Balkáni nyelvi unió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A balkáni nyelvi unió olyan nyelvi jellegzetességek összessége, amelyet a Balkán-félsziget indoeurópai eredetű nyelvei, az albán, a görög, a latin és a szláv nyelvcsaládokba tartozó nyelvek egyszerre mutatnak fel. Annak ellenére, hogy szókészletükben nem sok hasonlóságot mutatnak, bizonyos nyelvtani, szintaktikai és fonológiai aspektusokban mégis egyeznek.

A fogalom története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenséget először a szlovén Jernej Kopitar figyelte meg 1829-ben. Az elnevezés a román származású Alexandru Rosettitől származik, 1958-ból.

A balkáni nyelvi unió nyelvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő nyelvek mutatnak fel hasonlatosságokat:

  • albán,
  • görög,
  • indo-árja (cigány),
  • latin nyelvek (román, aromán, isztroromán)
  • szláv nyelvek (bolgár, macedón, szerb-horvát /különösen annak torlák dialektusa/)

A török nyelv csak szókészletben és a határozatlan névelő szubjunktívval való felcserélésében kapcsolódik a többiekhez.

Juoko Lindstedt finn nyelvész kidolgozott egy „balkanizációs indexet”, amely azt mutatja meg, hogy az adott nyelvre mennyire jellemző a balkáni nyelvi unió tizenkét közös jellegzetessége. Ennek eredményei a következők:

Nyelv Index
Macedón 12
Balkáni szláv 11.5
Albán 10.5
Görög, balkáni latin 9.5
Romani (cigány) 7.5