyar Képzőművészeti Főiskola (1937–1948)
Sablon • Wikidata • Segítség

Balogh András (képei szignóján az 1960-as évektől Balog) (Budapest, 1919. március 14. — Budapest, 1992. március 18.) festőművész, kerttervező, művészeti szakíró, c. egyetemi tanár.

Életpályája és munkássága[szerkesztés]

Apai ágon a géresi Baloghok Szatmár megyéből a dél-erdélyi Alsó-Fehér megyébe származtak, anyai fölmenői a Székelyföldön: Csíkban, ill. Háromszéken éltek. Szülei az 1900-as évek elején költöztek Budapestre. A Képzőművészeti Főiskolán 1937-ben kezdte meg tanulmányait Burghardt Rezső tanítványaként. 1950-töl 1980-ig a Kertészeti Főiskolán (később Kertészeti Egyetem) tanított a kerttervezési tanszéken művészettörténetet, szabadkézi rajzot, ábrázoló geometriát és kertesztétikát. Az Iparművészeti Főiskolán óraadóként kertesztétikát adott elő.

1971-ben részt vett a firenzei Palazzo Strozziban rendezett biennálén, ahol aranyéremmel tüntették ki. Rendszeres önálló és csoportos kiállítások sora következett ezután nemcsak Magyarországon, hanem Olaszország és Németország számtalan városában, kiállított Finnországban, Kanadában is. Egyéni kiállításai gyakran katalógusokkal jelentek meg.[1][2][3] Nyaranként Tihanyban vagy Zsennyén alkotott.

Festészetét poétikus realizmus jellemzi, dekoratív elrendezésű kompozíciói és lágy színvilága bensőséges hangulatot, szépséget, harmóniát árasztanak. (Lány egyszarvúval; Alvó, Emberpár és táj, stb.) Nagyon sok tájképet és portrét festett, történelmi személyiségekről is, 1978 és 1989 közt megfestette Mindszenty József bíboros portréját. Képei a Magyar Nemzeti Galériában, vidéki múzeumainkban, olasz, német, finn, észak-amerikai, kanadai, ausztráliai gyűjteményekben vannak.

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Magyarország nevezetes fái. Budapest : Mezőgazdasági Kiadó, 1957 (2. kiad: 1968.)
  • A képzőművészeti giccs. Budapest : Gondolat, 1964
  • Ábrázoló geometria; Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, Budapest, 1965
  • Magyarország nevezetes fái; 2. átdolg., bőv. kiad.; Mezőgazdasági, Budapest, 1968
  • Művészettörténeti összefoglaló; Kertészeti Egyetem, Budapest, 1970
  • A kert művészete; Corvina, Budapest, 1971 (Műhelytitkok)
  • A kerti cicomáról. Ironikus kertesztétika; Mezőgazdasági, Budapest, 1981 (Kertünk, házunk, otthonunk)[4]
  • Betonpillangó; szerzői, Esztergom, 1998

Díjak, elismerések[szerkesztés]

1939-ben Balló Ede-díjjal tüntették ki, majd Székely Bertalan-díjat kapott. Csók István-éremmel tüntették ki 1958-ban. 1971-ben aranyérmes a firenzei biennálén, 1992-ben megkapta a Kertészeti Egyetem Ormos Imre-emlékérmét.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Balogh András festőművész kiállítása : Csók István Galéria 1963. október 4-20-ig. (1963)
  2. ↑ Balogh András festőművész kiállítása : Képcsarnok 1977. X. 20 - XI. 3. (1977)
  3. ↑ Balogh András festőművész kiállítása. [A kiállítást rendezte Ury Ibolya] ; [A katalógust tervezte Vajda Lajos]. Budapest : Műcsarnok, 1980.
  4. ↑ Lista MOKKA katalógus nyomán.

Források[szerkesztés]

  • Kortárs magyar művészeti lexikon. 1. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Balogh András szócikkét lásd 137-138. p. ISBN 963 8477 44 X
  • Balogh András festő, művészeti szakíró, kerttervező
  • A kertművészet, a tájépítészet és a képzőművészet kapcsolata. Ünnepi konferencia Balogh András születésének 100. évfordulóján; szerk. Herczeg Ágnes, Szikra Éva; Ormos Imre Alapítvány, Budapest, 2019
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Balogh_András_(festő)&oldid=27012532”